Ismét napvilágra került az első honvédemlékmű - Képgalériával
A Kárpát-medence első honvédemlékműve az egykori Sáros vármegyében, Héthárs (Lipany) és Roskovány (Rožkovany) község határában állt. A titokban állított emlékmű több mint száz évig pihent a föld alatt, míg a Sine Metu aktivistái felfedezték és megmentették. Az emlékmű Gombaszögön van, a tervek szerint a felújítását követően jövő nyáron visszakerül Roskoványba.
A Kárpát-medence első honvédemlékművének történetét Orosz Örs kutatásai alapján ismerhetjük meg. 1849 júniusában a magyar honvédek mintegy kétezres serege Roskovány közelében sikertelenül próbálta visszatartani a sokszoros túlerőben lévő cári sereget. Az éj beálltával visszavonultak, a hátrahagyott sebesülteket az oroszok felkoncolták. Két évvel később Dessewffy Gyula Mór lubotini ügyvéd és korábbi honvéd hadbíró hadnagy, valamint ismeretlen „hazafias úrihölgyek” kezdeményezésére 1851 júniusában állították fel Bánó József földbirtokos, későbbi képviselő birtokán, Roskovány falu közelében, a Héthársot Kisszebennel összekötő országút mellett.
A koszorúzott csonkaoszlopot formázó emlékmű egyetlen felirata a héthársi csata dátuma volt.
A héthársi születésű Lesskó István kanonoknak, a csata szemtanúja visszaemlékezésében 1860-ra teszi az emlékmű felállítását. Dessewffy nevét nem említi, szerinte Bánó József mellett Dobay Sándor eperjesi közjegyző és testvére, a tarcadobói plébános kezdeményezte az emlékműállítást. Bármelyik dátum is a helytálló, mindenképp ez a legrégibb ismert honvédemlékmű a történelmi Magyarország területén.
Az emlékmű érdekessége, hogy külső részén csak a héthársi csata dátuma volt látható, az elesett honvédeknek emléket állító feliratot csak a megrendelők és a kőfaragó ismerhették. Az ugyanis azon a felületen található, amelyen két kőtömb egymásra fekszik, vagyis ha az emlékmű áll, nem látható.
A 19. század végén felújították és egy közeli domb tetejére helyezték át az emlékművet. 1899. július 21-én avatták fel, ünnepi beszédet az ekkor már 75 éves Bánó József mondott. Az emlékművet valószínűleg 1918-ban döntötték le. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem pusztult el, hanem 102 évig pihent a föld alatt.
Orosz Örs, a Sine Metu elnöke kollégáival Sárost és Szepest járták fényképeket készítve hamarosan megjelenő könyvéhez. Roskoványba azért mentek, hogy a korabeli sajtóleírások alapján legalább az emlékmű helyét megkeressék, hisz úgy tudták, elpusztult, s még csak korabeli kép sem maradt fenn róla. A helyszínt vizsgálva a drónfelvételen faragott kőtömbökre bukkantak. Mint kiderült, az emlékművet elásták, majd valószínűleg néhány évtizeddel ezelőtt, a rendszerváltás után valaki részben kiásta, azóta néhány darabja a földön hevert. A dombtetőn található kis tisztást az eltelt évek során benőtte a kökény, de szerencsére a kőtömbök a levegőből láthatók maradtak.
A Sine Metu önkéntesei október 21-én tértek vissza a helyszínre, s az állíttató, Bánó József országgyűlési képviselő dédunokájának, Bánó Miklósnak az írásos jóváhagyásával kiásták az emlékművet, amely egyelőre Gombaszögbe került.
„Az értékmentés után megálltunk a helyi önkormányzati hivatalban. Úgy tűnik, a helyiekben megvan a kötődés, megtaláltuk a közös hangot. A polgármester asszony és egy helyi képviselő egy korabeli fényképet is tudott szolgáltatni az emlékműről” – mondja Orosz Örs hozzátéve, az a terv, hogy egyesület restaurálja, készített egy emléktáblát, valamint egy kétnyelvű információs panelt, s az emlékművet a jövő év júniusában, felállítása 170. Évfordulóján újraállítja Roskoványban, ahol pozitív fogadtatást talált ez a kezdeményezés.
