2026. március 10., 14:29

Jókai, a tudás közvetítője

Folytatódott a Pósa Lajos Társaság (PLT) Légy Lámpás előadás-sorozata Rimaszombatban. Ezúttal Jókai Mór életműve került a középpontba, mégpedig a tudomány és a szépirodalom összefüggésében.

Előadás
Fotó: Virsinszky Tamás

A meghívott előadó, dr. Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának főosztályvezetője, aki a múzeum „Üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz” című kiállításának koncepciója mentén mutatta be az író kevésbé ismert arcát.

Az est felvezetésében Pósa Judit, a PLT elnöke elmondta, a társaság tagjai budapesti látogatásuk során tekintették meg a Jókai-tárlatot, s az ott szerzett élmény ösztönözte őket arra, hogy az előadás révén Rimaszombatban is közelebb hozzák az író alakját az érdeklődőkhöz.

Előadás
Fotó:  Virsinszky Tamás

Dr. Rózsafalvi Zsuzsanna hangsúlyozta, Jókait nem csupán a 19. századi magyar próza nagymestereként érdemes szemlélnünk, hanem olyan alkotóként is, aki szenvedélyesen érdeklődött a kor tudományos és technikai eredményei iránt. Az 1840-es évektől 1904-ig ívelő pályája szinte teljes egészében lefedi a század nagy tudományos és technikai változásait, amelyek nemcsak háttérként jelentek meg műveiben, hanem a cselekmény és a gondolkodásmód szerves részévé váltak.

Szó esett Jókai és a Magyar Tudományos Akadémia kapcsolatáról is: 1858-ban választották az MTA tagjai közé – többek között Arany János társaságában –, később pedig az intézmény vezetésében is szerepet vállalt. Az író több ezer kötetes könyvtára az idegen nyelvű tudományos munkákkal egyetemben arról tanúskodik, hogy tudatos önképzéssel építette fel enciklopédikus tudását.

Az előadás betekintést engedett a fiatal Jókai festői ambícióiba is. Komáromban rajziskolába járt, és húszéves koráig intenzíven festett; punktírozásos technikával készült portréi ma is fennmaradtak. A festői látásmód – a részletek iránti érzékenység, a vizualitás – később prózájában is tetten érhető. Ugyancsak szó volt a költő pápai éveiről, első drámai próbálkozásáról, valamint arról is, hogy pályakezdése szorosan összefonódott Petőfi Sándor alakjával. A forradalom idején Jókai a márciusi ifjak egyik meghatározó alakja volt, részt vett a tizenkét pont szövegezésében, és aktív szereplője lett a történelmi eseményeknek.

Az író 1904-es halála után hagyatéka kalandos utat járt be. Özvegye, Nagy Bella bejelentette, hogy Bécsben kívánja értékesíteni az anyagot, ám végül állami vásárlás mentette meg a relikviákat. A kéziratok ma az Országos Széchényi Könyvtárban, a műtárgyak és relikviák jelentős része a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.

Az előadás végén dr. Rózsafalvi Zsuzsanna a kiállítás egyik legizgalmasabb elemét ismertette, egy adatvizualizációs hálózatot, amelynek középpontjában – mint egy üstökös magja – Jókai áll. A hálózat feltérképezi, hogy az egyes regényalakoknak kik voltak a valós modelljei, milyen tudósok, gondolkodók, tudományos eredmények hatottak az adott műre. A látogató akár A kőszívű ember fiai, akár A fekete gyémántok vagy más regények tudományos hátterét is végigkövetheti a kapcsolati hálón keresztül. A cél egyértelmű, megmutatni, hogy Jókai művei nem pusztán a fantázia termékei, hanem a kor tudásának „emlékezeti helyei”. 

– Jókai Mór nemcsak nagy képzelőerejű író volt, hanem polihisztor is. Folyamatosan követte a természettudományos, technikai és társadalmi eredményeket, és mindezt beépítette műveibe. Abban a korban, amikor a tudományos szakirodalom csupán kevesek számára volt hozzáférhető – ráadásul többnyire idegen nyelveken –, Jókai regényei a tudás közvetítői, sőt demokratizálói lettek, ahol a tudomány nem birtok, hanem megosztott érték – emelte ki az előadó.

Megjelent a Magyar7 2026/10. számában.

Megosztás
Címkék