Jó otthon lenni
Nagy Károly Izsap városrész képviselője a nagymegyeri önkormányzatban. Helyi születésű tősgyökeres izsapi, két gyermek édesapja, és fiatal kora ellenére már a második ciklusát „húzza”, így idestova hét éve látja el feladatát. Károly nemcsak a helyi közélet irányításában vállal fontos szerepet, hanem kulturális események műsorvezetőjeként is tevékenykedik. Nemrég az Izsapiak Izsapért Szabadtéri Főzőversenyt vezette, ott „csíptem el” pár mondat erejéig.
Sokak számára talán kuriózum az ilyesmi, de akár jó példaként is lehetne említeni, hogy fiatal család a tiétek, mégsem mentetek el Izsapról. Fiatalok esetében sokszor előfordul, hogy egy nagyvárosba vagy külföldre mennek szerencsét próbálni, de ti ráadásul nem hogy itt maradtatok Izsapon, hanem szerepet is vállalsz a helyi közösségi életben.
Van ugyebár a sláger, hogy Kicsiny falum, ott születtem én... Valahogy én mindig ragaszkodtam ehhez a faluhoz. Persze a tanulmányaim kicsit „elraboltak” más városokba is, mert Érsekújvárba, az elektrotechnikai suliba jártam középiskolába, s ott is laktam.
Akkor innen a hangosítás? Mert ugye nemcsak konferálod, hanem hangosítod is a kisebb rendezvényeket.
A hangosítás inkább csak egy hobbi, s amint beléptem az IQUS polgári társulásba, ezt is csinálom. Én voltam a legfiatalabb, és annyit mondtak, hogy mivel eleve informatikai végzettségem van, valahogy oldjam meg, tanuljam meg ezt is. Megoldottam. Szívből csinálom, próbálom akár saját költségen is fejleszteni a berendezéseket, mivel nem mindig telik rá a társulásnak, hogy fejlesszen. Megrendeltünk egy alapcsomagot, otthon leültünk a családdal és próbálkoztunk, hogyan, miképp lehet irányítani. Rengeteget fórumoztam, és ebből próbáljuk aztán mindig kihozni a legjobbat. Magyarországon is éltem pár évet (munkából kifolyólag), mivel úgy döntöttem, hogy a főiskolát abbahagyom, mert szeretnék saját lábra állni. Bekerültem egy helyi telekommunikációs céghez, ami által jártam Magyarországot, illetve éltem is kint. De
végül hazajöttem, mivel az itteni közeget jól ismerem és szeretem az embereket,
na meg itt is van munka. Ebben a faluban mindenki mindenkit ismer, és mindenki mindenkinek segít, úgyhogy nagyon összetartóak az emberek és ez imponált nekem.
Hogy kerültél be a kulturális-közösségi „körforgásba”?
Mikor megalakult az IQUS polgári társulás, a szüleim és a rokonság által bevonzott.
Tehát a te esetedben ennek vannak családi hagyományai?
Igen, az alelnök az édesanyám Nagy Krisztina, úgyhogy ezáltal aztán csatlakoztam én is, hogy segítsem a munkájukat. Az első években kicsit nehezebb volt, de minél többet csináltuk, annál több lehetőségünk nyílt mindenre, akár hangosításra is, és így az rajtam maradt, mivel mindenki azt mondta, hogy fiatal vagyok, és azt nekem kell csinálnom...
Mi az IQUS „titka” a tekintetben, hogy a fiatalokat, a középkorúakat és az idősebbeket is meg tudja mozgatni? Ugyanis én is azt látom, hogy tényleg nagy az összetartás, és minden korosztály aktív. Mi a receptje ennek és szerinted hogyan lehetne ezt „kiterjeszteni” más településekre is?
Azért ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy az látszik, mi is „megverekedünk” azért, hogy bevonzzuk az embereket. Több próbálkozásunk is volt ennek kapcsán. Próbálkozunk a Facebook segítségével, hogy elérjük az embereket, de próbálkozunk papír alapon, hagyományos meghívóval is. Tehát igyekszünk kihasználni a kommunikáció különböző formáit. Itt a falunkban régebben működött a hangosbemondó, sajnos ez most olyan állapotban van, hogy nem tudjuk használni, úgyhogy ez a fajta kommunikáció egyelőre nem működik, de a városi közgyűlésen ígéretet kaptunk arra, hogy hamarosan megjavítják. Én nagyon mellette vagyok, csak hát azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat, úgyhogy próbálkozom mindenhol, hogy újra működjön a hangosbemondó itt a faluban. És mivel a társulásban több fiatal is van, igyekszünk még inkább bevonni ezt a korosztályt, akár személyes megkeresésekkel is.
Mondhatjuk azt is, hogy képviselőként te vagy a fiatalok szószólója?
Igen, úgy gondolom, mondhatjuk így is.
Vegyük az idei évet. Milyen programokkal tudjátok a fiatalokat megszólítani? Nyilván vannak olyanok is, amelyek több korosztályt érintenek.
Sokszínű palettával dolgozunk, mivel szervezünk folklórnapokat is, megtartjuk az új kenyér ünnepét, amely voltaképpen egy falunap. A folklórnapra nemcsak idősebb nótaénekeseket hívunk, hanem fiatalokat is megszólítunk, például a Pósfa zenekart. Az új kenyér ünnepén is próbálunk olyan együtteseket hívni, hogy a fiatalabb korosztályt is bevonzzuk. Idén például az E.T. Band járt nálunk, akik nemcsak régebbi, de modernebb slágereket is játszottak. Próbálkozunk gyermekműsorokkal, azaz gyermeknapokat is tartunk. Esetenként buszos kirándulásaink vannak, máskor meg helyben szervezzük meg a gyermeknapot.
Épp a közösségi ház raktárában beszélgetünk, és van itt itt csocsó, gyerekjátékok, minden, úgyhogy fel vagytok készülve rendesen.
Igen, itt a közösségi központban nagyon sok mindennel foglalkoznak, dicséret illeti az itt dolgozókat is, mert tényleg próbálják bevonni a fiatalokat, gyermekeket. Gyerekfoglalkozások vannak, s amíg nem ment gyermekgondozási szabadságra a hölgy, volt bőven babatorna, babafoglalkozás is.
Ha már itt tartunk, az utánpótlással mi a helyzet? Vannak-e olyan fiatalok, akik hasonló utat választanak, mit ti?
Próbálkozunk. Egyelőre fiatalabb lányokat kérünk fel konferálásokra, műsorvezetésre, vagy a kulturális blokkokba. Aztán majd elválik, hogy ki az, aki meg tud ragadni itt. Valahogy a lányokkal könnyebb dolgunk van, a fiúk visszahúzódóbbak, de azért próbáljuk őket is bevonni a műsorokba is. Tudják meg, mi az, hogy szereplés, milyen az mikrofon előtt állni, és milyen, amikor visszahallják a saját hangjukat.
Nem csak képviselőként és az IQUS-ban vállalsz közösségi munkát...
Igen, például az önkéntes tűzoltóknál is, és valóban elég sok szabadidőm rámegy, s ne feledjük el, hogy ezenkívül még ott van a család és a munkám is. Az igazat megvallva, mások is megkerestek, de egyszerűen nem tudok többet vállalni.
Sokat köszönhetünk Ábrahám Margitnak, az IQUS elnökének, aki erős kézzel vezeti a társulást és „kiosztja” a szerepeket. Nélküle biztosan nem működne ilyen jól a szervezési munka.
Ezt azonban úgy kell elképzelni, hogy minden egyes rendezvény előtt van egy nagy megbeszélésünk és mindent tisztázunk előre, így aztán gördülékenyen megy minden az eseményeken.
