2025. január 24., 19:19

Jelenések és csodás gyógyulások a Kanyapta-medencében

Varga Norbert füleki néprajzkutató, a Kisebbségi Kulturális Alapnál elnyert ösztöndíjnak köszönhetően összegezte az egykori Abaúj megye területén fekvő Kanyapta-medence magyarlakta falvainak mondahagyományát. A terepkutatások nagy része 2008-ban valósult meg. A csaknem 600 szöveget tartalmazó folklóranyag szöveghű lejegyzése, az adattárakban fellelhető kéziratok áttekintése, valamint mindezen adatok alapján a Kanyapta-medence mondahagyományának elemzése viszont a közelmúltban valósult meg.

Néprajzi gyűjtés közben Ahában, 2007-be
Néprajzi gyűjtés közben Ahában, 2007-ben
Fotó: Varga Norbert

Varga Norbert első néprajzi gyűjtőútja még az 1990-es évek elejéhez kötődik, amikor a fülekpüspöki Palóc Néptáncegyüttes táncosaként többedmagával elindult „felfedezni” a környékbeli falvak hagyományos kultúráját, folklórját. Mint mondta, ösztönzőleg hatottak rájuk az együtteshez érkező koreográfusok és oktatók erdélyi gyűjtőútjaikról szóló beszámolói, így hát BRG magnetofonjaikkal maguk is útnak indultak. 

A tudományos érdeklődés útján

Szerencsések voltak, hiszen akkor még számos kiemelkedő tudású nótafa, muzsikus és mesemondó élt Fülek vidékén. 

– Mindmáig felejthetetlen számomra a bénai Seszták Juli néni nyugalommal teli éneke, az osgyáni cigánybanda muzsikája, a sparheltes kiskonyhákban elhangzó boszorkánytörténetek, mesék, legendák sokasága. Az első gyűjtőutak során szerzett élmények az érzelmi kapcsolódás kialakulásán kívül a tudományos érdeklődés útján is elindítottak. A kutatott terep Fülek vidékéről Szlovákia magyarlakta településeinek összességére bővült, a kutatómunka adattárakban, magángyűjteményekben, kéziratokban rejtőző folklóradatokra is kiterjedt. Meghatározó volt számomra a Magyar Zoltán néprajzkutatóval való találkozás is. A 2000-es évek elején történt véletlenszerű, vagy tán inkább sorsszerű találkozásból egy hosszan tartó szakmai és baráti kapcsolat szövődött. Ekkor kezdődött el a szlovákiai magyar néprajzi tájak szövegfolklór hagyományának tudatos és szisztematikus kutatása – mesél a kezdetekről Norbert, aki az elmúlt harminc év során 368 településen végzett terepkutatást, zömében Magyar Zoltánnal. 

Filmfelvétel közben Arlón, Csipkés Vilmos mesemondónál, 2019-ben
Filmfelvétel közben Arlón, Csipkés Vilmos mesemondónál, 2019-ben
Fotó:  Varga Norbert

Sok esetben olyan településeken vagy néprajzi kistájakon jártak, ahonnan alig vagy egyáltalán nincsenek folklóradatok. Ilyen például Beszter, Petőszinye vagy Garbócbogdány a Kassa közelében fekvő Ósva mentén, vagy még keletebbre haladva, a szórványt vagy inkább zárványt képező zempléni települések, mint például Alsómihályi, Biste vagy Legenye. 

– De ugyanez elmondható Léva vidékéről is, hiszen Kiskoszmályban, Lülén vagy Töhölön sem jártak túl gyakran néprajzkutatók. Általában évi két-három hosszabb gyűjtőút és további egynapos kiszállások formájában zajlott a terepkutatás, s ez idő alatt a Csallóköz kivételével minden szlovákiai magyar néprajzi tájegység vagy kistáj sorra került. Volt, ahol csak szúrópróbaszerűen, s volt, ahol komplex módon, minden településen megfordulva, mint például Mátyusföld, vagy az Ung-vidék esetében – tette hozzá. 

Mesék, mondák, legendák 

A terepkutatások célja minden esetben az adott terület narratív folklórjának (mesék, mondák, legendák, adomák) a dokumentálása, rögzítése volt.  

A Magyar Zoltánnal megvalósított közös gyűjtőutak ez ideig négy társszerzői kötetet eredményeztek, s napvilágot látott további két általam jegyzett egyéniségmonográfia is. Mindkettő egy-egy kiemelkedő narratív készséggel rendelkező magyar anyanyelvű roma elbeszélőről szól: az egyik a balogfalai Balog Ernőt, a másik az arlói Csipkés Vilmost mutatja be. Ez utóbbi kötet Klitsie-Szabad Boglárkával közösen folytatott többéves munka eredménye"

– emeli ki Norbert. 

Tavaly év végén került a polcokra a Felvidéki népmondák első kötete, amely négy kistáj népköltészeti anyagát tartalmazza. Nyitra vidéke, az Alsó-Garam menti kurtaszoknyás falvak, valamint Léva és Ipolyság környéke mondahagyományát tárja az olvasók elé. Az általa gyűjtött mondák, mesék egy része megtalálható a Szlovákiai Magyar Szövegfolklór Adattárban is.

Ezek a digitális tartalmak bárki által elérhetőek a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet honlapján, s jelen pillanatban közel 1300 szöveget tartalmaznak. 

– Örömmel fogadtam a Kisebbségi Kulturális Alap által megítélt kutatási ösztöndíjat, hiszen így lehetőségem nyílt a munka folytatására. Számos egyéb mellett régóta váratott magára a Kanyapta-medence falvaiban gyűjtött folklóranyag feldolgozása is, így most ez került elő az asztalfiókból. A nyomtatásban megjelent falumonográfiák, néprajzi tanulmányok, cikkek mellett fontos kútfőül szolgáltak a különféle adattárakban fellelhető kéziratos anyagok, s ezek összességéből állt össze a csaknem 600 mondaszöveget tartalmazó korpusz – mondta a néprajzkutató. 

Hiánypótló munka

Az abaúji régióban, a Bódva és Hernád folyók által határolt területen fekvő Kanyapta-medence esetében egy kevésbé kutatott és ismert etnográfiai kistájról van szó. Az eddig megjelent néprajzi munkák főként az ott élő magyarság anyagi kultúráját, gazdálkodását, társadalomnéprajzát vizsgálták, a vidék folklórjáról, prózai népköltészetéről csak töredékes ismeretek álltak rendelkezésükre.

Gyűjtés közben Abaújszinán
Gyűjtés közben Abaújszinán
Fotó:  Varga Norbert

E tekintetben is hiánypótló ez a munka, hiszen a mikrorégió összes településéről szolgáltat adatokat, s nem is akármilyeneket. Ízes tájnyelven elmondott, sok esetben értékes táji változatokat, unikális folklórhagyományokat tartalmazó történetekről van szó, amelyek a népmondák minden műfaját magukba foglalják. 

– Jelenésekről, csodás gyógyulásokról, alapítási tradíciókról szóló legendák maradtak fenn a földrajzilag közel eső Debrőd, Rudnok, Barka és Uhorna kegyhelyeiről, a hamis eskü révén megszerzett határrészről szóló vándormonda két egymással vitatkozó faluja ezen a vidéken Hím és Perény, illetve Perény és Alsólánc. A Kanyapta-medence legismertebb betyárja Angyal Bandi volt, aki fiatalkora egy részét a család restei birtokán töltötte. Az alakja köré szövődő történetek egész mondakörré bővültek éppúgy, mint a novacsányi bacsóként emlegetett jászóújfalusi pásztorról szóló hiedelemmondák. Abaúj és Torna falvaiban a vidék első számú tudományosának tartották, mágikus eljárásokkal történő gyógyításairól több mint két tucat elbeszélés szól – részletezte. 

Gazdag folklóranyag mutatkozik Szent László, IV. Béla és Mátyás királyhoz kötődően, de napjainkig fennmaradt a szepsi „emberevő” cigányok emléke, s itt is emlegetik a magyar nyelvterület csupán néhány kistáján ismert, vámpírszerű természetfeletti lényt, a norát. Az isteni büntetésről szóló történetek helyi változata egy máig meglévő objektumhoz fűződik.

Buzitán úgy tudják, hogy a temető egyik szegletében a föld felszínén pihenő kőkoporsót azért vetette ki magából háromszor is a föld, mert a benne nyugvó zsidó kereskedő gyakran becsapta a vevőit. 

A Kanyapta-medence mondahagyományát bemutató gyűjtemény, két további tornai és abaúji kistáj mondáival egyetemben, vélhetően hamarosan nyomtatásban is megjelenik majd, a közelmúltban kiadott Felvidéki népmondák I. című kötet folytatásaként.  

Megjelent a Magyar7 2025/2.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.