2024. december 18., 15:15

Isten és a felvidéki magyarság szolgája

Esterházy Jánost üldözte a fasiszta és a kommunista rendszer is, ő viszont minden nehézség ellenére – mint ahogy egész életében hirdette – haláláig megmaradt magyarnak és kereszténynek. A Pázmaneum Társulás idén is megszervezte a mártír politikus tiszteletére rendezett emlékestjét Dunaszerdahelyen.

esterhazy-janos-dombormuvenek-megkoszoruzasa_
Galéria
+11 kép a galériában
Esterházy János domborművének megkoszorúzása
Fotó: Lacza Gergely

Az emlékest szentmisével kezdődött, amit egyben Esterházy János lelki üdvéért is felajánlottak. Ezt követően Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, továbbá Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere és a Pázmaneum Társulás elnöke kíséretében a város elöljárói és az emlékest vendégei megkoszorúzták Esterházy János domborművét a Fő utcán.

gubik-laszlo-es-karaffa-attila_
Karaffa Attila és Gubík László
Fotó:  Lacza Gergely

Gubík László rövid beszédében kifejtette, hogy most, amikor az adventi gyertyagyújtások időszakát éljük, párhuzamot vonhatunk az egyes gyertyák jelentése, illetve a mostanában éppen a boldoggá avatási eljárás folyamatán áteső Esterházy élete és munkássága között.

Az első gyertya a hit lángja. Esterházy János életét arra az erős hitre és arra a keresztény-szociális gondolatra alapozta, amely irányt és jövőképet mutatott a felvidéki magyar közösségnek, amire építeni lehetett a mindennapjainkat.

A második adventi gyertya a reményt jelképezi. Esterházy életében a remény is rendkívül fontos szerepet töltött be, hiszen példamutatásával, áldozatvállalásával reményt adott a közösségeknek, reményt adott a leszakadó régióknak, reményt adott a sokszor gazdátlan felvidéki magyarságnak és a magyarság egyesítésével 1936-ban pedig reményt adott az érdekképviseletünknek is. Az elmúlt vasárnapon a harmadik adventi gyertyát is meggyújtottuk, ami az öröm gyertyája volt, és ha azt látjuk, hogy 2017-ben Esterházy hamvait hazahoztuk Prágából és azt elhelyezték a zoboralji szülőföldön, azóta alakult egy közéleti akadémia, azóta számos megemlékezésen vehetünk részt, elneveztek róla több díjat, szobrot, táblát, és ami a legfontosabb, elindult a boldoggá avatási eljárása is. Tehát van okunk az örömre is. Az utolsó gyertya pedig a szereteté, és én azt kívánom mindnyájunknak, hogy Esterházy szellemiségében és az ő ránk hagyományozott példája nyomán legyen egy olyan szeretetben töltött 2025-ös esztendőnk, ami mentén talpra tudjuk állítani a felvidéki magyar közösséget”

- húzta alá Gubík László, aki arra is kitért, hogy a 2017-es évet, a felvidéki mártír politikus hamvainak hazaérkezését, a Pázmaneum Társulás javasolta Esterházy-emlékévvé.

gubik-laszlo-koszoruz_
Gubík László koszorúz
Fotó:  Lacza Gergely

A koszorúzás után dr. Farkas Zsolt lelkiatya Esterházy a diktatúrák árnyékában címmel tartott előadást a Csallóközi Múzeumban. Előadása elején arról beszélt, hogy a fogalmi keretek tisztázása nagyon fontos, ugyanis míg a fasizmus főleg társadalmi, a nácizmus pedig faji alapon különbözteti meg az embereket, addig a diktatúra fogalmának pontos ismerete is szükséges ahhoz, hogy objektíven tudjuk megítélni akár Esterházy cselekedeteit is.

Meg kell értenünk és bele kell helyeznünk magunkat abba a miliőbe, abba az élethelyzetbe, amikor ezek az események történnek és azoknak során kell ébernek lenni és döntéseket hozni. Azért mondom ezt, mert könnyű most történelmi tényekre hivatkozva azt mondani, hogy Esterházy János nem szavazott a zsidó törvények ellen”,

utalt ezzel az előadó arra, hogy Esterházy a gyakorlatban nem vett részt ezeken a szavazásokon, bár jelen volt a döntéseknél a parlamentben. Vállaltan néma protestszavazással tiltakozott.

A demokráciában könnyű valami ellen szavazni, de egy diktatúrában a törvény ignorálása gyakorlatilag egy nem szavazattal volt egyenlő, fejtette ki Farkas Zsolt, s ezt a tényt azzal támasztotta alá, hogy ő volt az egyedüli a teremben, aki nem szavazta meg az ominózus törvényt.

Rajta kívül ugyanis volt két szlovák képviselő, akik kivonultak a teremből a szavazás előtt. Esterházy döntését a szavazás után sokan bírálták és perzekúció indult ellene. Bekerül a Gestapo látókörébe, egy megfigyelt személy lesz belőle. A tény, hogy direkt módon nem szavazott a törvény ellen, elővigyázatosság volt a részéről, véli Farkas, ugyanis már azzal nagy bajt okozott magának, hogy nem mondott rá igent. A kategorikus nem szavazat viszont valószínűleg az életébe került volna, és így nem lett volna több lehetősége a politizálásra és épp a zsidóság segítésére, mert mint tudjuk, zsidómentő tevékenysége is volt, amit több tanúságtétel is megerősít, fogalmazott Farkas Zsolt.

dr.-farkas-zsolt_
Dr. Farkas Zsolt
Fotó:  Lacza Gergely

Grófként Esterházynak lehetősége lett volna a magyar országgyűlésben politizálni, de sokak meglepetésére Szlovákiában maradt. Viszont azt is érezte, hogy a kommunizmus sem a felvidéki magyarság útja. Gustáv Husákkal személyesen találkozik, és a felvidéki magyarok sorsáról próbál egyezkedni, de rögtön letartóztatják és a kommunista diktatúra nemkívánatos személyként a Szovjetunióba küldi, ahol munkatáborba kerül, s mint tudjuk, a távollétében kötél általi halálra ítélik. Családtagjaival nem találkozhat, s közben Esterházy a Gulagban végzetes tüdőbetegséget kap, egészségi állapota válságosra fordul.

Történelem
Fotó:  Archív felvétel

A súlyos beteg politikust a szovjetek 1949-ben szolgáltatják ki a csehszlovák szerveknek. Halálos ítélete ellen fellebbezést nyújtanak be, amit Klement Gottwald akkori kommunista államelnök kegyelemből életfogytiglanra módosít. Kezelése miatt egy ideig kórházban őrizték, ahol megszervezték a szökését, ő mégsem élt ezzel, mondván nem bűnös, így nincs mi elől elszöknie. A továbbra is válságos állapotú Esterházyt több börtönben is őrizték. Az áthelyezésekre azért volt szükség, mert a hivatalos indoklás szerint nézeteivel úgymond károsan befolyásolta rabtársait. Esterházy János 1957-ben hunyt el.

a-kozonseg
A közönség
Fotó:  Lacza Gergely

Mindent elmond a kommunisták 1947. szeptember 16-i döntéséről, az Esterházy ellen meghozott gyalázatos ítélethozatalról (kötél általi halál) a meggyőződéses antifasiszta és kommunista író, gondolkodó, a stószi remete Fábry Zoltán, amikor Szalatnai Rezsőhöz írt levelében már másnap a következőképpen fogalmaz:

Megrendülten, tehetetlenül, szívütötten állok: újra csatát vesztettünk. Az emberi nyomorúság és nyomorultság mai szériája nem akar, nem tud véget érni (…). Személyek, népek, nemzetek, eszmék és magatartások az áldozatok: de ezt nem szabad meglátni, megmondani, tudatosítani. Halálos ítélet: mentőkörülmény nélküli végkonklúzió!

Kötél általi halál: aljas indokból elkövetett tett megbélyegzése! És a tempó és gyorsaság, amivel ezt az ítéletet keresztülhajszolták: egyetlenegy tárgyalás, suba alatt, védelem és védekezés, sőt vádlott nélkül! Micsoda nemzet! És a nyílt fórumon, a világ színe előtt! Micsoda bátorság, mekkora arcátlanság! Hitler tanulni jöhetne: nemhiába volt Szlovenszkó a Führer mintaállama: felülmúlja mesterét! (...) Ez tiszta gyilkosság, de a bírák még nem tudják, hogy ugyanakkor – öngyilkosság is. A szlovák nemzet, a szlovák antifasizmus ez ítélettel kimondotta önmaga felett az erkölcsi halálos ítéletet. (...) A szlovák nemzet újra fel van mentve – újra felmentette önmagát a mások befeketítésével, feláldozásával. Meddig tarthat büntetlenül az ilyen játék: a bűntudat hamis, elferdített lereagálásának, másokra való áthárításának e makacs folyamatossága?! Az áldozatok újra mi vagyunk, mert Esterházy személyében az egész szlovenszkói magyarságot ítélték el: kötelet mindannyiunk nyakába dobták.”

Fábry Zoltán
Fábry Zoltán
Fotó:  Kolár Péter felvétele
a-kozonseg
Galéria
+11 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.