Johann Nepomuk Hummel pozsonyi emlékezete

Hummel abban a történelmi korszakban született, amikor Pozsony zenei kultúrájának csúcsán volt. A város Magyarország egyik gazdasági és politikai központjaként, a kereskedelmi útvonalak kereszteződésén elhelyezkedve, rendkívül előnyös fekvéssel rendelkezett. Ezenfelül a 18. század második felében vonzó kulturális központként működött. Koronázó városként, illetve a magyar országgyűlés székhelyeként a kor jeles politikai elitje tartózkodott a városban, s ennek pozitív kihatásai Pozsony társadalmi és kulturális életében is megmutatkoztak.

A pozsonyi arisztokrácia rezidenciáiban – főként az Esterházy, a Grassalkovich, az Erdődy család palotáiban, illetve Batthyány József esztergomi érsek udvarában – a hazai zeneszerzők kiváló alkotásait játszották. Ugyanakkor Pozsony művelt közönsége az európai zeneművészet más jeles személyiségeit is a városba csábította. Ilyen volt Haydn, Mozart és Beethoven, akik Pozsonyban kiváló feltételeket találtak hangversenyeik megrendezésére és műveik befogadására.

Grassalkovich Antal gróf udvarában lépett fel hegedűművészként J. N. Hummel is, aki Bécsből érkezett Pozsonyba. Szemmel látható tehetségének köszönhetően később Karl Wahr színigazgató szerződtette a színházi zenekar karmesterének 1777-ben.

Már Hummel édesapja is zenei téren tevékenykedett. A színházi zenekar karmestere volt Pozsonyban, majd később Bécsben. Fia már kicsi korától kezdve közvetlen kapcsolatba került a világ akkori aktuális zenei irányzataival és alkotásaival. Emellett az édesapa céltudatosan a kor neves művészei felé irányította a fiát.

Az ifjú Hummel előbb Pozsonyban Franz Riglernél tanult, majd Bécsben két évig Mozart tanítványa volt.

Hummel tudását később más európai kulturális központokban fejlesztette tovább. A nagy konkurencia ellenére erősen vágyott megvalósítani az álmait, hogy híres zongoraművész, karmester, zeneszerző és tanár legyen.

Hummel korának minden jeles zenészét ismerte. Mozart és Haydn tanítványa volt, Beethovent barátjának mondhatta, Paganinivel pedig többször is fellépett. Tehetségét Liszt, Schumann és Chopin is elismerte.

A zongora kiemelt szerepet játszott Hummel életé-ben. Nemcsak szólóhangszerként, de a zeneszerzői munkássága során is előnyben részesítette, hiszen műveinek többségét éppen zongorára írta. Az improvizáció és a zeneszerzői adottságok egyedülálló ötvöződése hozta meg számára a sikert, a hírnevet és az igazi elismerést.

1815 után szinte minden évben európai hangversenykörútra indult, melyek során Ausztria, Magyarország, Németország, Oroszország, Hollandia, Franciaország, Lengyelország és Anglia kulturális központjaiban lépett fel. Ezekben a városokban úgy fogadták, mint az akkori zenei élet egyik legjelentősebb személyiségét. A kritikusok dicsérték játékának tisztaságát, eleganciáját és finomságát.

Beethovennel ellentétben – aki a zongora terén Hummel riválisa volt, ugyanakkor nagyra becsült barátjának is mondhatta – Hummel a bécsi klasszikus mozarti iskola stílusát folytatta, amelyet briliáns játék jellemzett.

Kiváló technikájával új, meghatározó ösztönzéseket adott a 19. század zeneművészetének.

Hummel pedagógiai munkássága is figyelemre méltó, keresett és felkapott zenetanárként ismerték. A romantika korszakának több jeles zongoraművészét és zeneszerzőjét is a tanítványának mondhatta. A pozsonyi zeneiskola magas színvonalát tükrözi, hogy Hummel pedagógiai műve egykori tanárának, Riglernek mintegy ötvenéves tankönyvéből merít.

Hummel fellépéseit mindig nagy érdeklődés kísérte Pozsonyban. Hangversenyei jeles eseményeknek számítottak a városban. Zeneművészete ugyanakkor a következő korszakokban is bizonyította életképességét és helyét a város kulturális életében.

Lelkes zenészeknek és szervezőknek köszönhető, hogy Pozsony Johann Nepomuk Hummel kultuszának a központjává vált, ahol töretlenül őrizték meg és elevenítették fel a város híres szülöttjének emlékét.

Emellett kezdeményezték a zongoraművész szülőházának gondozását, amely 1937-től múzeumként működik. Az épületet a Kalapos utcában találjuk.

Amikor 1778-ban a zongorista feleségül vette egy pozsonyi nemes lányát, ebbe a Kalapos utcai házba költöztek. Itt született meg fiuk, Johann Nepomuk is.

Kellemes hangulatú reneszánsz épületről van szó, amelybe egy szűk lépcsőn jutunk fel. A múzeumi tárlat a neves művész életét és munkásságát mutatja be. A parányi termekben megtekinthetjük Hummel hangszergyűjteménye mellett a zeneszerző által lejegyzett kottákat is. A múzeumban egy régi rádióból Hummel alkotásai szólnak, és teszik varázslatossá a hangulatot. Az itt kiállított tárgyakat Hummel özvegye és fia ajándékozta a városnak.

A város zeneművészeti rendezvényeinek keretében Hummel munkássága is bemutatásra kerül Pozsonyban, különböző koncerteken elevenítik fel a zongoraművész alkotásait.

A fővárosban 1991 óta minden éven megtartják a J. N. Hummel Nemzetközi Zongoraversenyt, 2006 óta pedig kamarazenei napokat rendeznek.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/36. számában.