2020. február 5., 07:25

Juhász Gábor kisölvedi kutatása

A Csemadok Kisölvedi Alapszervezete és a helyi önkormányzat kezdeményezésére február 2-án a lekéri helytörténész, Juhász Gábor mutatta be a községgel kapcsolatos kutatási eredményeit.

Galéria
+1 kép a galériában
Csenger Beáta és Juhász Gábor
Fotó: Juhász Gábor

„Az előadásaim célja az, hogy azon községek történelme is fel legyen dolgozva és bemutatva, amelyekkel eddig szinte végképp nem foglalkoztak” – árulta el portálunknak a lekéri helytörténész, Juhász Gábor, aki első alkalommal a farnadi, majd 2019 februárjában a kétyi, ezt követően pedig a nagyölvedi lakosokkal osztotta meg adatokban bővelkedő, forrásokkal alátámasztott bőséges információhalmazát. Február 2-án ezúttal a Kisölvedre vonatkozó történelmi ismereteit mutatta be a falu lakosainak.

Egy hónapos kutatómunka után állt össze ez a két és fél órás előadás. Különböző szlovákiai és magyarországi levéltárakban kutattam, megszólítva az összes komolyabb intézményt”

– mondta el az előadó, aki rengeteg információval szolgált a Kisölvedhez kötődő régészeti leletektől egészen a helyi szövetkezet önállóságának 1974-es elvesztéséig. A helyiek azt is megtudhatták általa, hogy – a török időszaktól egészen korunkig – miként változtak a község lakosainak vezetéknevei. A helyiek segítségével Juhász Gábor jó néhány fényképet is összegyűjtött; ezekből párat be is mutattak az előadás során. Elmondása szerint szinte az összes iskolai képet összegyűjtötte az ötvenes és a hatvanas évekből.

A rendkívül gazdag kisölvedi református múltról is szó esett:

Kevesen tudják, hogy míg a reformáció idején Esztergom és Bars vármegyékben be voltak tiltva az istentiszteletek, addig Hont vármegyében tolerálták azokat. A 18. század első felében egészen Nagyölvedről jártak ide istentiszteletekre. A kisölvedi fatemplom volt tehát egyike azoknak az imahelyeknek Hont vármegye határán, amelyek menedéket nyújtottak a Garam mentén a protestánsok számára."

Azt, hogy Kisölved lakossága élénken érdeklődik a falu múltja iránt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ötvennél is többen gyűltek össze a felújított klubhelyiségben a helytörténész előadásán, a legkisebbektől egészen a szépkorúakig.

A szlovák nyelvű szakirodalom szerint 1293-ból származik a község első írásos emléke, ezzel ellentétben Bakács István a Hont vármegye Mohács előtt című könyvében erre vonatkozó évszámként 1255-öt tünteti fel. Juhász Gábor előásta azt a nehezen olvasható, latin nyelvű birtokpert, amivel bizonyítható az utóbbi állítás.

A budapesti Magyar Nemzeti Levéltárban rábukkantam az első írásos említésre a községgel kapcsolatban. A falu ugyan aprócska, ez alapján mégis idősebb a környező községeknél. Az eredeti dokumentum megsemmisült az idők során, a másolatot térítésmentesen kaptam meg a Magyar Nemzeti Levéltártól. Rendbe hoztuk, grafikailag kijavíttattuk, és díszes kerettel ellátva átadtam Csenger Beáta polgármester asszonynak az előadás végén"

– foglalta össze a hiánypótló munkát végző helytörténész, aki kérdésünkre azt is elárulta, hogy a közeljövőben a hivatalos szervekkel közösen régészeti kutatást fognak végezni a község területén.

Galéria
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.