Isten trónja mellől ezt üzenjük néktek, hogy a hazát, mint mi, ti is szeressétek!
Többéves hagyomány Szőgyénben, hogy a község, közösen a Történelmi Vitézi Rend Nyugat-felvidéki Székkapitányságával megemlékeznek a hősökről.
„Mivel a hozzátartozók egyre fogynak, a kollektív emlékezet feladata megadni a tiszteletet mindazoknak, akik történelmünk során életüket adták népünkért, nemzetünkért, mindannyiunkért” – emelte ki beszédében Smidt Veronika, kultúraszervező.
A Hol sírjaink domborulnak hősök napi rendezvény a magyarszőgyéni temetőben vette kezdetét Trombitás Sándor sírjánál, aki az 1944. szeptember 19-23-ig dúló harcokban oly halált megvető bátorságot tanúsított, hogy megkapta a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Életében csak a családja tudott arról, hogy ilyen magas katonai kitüntetésben részesült. Sírjának megkoszorúzása után a jelenlévők Kurcz Mihály Tűzkereszttel és Magyar Bronz Vitézségi Éremmel kitüntetett magyar honvéd síremlékénél tisztelegtek.
A németszőgyéni temetőben a magyar honvédek sírjánál helyeztek el koszorúkat és virágokat az emlékezők. Az emlékművet 2012-ben faragta Smidt Róbert négy ismert és három ismeretlen honvédnek. „A honvédek a Szent László gyalogezred katonái voltak, akiket itt temettek el a németszőgyéni kápolna közelében. Leginkább Bokor Dániel neve maradt benne a köztudatban, aki tífuszban szenvedett és a szőgyéniek ápolták. Arra is sokan emlékeztek, hogy ágyútalpon hozták ki a temetőbe a hét katona holttestét” – idézte az emléket Smidt Róbert, aki a Történelmi Vitézi Rend székkapitánya.
Megemlékezés az első, majd a második világháborúban elesettek emlékművénél folytatódott. Közreműködött a Szőgyéni Dalkör, a cserkészek és a 9. Vörösipkás Zászlóalj hagyományőrzője. Farkas Zsolt helyi lelkiatya ezeken a helyszíneken és a síroknál imát mondott, és szentmisét is bemutatott a hősök napjához kötődően.
A szőgyéniek bátorsága valóban nem mindennapi lehetett, mert időközben még három név felbukkant, akik megkapták a Magyar Vitézségi Érem valamelyik fokozatát. Morvai János az ezüst vitézségi érem tulajdonosa, Farkas Józsefről egyelőre csak azt tudni, hogy a szocializmus alatt a plafon gerendázatában rejtegette az éremet. Mánya András póttartalékos honvédként szolgált a m. kir. 16/III. honvéd gyalogzászlóaljban. A keleti hadműveleti területen 1943. szeptember 19-én mell-lövéssel megsebesült. Katonai teljesítményét 1944. február 25-i döntéssel Magyar Bronz Vitézségi Érem hadi kitüntetéssel ismerték el.
