Inám: Esterházy-emléktáblát avattak
Inám község önkormányzatának és egyházközségének jóvoltából 2021. szeptember 19-én immár hatodik alkalommal valósult meg a felvidéki meghurcolt katolikus papok, hívek és Lénár Károly pápai káplán emlékének a tiszteletére megszervezett kegyeleti megemlékezés.
Az inámi Szent György-templom kertjében zajló kegyeleti megemlékezés szentmisével vette kezdetét, amelyet a Prágai Magyar Katolikus Plébánia lelkipásztora, Balga Zoltán celebrált. A helyi óvodások Pósa Lajos Magyar vagyok című versét adták elő, majd a község polgármestere, Régi Zsolt köszöntötte a megjelenteket:
A Csemadok Közművelődési Díjas Lőrincz Sarolta Aranka énekét, majd Pásztor Lili szavalatát követően Petneházy Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa mondott beszédet. Mint mondta,
az Esterházy halálos ítéletével való jóvátétel mindmáig elmaradt; szelíd, de állhatatos türelemmel várjuk a bocsánatkérés gesztusát,
mert kötelességünk, hogy megismerjük és megismertessük ezt az örökséget, amelyet ránk hagyott az évek során. Elmondása szerint Esterházy végig megőrizte a hitét, s ez teszi őt igazán magyarrá, katolikussá és minden keresztény ember előtt példává.
– fogalmazta meg, majd Esterházy egyik rabtársának, Hetényi Józsefnek a szavait idézte: „Szavai és magatartása, egyszóval életpéldája egy teljesen új világot nyitott meg előttem. Mintha új reményt kaptam volna az élethez, és benne hitet ahhoz, hogy ki kell bírnom a fogság minden szenvedését, hogy hazakerülhessek egyszer. Ő maga is rendületlenül bízott a hazakerülésében. Csodálatos és emberfeletti hitével példát adott minden rabtársának. Nemcsak történelmi leckét kaptam együttlétünk ideje alatt. Leckét kaptam a magyarsággal való együttérzés és felelősségvállalás megindító példájából. Bár önmaga helyzetét mindig szűkebb családja, a felvidéki magyarság helyzetéhez mérte, féltő aggodalommal beszélt a nagy magyar család sorsáról, jövőjéről is. Arról beszélt nekem, hogy bárhol vagyunk a világon, mindenütt ehhez a nagy családhoz tartozók vagyunk. Ezért kell, hogy éljünk, dolgozzunk, és ha kell, szenvedjünk is. Biztos voltam abban, hogy szenvedéseit is felajánlotta ezért a népért. Az én szememben a szovjet gulagok poklában a magyarság szenvedő Krisztusává magasodott.”
A megemlékezés során az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, Molnár Imre is szót kapott. A történész néhány pontban összefoglalta azt a fejlődési útvonalat, amelyet Esterházy bejárt. Amint azt megfogalmazta, hihetetlen távlatok tárultak fel előttünk abból a dimenzióból, amelyet Esterházy János hite jelentett számunkra, így sokféleképpen közelíthetnénk meg őt:
A szónoklatok után felavatták a templom falán helyet kapó Esterházy-emléktáblát, Oláh Szilveszter alkotását. Az ünnepség a Tolcsvay László és Tolcsvay Béla által szerzett Magyar mise című rockoratóriummal folytatódott. Feltűnt Sáfár Mónika és Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színművészek és Kőrösi András operaénekes, de jelen volt a Silló Katalin vezette Pannonia Sacra Vegyeskar is.
