Írjuk meg a történeteinket
Padláson lelt történeteket, ízes mátyusföldi anekdotákat, iskola- és falutörténeteket elevenítettek fel a mátyusföldi Deákin, a Csemadok régiótörténeti konferenciáján. Közösségben lenni, annak történeteit hallgatni és érezni a nagy találkozások hangulatát, szívet melengető érzés.
Deáki egy kis időre ismét a felvidéki magyarság központjává vált, amikor immár kilencedik alkalommal adott otthont a Csemadok országos Szent István király ünnepének, és negyedik alkalommal az ehhez kapcsolódó régiótörténeti konferenciának. A Mátyusföld szívében fekvő település méltó helyszíne az ünneplésnek, hiszen a templomában őrizték a magyar nyelv legkorábbi írásos emlékét, a Halotti beszédet és könyörgést.
Az ünnepi konferenciát megnyitó Jakócs Krisztina, Deáki polgármestere kiemelte a közösség összetartásának, valamint a Szent István-i örökséghez való hűségének a fontosságát. Sokan összegyűltek a deáki kultúrházban, hogy a mátyusföldi régió kultúráját, falvainak fejlődését ünnepeljék, egyben megemlékezzenek Szent István királyról, aki államot alapított a magyaroknak és megalapozta azt, hogy napjainkban is magyarként élhetünk a szülőföldünkön. A konferencia célja, hogy minél több, a kultúra és múlt iránt érdeklődő közösséget, szervezetet bekapcsoljanak a régiótörténeti kutatásokba.
– Általában három településnek adunk bemutatkozási lehetőséget ezen a konferencián. Az utánunk jövő generációknak is tudniuk kell, mi az, amit az elődök rájuk hagytak, és ez nem kis örökség – magyarázta Mézes Rudolf főszervező, a Csemadok nyugati regionális alelnöke. Az a tapasztalat, hogy az egyes települések lakosai nagyon is érdeklődnek szülőföldjük története iránt.
Idén a hazaiak, vagyis a deákiak, a szomszédos felsőszeliek és a zsigárdiak mutatkoztak be a konferencián. Mindhárom település magával hozta az énekkarát, citeracsoportját és a kultúra iránt érdeklődő közönségét, így nem csoda, hogy megtelt a kultúrház. A deákiak részéről Renczés Nóra pedagógus, könyvszerkesztő mutatta be legújabb kiadványát, a Padláson lelt történeteket. A zsigárdiak az alapiskolájuk és falujuk történetét hozták el könyvek formájában – ezekről Žiaček Adrianna és Katona Ilona mesélt. Felsőszeliből érkezett Mészáros Magdolna, aki három kiadvány segítségével mutatta be a „szeli bicskások” virtusát, valamint a mátyusföldi dalárdák és kórusok fejlődését.
– Igyál pajtás, mert ha nem iszol, kapsz egyet, de ha iszol, akkor is! Ez volt az egyik jelmondata a bicskás legényeknek, akiknek igencsak rossz hírük volt a múlt század elején a környéken. A bicskáslegények eltűnésével azonban mára elveszítette pejoratív jellegét a bicskás jelző. A Bicskás Zenekar, vagy a Bohém Bicskások színjátszó csoport ma már bátran jelzi a nevében, hogy a falu történetében igenis szerepük volt a virtuskodó legényeknek – magyarázta Mészáros Magdolna.
Ezek a régi történetek, pletykák, anekdoták elűzik a mindennapok bánatait és megerősítik a kötődést a településhez. Már csak ezért is érdemes lapozgatni a régió történeteit bemutató munkákat, amelyek kézzelfogható bizonyítékok arra, hogy a krónikások nem dolgoztak hiába az elmúlt évtizedekben.
– Ne hagyjuk, hogy az „ellenségeink” írják meg a történelmünket, nekünk kell leírnunk saját meséinket, anekdotáinkat, mert csak így tudjuk megtartani őket a magunkénak.
A deáki Renczés Nóra tanítónő bizonyította, hogy vérbeli pedagógus, aki még a nyári szünetben is motiválni tudja a tanulókat. A régiótörténeti konferenciára is elkísérték, hogy előadják a Padláson lelt mesék című, Deákin gyűjtött történetek némelyikét. A jelenetek a Kincskereső mozgalom előadásaihoz készültek.
A konferenciára hazatért a nyitrai egyetemista, Varga Renáta is, aki Tokné Molnár Ibolya történetét mesélte el – egy öreg katonaláda szerelmes és szomorú titkait fedték fel a közönség előtt.
A régiótörténeti konferenciát ünnepi koszorúzás követte.
– Jövőre lesz harminc esztendeje, hogy Deáki adott otthont a millecentenáriumi ünnepségek felvidéki eseménysorának. Ópusztaszer, Csíksomlyó, Szentlászló mellett a Felvidékről ezt a települést választották az anyaországi szervezők. Okkal.
Az ősi templom, a település kultúrtörténeti és építészeti értékei mellett az akkortájt több mint 800 tagot számláló Csemadok-alapszervezet léte és tevékenysége, valamint a helyi önkormányzat tudatos és egységes kiállása is közrejátszott a különleges rendezvénysorozat egyetlen felvidéki helyszínének a kiválasztásában – emlékeztetett a koszorúzási ünnepség szónoka, Baranyai Alajos, a Csemadok Galánta és Vágsellyei Területi Választmányának az elnöke.
Az akkori serény Csemadok-munka máig ható eredménye a régiótörténeti konferencia és az időközben bemutatott sok helytörténeti kiadvány. A nyelvünkért, megmaradásunkért folytatott állhatatos és kitartó munka eredményeiről szólnak ezek a munkák, vagyis államalapító szent királyunk hagyatékának a tiszteletéről.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/34. számában.
