Jubilált a világörökség
A Gömör–Tornai-karszthoz ebben az évben több jeles évforduló is kötődik. Kétszáz évvel ezelőtt, 1825-ben fedezte fel a rozsnyói születésű Vass Imre a Baradla-barlang főágának nagy részét, negyven évvel ezelőtt alakult meg az Aggteleki Nemzeti Park, illetve harminc év telt el azóta, hogy a Gömör–Tornai-karszt barlangvilága felkerült az UNESCO világörökség listájára.
Ezekről az évfordulókról emlékezett meg a Szlovákiai Barlangok Igazgatósága és az Aggteleki Nemzeti Park, többnapos rendezvénysorozat keretében.
Az ünnepség a Domica-barlang fogadóépületében kezdődött, ahol az Állami Természetvédelem főigazgatója méltatta azokat a munkatársakat, akik harminc évvel ezelőtt részt vettek a sikeres kétoldalú világörökségi pályázat előkészítésében. Közöttük volt Gaál Lajos geológus is, akit az akkori eseményekről kérdeztünk.
– Különleges érzés visszaemlékezni, hiszen a pályázat egyáltalán nem ment gördülékenyen. A felterjesztés alapötlete az akkori kulturális minisztérium főosztályvezetőjétől, Jozef Klindától származott, aki Tardy János magyar államtitkárral mozgósítani tudott egy jó szakembergárdát. Ezt magyar részről Székely Kinga, a természetvédelmi hivatal barlangtani és földtani osztályának vezetője, szlovák részről pedig Pavel Bella, a liptószentmiklósi Szlovákiai Barlangok Igazgatóságának igazgatóhelyettese biztosította, de a munkából kivették részüket az akkori Szlovák-karszt Tájvédelmi Körzet és az Aggteleki-karszt Nemzeti Park munkatársai, valamint számos önkéntes barlangkutató is – idézte fel, hozzátéve, a sikerhez azonban ez sem volt elég.
A pályázatot többször át kellett dolgozni, hogy a világörökség szigorú feltételeinek megfeleljen.
– A bírálóbizottság sehogy sem akart kötélnek állni. Alapos indoklásként össze kellett gyűjteni a karsztvidék minden különlegességét, a barlangok genetikai sokrétűségét, a képződmények rendkívüli formagazdagságát, a barlangi élőhelyek változatosságát, az egyedülálló régészeti emlékeket. Ilyen komplexitásban és sűrűségben a mérsékelt égövben sehol a világon nem fordulnak elő barlangok – mutatott rá Gaál Lajos.
Végül mindezt figyelembe véve az UNESCO Világörökség Bizottsága berlini ülésén 1995 decemberében jóváhagyta a két karsztvidék barlangvilágának világörökségi státuszát. A területen ma már csaknem 1500 barlang ismert. Öt évre rá a listára felkerült a Dobsinai-jégbarlang is.
– Abban az időben példás összefogásról tettek tanúbizonyságot a minisztérium munkatársai és a szakmai körök, ami a jelenlegi helyzetről sajnos már nem igazán mondható el, hiszen naponta tapasztaljuk a szlovákiai természetvédelem tudatos leépítését – mondta a geológus.
Az ünnepségsorozat másnap az edelényi Coburg-kastélyban folytatódott, ahol Székely Kinga tartott előadást Vass Imre munkásságáról, ismertette a róla szóló frissen kiadott könyvét és levetítették a Baradla-barlang felfedezőjéről készült filmet.
Szeptember 26-án kétnapos szakmai konferencia kezdődött Aggteleken, ahol bemutatták a Vass Imrével kapcsolatos új ismereteket, de a ma már a 31 kilométert is meghaladó hosszúságú Domica–Baradla-barlangrendszerben az utóbbi évtizedekben elért kutatási eredményeket is. Ebben pedig nem kis szerepet játszottak a szlovákiai geológusok, geomorfológusok, hidrológusok és biológusok.
Vass Imre 1795-ben született Rozsnyón és 1821-ben Rimaszombatban feleségül vette Pápay Tóth Rozáliát, az ottani neves szemészorvos lányát. Közel két évtizedig volt Gömör és Kishont vármegye hites földmérője, a Baradla-barlang főágának túlnyomó részét 1825-ben fedezte fel 4,5 km hosszúságban. Mint földmérő ezután megszerkesztette a barlang akkor ismert járatainak és felszínének a térképét, ami máig a barlangi térképészet egyik legszebb példányának tekinthető.
Emellett 1831-ben Pesten kiadta a barlang részletes leírását Az Agteleki barlang leírása, fekte terűletével, talprajzolatjával és hosszába való áltvágásával két táblában címmel, amelyben jelentős földtani és vízrajzi ismereteket is közölt. Ez a monográfia tekinthető az első magyar nyelvű tudományos igényű barlangleírásnak. Vass Imre 1863-ban halt meg Sárospatakon.
A sikeres rendezvénysorozat záróakkordjaként még egy meglepetés is várt a résztvevőkre. Az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóhelyettese, Gruber Péter két tortával köszöntötte a 80 éves Székely Kingát, a Vass Imre monográfia szerzőjét. Az egyik tortát a világörökség jelképe, a másikat pedig a Baradla térképe díszítette.
Megjelent a Magyar7 2025/40.számában.
