Isten és a felvidéki magyarság szolgája
Esterházy Jánost üldözte a fasiszta és a kommunista rendszer is, ő viszont minden nehézség ellenére – mint ahogy egész életében hirdette – haláláig megmaradt magyarnak és kereszténynek. A Pázmaneum Társulás idén is megszervezte a mártír politikus tiszteletére rendezett emlékestjét Dunaszerdahelyen.

Az emlékest szentmisével kezdődött, amit egyben Esterházy János lelki üdvéért is felajánlottak. Ezt követően Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, továbbá Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere és a Pázmaneum Társulás elnöke kíséretében a város elöljárói és az emlékest vendégei megkoszorúzták Esterházy János domborművét a Fő utcán.
Gubík László rövid beszédében kifejtette, hogy most, amikor az adventi gyertyagyújtások időszakát éljük, párhuzamot vonhatunk az egyes gyertyák jelentése, illetve a mostanában éppen a boldoggá avatási eljárás folyamatán áteső Esterházy élete és munkássága között.
A második adventi gyertya a reményt jelképezi. Esterházy életében a remény is rendkívül fontos szerepet töltött be, hiszen példamutatásával, áldozatvállalásával reményt adott a közösségeknek, reményt adott a leszakadó régióknak, reményt adott a sokszor gazdátlan felvidéki magyarságnak és a magyarság egyesítésével 1936-ban pedig reményt adott az érdekképviseletünknek is. Az elmúlt vasárnapon a harmadik adventi gyertyát is meggyújtottuk, ami az öröm gyertyája volt, és ha azt látjuk, hogy 2017-ben Esterházy hamvait hazahoztuk Prágából és azt elhelyezték a zoboralji szülőföldön, azóta alakult egy közéleti akadémia, azóta számos megemlékezésen vehetünk részt, elneveztek róla több díjat, szobrot, táblát, és ami a legfontosabb, elindult a boldoggá avatási eljárása is. Tehát van okunk az örömre is. Az utolsó gyertya pedig a szereteté, és én azt kívánom mindnyájunknak, hogy Esterházy szellemiségében és az ő ránk hagyományozott példája nyomán legyen egy olyan szeretetben töltött 2025-ös esztendőnk, ami mentén talpra tudjuk állítani a felvidéki magyar közösséget”
- húzta alá Gubík László, aki arra is kitért, hogy a 2017-es évet, a felvidéki mártír politikus hamvainak hazaérkezését, a Pázmaneum Társulás javasolta Esterházy-emlékévvé.
A koszorúzás után dr. Farkas Zsolt lelkiatya Esterházy a diktatúrák árnyékában címmel tartott előadást a Csallóközi Múzeumban. Előadása elején arról beszélt, hogy a fogalmi keretek tisztázása nagyon fontos, ugyanis míg a fasizmus főleg társadalmi, a nácizmus pedig faji alapon különbözteti meg az embereket, addig a diktatúra fogalmának pontos ismerete is szükséges ahhoz, hogy objektíven tudjuk megítélni akár Esterházy cselekedeteit is.
utalt ezzel az előadó arra, hogy Esterházy a gyakorlatban nem vett részt ezeken a szavazásokon, bár jelen volt a döntéseknél a parlamentben. Vállaltan néma protestszavazással tiltakozott.
Rajta kívül ugyanis volt két szlovák képviselő, akik kivonultak a teremből a szavazás előtt. Esterházy döntését a szavazás után sokan bírálták és perzekúció indult ellene. Bekerül a Gestapo látókörébe, egy megfigyelt személy lesz belőle. A tény, hogy direkt módon nem szavazott a törvény ellen, elővigyázatosság volt a részéről, véli Farkas, ugyanis már azzal nagy bajt okozott magának, hogy nem mondott rá igent. A kategorikus nem szavazat viszont valószínűleg az életébe került volna, és így nem lett volna több lehetősége a politizálásra és épp a zsidóság segítésére, mert mint tudjuk, zsidómentő tevékenysége is volt, amit több tanúságtétel is megerősít, fogalmazott Farkas Zsolt.
Grófként Esterházynak lehetősége lett volna a magyar országgyűlésben politizálni, de sokak meglepetésére Szlovákiában maradt. Viszont azt is érezte, hogy a kommunizmus sem a felvidéki magyarság útja. Gustáv Husákkal személyesen találkozik, és a felvidéki magyarok sorsáról próbál egyezkedni, de rögtön letartóztatják és a kommunista diktatúra nemkívánatos személyként a Szovjetunióba küldi, ahol munkatáborba kerül, s mint tudjuk, a távollétében kötél általi halálra ítélik. Családtagjaival nem találkozhat, s közben Esterházy a Gulagban végzetes tüdőbetegséget kap, egészségi állapota válságosra fordul.
A súlyos beteg politikust a szovjetek 1949-ben szolgáltatják ki a csehszlovák szerveknek. Halálos ítélete ellen fellebbezést nyújtanak be, amit Klement Gottwald akkori kommunista államelnök kegyelemből életfogytiglanra módosít. Kezelése miatt egy ideig kórházban őrizték, ahol megszervezték a szökését, ő mégsem élt ezzel, mondván nem bűnös, így nincs mi elől elszöknie. A továbbra is válságos állapotú Esterházyt több börtönben is őrizték. Az áthelyezésekre azért volt szükség, mert a hivatalos indoklás szerint nézeteivel úgymond károsan befolyásolta rabtársait. Esterházy János 1957-ben hunyt el.
Mindent elmond a kommunisták 1947. szeptember 16-i döntéséről, az Esterházy ellen meghozott gyalázatos ítélethozatalról (kötél általi halál) a meggyőződéses antifasiszta és kommunista író, gondolkodó, a stószi remete Fábry Zoltán, amikor Szalatnai Rezsőhöz írt levelében már másnap a következőképpen fogalmaz:
Kötél általi halál: aljas indokból elkövetett tett megbélyegzése! És a tempó és gyorsaság, amivel ezt az ítéletet keresztülhajszolták: egyetlenegy tárgyalás, suba alatt, védelem és védekezés, sőt vádlott nélkül! Micsoda nemzet! És a nyílt fórumon, a világ színe előtt! Micsoda bátorság, mekkora arcátlanság! Hitler tanulni jöhetne: nemhiába volt Szlovenszkó a Führer mintaállama: felülmúlja mesterét! (...) Ez tiszta gyilkosság, de a bírák még nem tudják, hogy ugyanakkor – öngyilkosság is. A szlovák nemzet, a szlovák antifasizmus ez ítélettel kimondotta önmaga felett az erkölcsi halálos ítéletet. (...) A szlovák nemzet újra fel van mentve – újra felmentette önmagát a mások befeketítésével, feláldozásával. Meddig tarthat büntetlenül az ilyen játék: a bűntudat hamis, elferdített lereagálásának, másokra való áthárításának e makacs folyamatossága?! Az áldozatok újra mi vagyunk, mert Esterházy személyében az egész szlovenszkói magyarságot ítélték el: kötelet mindannyiunk nyakába dobták.”
