Ilyen volt egykor a pozsonyi Zuckermandel - KÉPEKKEL
A Duna-part és a pozsonyi vár között helyezkedett el az egykori Zuckermandel festői utcáival. A városnegyed gerincét a Főutca alkotta (később Mária Terézia-út), amelyet ma Žižka utcának hívnak.
A Zuckermandel a Vödrictől nyugatra helyezkedett el a Váralja területén. A két városnegyed közötti határvonal a Víztoronynál húzódott.
Habár a Zuckermandel nem tekint vissza olyan régi és gazdag múltra, mint a szomszédos Vödric, ugyanakkor szintén említésre méltó.
A városfalak mögött elterülő Zuckermandel/Zuckermantel egykor önálló település volt, ahol halászok, hajósok, kereskedők, és molnárok telepedtek le. A település XVI. században keletkezett, de a XVIII. században érte el fejlődésének tetőfokát. Jellegzetes volt rövid és szűk utcáival. Megemlítendő, hogy saját képviselőtestülettel rendelkezett, továbbá iskolával, sőt még rendőrséggel is.
A Zuckermandelt (a Vödriccel együtt) 1850 után Pozsonyhoz csatolták. Így lett a Váralja része, pontosabban Pozsony 4. kerületét alkotta, amely a Terézváros nevet kapta.
Ettől kezdve azonban a Zuckermandel, ahogy a Váralja többi része is, fokozatosan hanyatlani kezdett, és alacsony státuszú lakóövezetté alakult.
Mivel a tehetősebb lakosok a városközpontba költöztek, a Zuckermandel területén lévő kúriákból bérházak lettek, amelyeket a szegényebb albérlők igényeihez igazították.
A városrész pedig mindinkább a hátrányos helyzetű szegényebb réteg, illetve a társadalom kivetettjeinek negyedévé vált.
Arról, hogy honnan is kapta nevét a Zuckermandel, különböző legendák terjednek. Egyik szerint az említett városnegyedben egykor illatos édességeket készítettek, a helyet ezért mindig édes, cukros mandula illat árasztotta át. Innek ered Zuckermandel, vagyis Cukormandli elnevezés.
Másik vélemény szerint a Zuckermandel elnevezés valójában egy szójáték, amely a negyed rossz hírével áll kapcsolatban. A német „zucke Mantel” szókapcsolatból ered, aminek jelentése „ragad meg a kabátodat, és fuss”. Amivel arra akartak utalni, hogy a Zuckermandel nem egy biztonságos hely, ahol jobb inkább óvatosnak lenni.
Tény és való, hogy a XVIII. és a XIX. században a Zuckermandel és a Vödric területén eléggé kétes lakosok tartózkodtak. Mindkét negyed leginkább kocsmáiról, bordélyházairól és rossz közbiztonságáról volt hírhedt.
150 évvel ezelőtt a Váralja alatti palotákat és kúriákat a szegények igényeihez igazították, és úgy építették át, hogy egy-két szobás bérlakások alakultak ki. Ezekben a lakásokban nem volt víz, és eléggé szegényes körülmények között éltek itt az emberek. Minden családnak egy latrinája volt az udvaron. Ugyanakkor ezekben a lakásoknak nem egy, hanem gyakran több sokgyerekes család is lakott együtt.
A rosszhírű városnegyed megszűnése a XIX. században kezdődött el a villamossínek kiépítésével.
Egy magas töltést alakítottak ki itt akkoriban, aminek következtében a Zukermandel és a Váralja többi kétes és rosszhírű városnegyedei is eltűntek.
Ugyanakkor a Zuckermandel több háza a rakparti út kiépítésével, továbbá a villamosalagút és más új építmények felépítése során tűnt el. Említsük meg, hogy a Váralja több értékes történelmi épülete is áldozatul esett az Új híd (ma Szlovák nemzeti felkelés hídja) megépítésének a XX. század közepén. Az Új híd megépítése jelképe lett a szocialista városépítészet diadalának Pozsonyban, amelynek következtében le kellett bontani a történelmi zsidó negyed és Váralja jelentős részét, illetve teljesen lerombolni a Szent Márton-dóm mellett álló neológ zsinagógát.
Egyedül a váraljai Szentháromság templomnak sikerült megmenekülnie az eszeveszett rombolások elől,
amely a Zuckermandel és a Váralja területén zajlott. Ez a templom már 1734-től állt a Váralján, és csodával határos módon túlélte a háborúkat, ahogy a kommunista-szocialista rendszer kulturális rombolásait is.
A Váralja területén egykor számos neves vendéglő és fogadó is működött. Nagyon régi múltra tekint vissza a Fekete medvéhez nevezetű fogadó, amely már a XVII. században is itt volt, avagy Váralja út végén található Szarvas vendéglő.
A Zuckermandel területén számos palota és kúria is található. Ilyen például a Khamper-kúria, amelynek épületében ma régészeti múzeum működik. Mellette találjuk a Sunyal-kúriát, amely ma a Kárpáti Német Kultúra Múzeumának ad helyet. Az épületben a XVIII. században az Arany Angyalhoz nevezetű, népszerű vendéglő működött, tőszomszédságában pedig a Kígyóhoz vendéglő. Szintén ebben az utcában van a Brämmer-kúria, ahol ma a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma működik.
