Jelenések és csodás gyógyulások a Kanyapta-medencében
Varga Norbert füleki néprajzkutató, a Kisebbségi Kulturális Alapnál elnyert ösztöndíjnak köszönhetően összegezte az egykori Abaúj megye területén fekvő Kanyapta-medence magyarlakta falvainak mondahagyományát. A terepkutatások nagy része 2008-ban valósult meg. A csaknem 600 szöveget tartalmazó folklóranyag szöveghű lejegyzése, az adattárakban fellelhető kéziratok áttekintése, valamint mindezen adatok alapján a Kanyapta-medence mondahagyományának elemzése viszont a közelmúltban valósult meg.

Varga Norbert első néprajzi gyűjtőútja még az 1990-es évek elejéhez kötődik, amikor a fülekpüspöki Palóc Néptáncegyüttes táncosaként többedmagával elindult „felfedezni” a környékbeli falvak hagyományos kultúráját, folklórját. Mint mondta, ösztönzőleg hatottak rájuk az együtteshez érkező koreográfusok és oktatók erdélyi gyűjtőútjaikról szóló beszámolói, így hát BRG magnetofonjaikkal maguk is útnak indultak.
Szerencsések voltak, hiszen akkor még számos kiemelkedő tudású nótafa, muzsikus és mesemondó élt Fülek vidékén.
– Mindmáig felejthetetlen számomra a bénai Seszták Juli néni nyugalommal teli éneke, az osgyáni cigánybanda muzsikája, a sparheltes kiskonyhákban elhangzó boszorkánytörténetek, mesék, legendák sokasága. Az első gyűjtőutak során szerzett élmények az érzelmi kapcsolódás kialakulásán kívül a tudományos érdeklődés útján is elindítottak. A kutatott terep Fülek vidékéről Szlovákia magyarlakta településeinek összességére bővült, a kutatómunka adattárakban, magángyűjteményekben, kéziratokban rejtőző folklóradatokra is kiterjedt. Meghatározó volt számomra a Magyar Zoltán néprajzkutatóval való találkozás is. A 2000-es évek elején történt véletlenszerű, vagy tán inkább sorsszerű találkozásból egy hosszan tartó szakmai és baráti kapcsolat szövődött. Ekkor kezdődött el a szlovákiai magyar néprajzi tájak szövegfolklór hagyományának tudatos és szisztematikus kutatása – mesél a kezdetekről Norbert, aki az elmúlt harminc év során 368 településen végzett terepkutatást, zömében Magyar Zoltánnal.
Sok esetben olyan településeken vagy néprajzi kistájakon jártak, ahonnan alig vagy egyáltalán nincsenek folklóradatok. Ilyen például Beszter, Petőszinye vagy Garbócbogdány a Kassa közelében fekvő Ósva mentén, vagy még keletebbre haladva, a szórványt vagy inkább zárványt képező zempléni települések, mint például Alsómihályi, Biste vagy Legenye.
– De ugyanez elmondható Léva vidékéről is, hiszen Kiskoszmályban, Lülén vagy Töhölön sem jártak túl gyakran néprajzkutatók. Általában évi két-három hosszabb gyűjtőút és további egynapos kiszállások formájában zajlott a terepkutatás, s ez idő alatt a Csallóköz kivételével minden szlovákiai magyar néprajzi tájegység vagy kistáj sorra került. Volt, ahol csak szúrópróbaszerűen, s volt, ahol komplex módon, minden településen megfordulva, mint például Mátyusföld, vagy az Ung-vidék esetében – tette hozzá.
A terepkutatások célja minden esetben az adott terület narratív folklórjának (mesék, mondák, legendák, adomák) a dokumentálása, rögzítése volt.
– emeli ki Norbert.
Tavaly év végén került a polcokra a Felvidéki népmondák első kötete, amely négy kistáj népköltészeti anyagát tartalmazza. Nyitra vidéke, az Alsó-Garam menti kurtaszoknyás falvak, valamint Léva és Ipolyság környéke mondahagyományát tárja az olvasók elé. Az általa gyűjtött mondák, mesék egy része megtalálható a Szlovákiai Magyar Szövegfolklór Adattárban is.
Ezek a digitális tartalmak bárki által elérhetőek a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet honlapján, s jelen pillanatban közel 1300 szöveget tartalmaznak.
– Örömmel fogadtam a Kisebbségi Kulturális Alap által megítélt kutatási ösztöndíjat, hiszen így lehetőségem nyílt a munka folytatására. Számos egyéb mellett régóta váratott magára a Kanyapta-medence falvaiban gyűjtött folklóranyag feldolgozása is, így most ez került elő az asztalfiókból. A nyomtatásban megjelent falumonográfiák, néprajzi tanulmányok, cikkek mellett fontos kútfőül szolgáltak a különféle adattárakban fellelhető kéziratos anyagok, s ezek összességéből állt össze a csaknem 600 mondaszöveget tartalmazó korpusz – mondta a néprajzkutató.
Az abaúji régióban, a Bódva és Hernád folyók által határolt területen fekvő Kanyapta-medence esetében egy kevésbé kutatott és ismert etnográfiai kistájról van szó. Az eddig megjelent néprajzi munkák főként az ott élő magyarság anyagi kultúráját, gazdálkodását, társadalomnéprajzát vizsgálták, a vidék folklórjáról, prózai népköltészetéről csak töredékes ismeretek álltak rendelkezésükre.
E tekintetben is hiánypótló ez a munka, hiszen a mikrorégió összes településéről szolgáltat adatokat, s nem is akármilyeneket. Ízes tájnyelven elmondott, sok esetben értékes táji változatokat, unikális folklórhagyományokat tartalmazó történetekről van szó, amelyek a népmondák minden műfaját magukba foglalják.
– Jelenésekről, csodás gyógyulásokról, alapítási tradíciókról szóló legendák maradtak fenn a földrajzilag közel eső Debrőd, Rudnok, Barka és Uhorna kegyhelyeiről, a hamis eskü révén megszerzett határrészről szóló vándormonda két egymással vitatkozó faluja ezen a vidéken Hím és Perény, illetve Perény és Alsólánc. A Kanyapta-medence legismertebb betyárja Angyal Bandi volt, aki fiatalkora egy részét a család restei birtokán töltötte. Az alakja köré szövődő történetek egész mondakörré bővültek éppúgy, mint a novacsányi bacsóként emlegetett jászóújfalusi pásztorról szóló hiedelemmondák. Abaúj és Torna falvaiban a vidék első számú tudományosának tartották, mágikus eljárásokkal történő gyógyításairól több mint két tucat elbeszélés szól – részletezte.
Gazdag folklóranyag mutatkozik Szent László, IV. Béla és Mátyás királyhoz kötődően, de napjainkig fennmaradt a szepsi „emberevő” cigányok emléke, s itt is emlegetik a magyar nyelvterület csupán néhány kistáján ismert, vámpírszerű természetfeletti lényt, a norát. Az isteni büntetésről szóló történetek helyi változata egy máig meglévő objektumhoz fűződik.
Buzitán úgy tudják, hogy a temető egyik szegletében a föld felszínén pihenő kőkoporsót azért vetette ki magából háromszor is a föld, mert a benne nyugvó zsidó kereskedő gyakran becsapta a vevőit.
A Kanyapta-medence mondahagyományát bemutató gyűjtemény, két további tornai és abaúji kistáj mondáival egyetemben, vélhetően hamarosan nyomtatásban is megjelenik majd, a közelmúltban kiadott Felvidéki népmondák I. című kötet folytatásaként.
Megjelent a Magyar7 2025/2.számában.