Jubilál a Honti Múzeum
Az idén már százhúsz éve annak, hogy megalapították az ipolysági Honti Múzeumot, amelynek baráti köre a XIX. Ipoly-napon a harminc esztendeje történt újraalapításról is megemlékezett.
Idén augusztusban a XIX. Ipoly-napon a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria igazgatója, Pálinkás Tibor e két évforduló kapcsán elevenítette fel a helyi történelem egy-egy fontos eseményét. Mint mondta, az intézmény létrejötte nagyon céltudatos és koncepciózus munka eredménye volt, s a megye akkori társadalma művelt részének teljes spektruma részt vett benne. Az alapítás előzményeként megnevezte a Fehérváry Miklós és Gyürky Medárd kezdeményezésére 1836-ban létrejött Történelmi Adatokat és Régiségeket Gyűjtő Társaságot, illetve a régió néhány fontosabb eseményét, így a Nemzetközi Őstörténeti Kongresszus 1876-ban tartott rendezvényét, az 1887-es Ipolyi Arnold-emlékünnepséget, a Magyar Történelmi Társulat 1896-os ipolysági vándorgyűlését és 1898 decemberében a Hontmegyei Múzeum Társulat alakuló gyűlését.
– tette fel a kérdést az 1898-as milleniumi kiállítás megnyitóján tartott ünnepi beszédében Nagy Iván, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd az alábbiakra hívta fel a figyelmet: „Valóban, minél később kezdjük el a történelmi emlékeink gyűjtését, annál fogyatékosabbak leszünk e képességben.”
Az új csehszlovák állam keretében területi átrendezésre került sor, s az 1920-ban jóváhagyott 126-os számú törvény értelmében az év végén Hont vármegye megszűnt, s az 1924-ig működő múzeum anyaga Selmecbányára, a helyi Bányamúzeumba került át. Ipolyságon ezután időnként felmerült a múzeum újraalapításának gondolata, amelynek beteljesedésére 1992-ig kellett várni.
A múzeum 1995. szeptember 17-én már a Rotarides utcában nyitotta meg kapuját; ebből az alkalomból a múzeum udvarán leplezték le a holokauszt témájú domborművet, Kutak Adrienn alkotását.
– tette hozzá a múzeumigazgató.
A Honti Múzeum, amely az egykori Hont vármegyét alkotó terület, illetve a Hont–Ipoly menti régió néprajzát és történelmét mutatja be, a mai napig szem előtt tartja Ipolyi Arnold gondolatát, mely szerint „azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti”.
