Jött, látott, győzött
Szlovákiát, az idén első ízben a Nemzeti Vágta keretében, az állatok világnapján megrendezett nemzetközi rendőr lovasversenyen két kassai egyenruhás tiszt képviselte. Egyikük a húszas évei végén járó abarai születésű Očenáš Attila és lova, Nadal. A páros első ízben mérettette meg magát Szilvásváradon, s rögtön az élen végzett.
Miközben további töretlen sikereket kívánva gratuláltam a fiatal lovas rendőrnek, kíváncsi voltam, milyen érzés volt számukra azzal a tudattal hazatérni, hogy a 28 versenyző közül összesített eredményben párosuk lett a legjobb.
– Sok lóval dolgoztam már életemben, voltak és lesznek is még saját lovaim. Nadal most a társam és elődömhöz hasonlóan köztünk is nagy a harmónia. Megismerkedésünk „kölcsönös szerelem” volt első látásra. Minden szempontból csodálatos állat, nagyon kiegyensúlyozott és barátságos.
A munkafeladatok mellett versenyeken is kimagaslóan teljesít, előző társával számos bajnokságot nyertek. Mostani sikerünknek természetesen közösen örültünk
– vallotta meg lelkesen Attila, aki falusi gyerek lévén pici kora óta imádja a természetet és az állatokat.
Ötévesen bűvölték el a táltosok, szülőfalujában akkor ült első ízben lóháton. Elárulta, hogy Nadal úgy fejezte ki örömét a versenyt követően, hogy mellső lábait a magasba emelve felágaskodott, kis köröket rótt, csillogó szemekkel futkározott.
Attila elárulta, hogy kollégái évek óta rendszeresen járnak a környező országokban rendezett lovasversenyekre, de számára ez volt az első megméretés. Mivel Nadalnak az idén volt egy kisebb hátsérülése, csak miután teljesen felépült, akkor merték elvállalni a magyar versenymeghívást. A szlovák lovas rendőrség 19 lovából 9 van a kassai alakulatnál, ezek egyike a több aranyéremmel is büszkélkedő szlovák telivér, Nadal.
Attilát éppen két évvel ezelőtt kapta új társaként, miután előző rendőrtiszt társa többéves sikeres együttműködésüket követően átigazolt a kutyás rendőr alakulathoz.
Attila nagyon megörült a megüresedett helynek, mert egyébként nagyon nehéz bekerülni ebbe a stabil létszámmal működő alosztályba. Előzőleg pár éven keresztül a készenléti alakulatnál szolgált, előbb Kassán, majd Pozsonyban.
– Kassai kollégáim ismerték lovas múltamat. Valóban igaz a mondás, miszerint kicsi a világ – mondja és feleleveníti első rodeóversenyét, melyen 7 évvel ezelőtt megismerkedett az időközben szlovák bajnokká lett versenyzővel. Akkor Attila még a nagyráskai állatfarmon dolgozott, ami nem csoda, hiszen állattenyésztő és állategészségügyi technikus az alapképesítése. A rodeóversenyen még nem gondolt arra, hogy egyszer majd elvégzi a rendőrakadémiát, azt meg még kevésbé sejthette, hogy évekkel később a rendőrségen kollégák lesznek és tőle örökli meg lovas rendőrként élete első szolgálati táltosát.
Mivel a ló rendszeres edzést és mozgást igényel, a folyamatos kiképzésüket a lovas rendőrök úgy tudják biztosítani, ha ők maguk a hét minden napján szolgálatba állnak. A kassai rendőr lovak az állatorvosi egyetemmel együttműködve, annak külvárosi lovardájában vannak.
A négylábúak kiváló egészségi állapota és kondíciójuk a sikeres lovas rendőri munka elengedhetetlen feltétele. A napi abrakot és a higiéniát a helyi lovász biztosítja, de az étrendkiegészítőket, vitaminokat már a rendőrtisztektől kapják, ennek felügyelete az ő hatáskörük. Attila elárulta, hogy mindig lehetnek váratlan helyzetek, ezekre felkészülve, mindegyikük edz minden lovon, így azok minden rendőrt megszoknak. Szolgálatban viszont mindenki a társául kapott lovát üli meg.
A nemzetközi rendőr lovasversenyek magyarországi helyszíne mindig is a Szilvásváradi Lipicai Lovasközpont volt. Ám ez a rendezvény idén első alkalommal a Nemzeti Vágta nulladik napján zajlott. Kilenc országból (Olaszország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Szerbia, Törökország, Nagy Britannia, Bahrein) érkeztek a rendőrtisztek lovaikkal, hogy tudásukat összemérhessék.
A két versenyszámban külön-külön is hirdettek eredményt, majd pedig azok összesítéseként került ki a verseny legeredményesebb egyenruhás lovasa.
– emlékszik vissza a verseny mozgalmas pillanataira Attila.
Érdekességként elárulta, hogy legnagyobb meglepetésükre a lovak számára a számtalan kihívás közül a legnehezebbnek egy egyszerű, zöldre festett akadály bizonyult, az nagyon nem tetszett nekik. A terepen, az akadályokat végignézve szinte minden tiszt azt feltételezte, hogy egy nagy méretű, fából faragott gombát formázó akadály adja majd fel a leckét táltosaiknak, de ezzel játszva megbirkóztak.
A lelkes Ung-vidéki lovas rendőr elárulta, hogy a kutyákhoz hasonlóan a lovak is látják a színeket, de nem egyforma erősségben. A kéket például nagyon jól érzékelik, míg a piroshoz hasonlóan a zöldet is gyengén, némelyeket pedig egyáltalán nem látják. Attila a második versenyszámban is a 2. helyen végzett, de összeségében értékelve ő állhatott a dobogó élére. Munkatársa, egy másik kassai lovas rendőr ezüstérmes lett, míg a bronzot egy cseh kollégájuk vitte haza.
A végső küzdelmet Attila így elevenítette fel:
– Elkövettem azt a hibát, hogy az utolsó körben az angolt a pálya külső irányából előztem meg. Ha a másik feléről teszem mindezt, akár meg is nyerhettem volna a futamot, mert a lovam is küzdött, ismeretlenül is éreztette velem, hogy szívét, lelkét beleadja a versenybe.
A célegyenesben viszont már nyilvánvalóvá vált számomra: reménytelen, hogy behozzam a két körívből adódó különbözeti hátrányomat.
A bahreini lovas a nyomomban volt, ezért inkább mindent megtettem a második helyem megőrzéséért – mondta az ügyes lovas rendőr, hozzátéve még, hogy felemelő érzés volt az eredményhirdetés során a magyar himnuszon kívül az angolt, a szlovákot és a bahreinit egyszerre hallani.
Az írás megjelent a Magyar7 2024/42. számában.
