Isten tenyerén
Rejt még a Bodrogköz kincseket! Ezek egyike a Pest megyei származású Dóczi Henrietta gitárművész. A kiskövesdi férjével egyetemi tanulmányai során ismerkedett meg és általa került a Bodrogközbe, ahol lassan 20 éve él.
Pécsi egyetemi évei után a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia akkor induló gitár szakán is bővítette ismereteit. Családi fészkük helyszíne Kiskövesd lett.
A kezdeti nehézségekre a fiatal gitárművész már csak nevetve emlékezik, nehezen, de megszokta új környezetét. Mára már meg is szerette. Henrietta a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában kezdte tanári pályafutását Sárospatakon.
Miután pár év különbséggel megszületett két fiú és egy leány gyermekük, gondoskodó anyaként életük legfontosabb, meghatározó első éveiben otthon maradt velük. Pár éve ismét ebben az iskolában oktatja gitár szakon a művészpalántákat. Ez az időbeosztás tervezés szempontjából megfelel neki, jól össze tudja egyeztetni a gyakorlással.
A koncertezés gondolatával 2016-ban kezdett el foglalkozni, amikor a legkisebb gyermekük is olyan korú lett, hogy nyugodtan tudott mellette készülni.
Mindig olyan összeállításokat készített, amiben a zenén kívül az irodalom is helyet kapott – akár Móra Ferenc, Örkény prózája, akár Darvas Szilárd versei formájában.
Eddig a régión belül változatos fellépései voltak: hívták szerepelni idősek otthonába, születésnapi összejövetelekre, nőnapi ünnepségre, a költészet napja kapcsán, kiállítások megnyitójára.
A közelmúltban Királyhelmecen már második alkalommal léphetett színpadra.
A Bodrogközi Magyar Közösség Háza meghívására legújabb összeállítását hozta el, Isten tenyerén címmel. A szép számban megjelent közönséget Balogh Mónika köszöntötte József Attila egy versével s pár szóval bemutatta a művésznőt.
A jelenlévők Lackfi János prózáiból és a XX. század gitárirodalmának darabjaiból hallhattak egy kellemes kollázst.
A teremből távozva egy hölgy megjegyezte, hogy eddig csak versei által ismerte Lackfi János munkásságát. Beszélgető partnere bólogatva ugyanígy volt ezzel. Megfogadták, hogy prózáit is felkutatják.
Ahogy megtudhattam Henriáttától, nem igazán kedvelte Lackfi János verseit. Tavaly viszont, amikor a költő Széphalomban bemutatta a Jó éjt puszi! című kötetét, volt alkalma beszélgetni vele és akkor teljesen lenyűgözte közvetlenségével.
Új információ volt számára, hogy a szerző megtért. A vele való személyes, szimpatikus találkozás meghatározónak bizonyult. Henriettát annyira magával ragadták a Lackfi szövegek, hogy végül úgy döntött, új előadói estjében ezek egy láncra fűzve szerepelnek majd.
Férje és három gyermeke is elkísérték fellépésére. Nem csodálkozom azon, hogy az egész család irodalom - és zenekedvelő. A legkisebb gyereknek, Borókának átengedve a mamát, elbúcsúztam, annak reményében, hogy a közeljövőben tervezett fellépései valamelyikén még találkozunk. Ahogy a megjelentek közül minden bizonnyal sokan, úgy én is, már most várom.
