Illésháza katolikus temploma
A község Árpád-kori település, a Salamon nemzetségből származó Illésházy és Esterházy (korábban Szerházi) család ősi fészke. Első okleveles említése 1238-ból való. A szomszédos Szentpéterföldével (1469-ben említik először), ahol a templom épült, a 17. században egyesítették.
Földesurai és a templom kegyurai mindvégig az Illésházyak voltak, az újkorban pedig rokonság révén a Batthyányiak és a Pálffyak. 1960-ban egyesítették a szomszédos Bélvatával, Kismagyarral és Tonkházával.
Mikor az Illésházyak protestáns hitre tértek és Trencsénben, Liptóban, Árvában szereztek birtokokat, a plébánia megszűnt, és a templom is romos állapotba került. Illésházy Gábor 1676-ban rekatolizált, a hitélet is megújult, s a templomot Szelepcsényi György érsek alapjaitól újjáépíttette, megőrizve néhány gótikus elemét. Az ő címere látható a déli kapuzat fölött. Megmaradt azonban az oltáron a Szent Péter- és Szent Pál-szobor, valamint a fából faragott Szűz Mária-szobor 1458-ból, egy barokk oltárfülkében.
1780-ban Illésházy János és neje, Batthyány Szidónia a régi szentélyhez egy új, nagyobb hajót építtetett. Erről a diadalív fölött egy márványtábla és az Illésházy-címer tanúskodik. A templomban található Illésházy Tamás és Földes Zsófia vörösmárvány síremléke 1520-ból, de itt temették el Illésházy Mátyás gyulafehérvári prépostot is.
A templom legújabb restaurálása 30 éve történt.
