Idén is várja a felvidéki diákok pályázatait a Rákóczi Alapítvány
2024. július 4. és július 15. között ismét megrendezésre kerül a Rákóczi Mozgótábor – Diákok Határok Nélkül program, amelyre várják azoknak a felvidéki magyar diákoknak a jelentkezését, akik 2024. július 1-ig betöltik 15. életévüket, azonban még nem lesznek addigra 19 évesek.
A Rákóczi Alapítvány oldalán azt olvashatjuk, hogy maga a tábor egy jutalom utazás, melyben a pályázat útján kiválasztott tehetséges fiatalok vehetnek részt. A tábor érdekessége, hogy csak határon túli magyar fiatalok vesznek benne részt, akik egymással szoros barátságokat köthetnek, mélyebben megismerkedhetnek a magyar történelemmel, kultúrával és művészetekkel, valamint kölcsönösen megosztják egymással és közkinccsé teszik az otthonról hozott kulturális értékeket, népdalokat, verseket és táncokat. Az idén 28. alkalommal megrendezésre kerülő tábor felvidéki koordinátorával, Kálmán Hajdók Katalinnal beszélgettem.
Mielőtt még az alapítványról és a táborról kérdeznélek, tisztázzunk valamit. Sokan összekeverik a Rákóczi Alapítványt a Rákóczi Szövetséggel, noha két, egymástól teljesen független szervezetről van szó, igaz, a munkájuk és a célcsoportjuk nagy hasonlóságot mutat.
Valóban. Ráadásul ez a szervezet is Rákóczi Szövetségként alakult meg még Kanadában 1953-ban. A szövetség alapító elnöke Korponay Miklós volt, aki először a Kanadában élő magyarok kulturális igényeinek szeretett volna megfelelni, illetve kapcsolati hálót próbált létrehozni az ottani magyar szervezetek között. Mivel a szövetség ezt a célkitűzését nagyjából elérte, ezért 1976-ban egy névváltoztatás után felvette a Kanadai Rákóczi Alapítvány nevet, és ezzel együtt a prioritása is megváltozott. Ezután a fő célkitűzése lett immáron világszerte: a magyarságtudat fenntartása a külhonban élő magyar ifjúság körében. A mozgótábor ötlete a Kanadában élő Ayklerné Papp Zsuzsától származik, aki néhai férjével, Aykler Bélával szervezte meg az első ilyen tábort. 2002-ben pedig a budapesti székhelyű alapítvány is megkezdte működését, melynek fő missziója most már alapvetően a fiatalok táboroztatása évről évre. Idén egyébként már jubilálnánk, tehát a 30. táborunkat szerveznénk meg, ha nem jött volna a Covid.
Gondolom, akkor kicsit több időtök maradt arra is, hogy összegezzétek az addigi munkátokat és esetleg új kihívásokat is keressetek.
Nagyon érdekes volt, mert mi is sok mindent újragondoltunk ez alatt a két év alatt, és már akkor is volt egy projektünk, amelyről a későbbiekben még beszélni szeretnék.
Kérlek, meséld el a mozgótábor lényegét!
Az egész 9 teljes napot úgy kell elképzelni, hogy a tábornak van három helyszíne, két vidéki város, Pécs és Miskolc, illetve a főváros, Budapest. Először is a két vidéki városban vannak elszállásolva a diákjaink, az egyik fele az egyik városban, a többiek pedig a másikban, így két buszt is „mozgatunk”. A harmadik nap után pedig cserélnek. A hatodik napot követően mindkét csoport elbuszozik Budapestre, ahol egy közös kollégiumban vannak elszállásolva,, itt már mindenki találkozik egymással. A programok is együtt zajlanak, például a parlamenti látogatás, és mindig van egy hajókirándulásunk, amellyel a tábor zárul. Az egész tábor körülbelül 10-11 napig tart érkezéssel, hazautazással. Tehát abban is különbözünk a Rákóczi Szövetség nagy sátoraljaújhelyi táborközpontjától, hogy az ő esetükben gyakorlatilag mindenki ott van egy helyszínen és onnan utaznak csillagszerűen, de mindig is oda térnek vissza. Nálunk ugye az is különbség, hogy a szálláshelyek is változnak.
Minden évben pályázat alapján választjátok ki a táborban részt vevő fiatalokat.
Így van, és ez a pályázati felhívás egységes minden külhoni magyar diák számára. Nekem is van egy kis csapatom, úgynevezett segédreferensek, akik nagyon lelkesek. Természetesen ők is volt táborlakók, mint ahogy én is az vagyok.
Egyébként rajtam még most is futkos a hideg, ha visszagondolok arra az időszakra, amikor még 16 évesen, 2000-ben én voltam táborlakó. A segédvezetők általában az előző évek táborlakóiból kerülnek ki és fokozatosan vezetőkké válhatnak. De itt vannak a kanadai vezetőink is! Visszatérve a pályázatra: tehát minden régióban vagy külhoni országrészben vannak koordinátorok vagy referensek, akik egy csapattal átolvassák és értékelik a beérkezett pályázatokat. A Covid után újítottunk, ugyanis nemcsak esszé formájában lehet pályázatokat benyújtani, hanem például lehet kisfilm, grafika vagy vers is. De lehet interjút is készíteni. Próbálunk haladni a korral, mert ugye az is lehet, hogy bizonyos pályázóknak jobban „fekszik” egy másfajta pályázati forma, így nem szeretnénk a kreativitásuk kerékkötői lenni.
Tehát a pályázati formát gyakorlatilag a diákokra bízzátok, azonban van négy fő téma.
Ugye, most nemcsak Kárpátaljáról beszélünk, de azért mindenhol akad egy-egy olyan „korkép”, amit bemutatnak, de azért próbálunk a múlthoz is kapcsolódni, tehát például meg lehet szólítani olyan idős embereket, akik megélték a kitelepítést. A holokausztot is belevettük, de mondjuk már nagyon kevesen élnek azok közül, akik ennek a borzalomnak személyes elszenvedői és túlélői voltak. Mindenesetre idén kimondottan célunk volt, hogy azért konkrétan háborús témát ne tegyünk bele Kárpátaljával kapcsolatban. Múlt évben azonban ilyen a témák között szerepelt, de ezt a témát kizárólag a délvidéki, illetve a kárpátaljai magyarok választhatták a pályázati felhívásban rögzített megkötés szerint.
Biztos vagyok benne, hogy sajnos sokaknak vannak ilyen élményeik.
Persze, nagyon erősek egyébként. Én is megdöbbentem, hogy mik jöttek elő, amikor a délvidékiekkel beszéltünk, mert ott azért ezt tényleg megélték napi szinten.
Milyen a tábor összetétele? Honnan érkeznek a legtöbben?
Maga a tábor összetétele leképezi a határon kívüli magyarság etnikai arányait, azaz Erdélyből, Székelyföldről, Partiumból vannak a legtöbben, aztán a Felvidékről és így tovább... Nyilván figyelembe vesszük azt is, hogy honnan mennyi pályázat érkezik. Például Kárpátaljáról több pályázat érkezik mint tőlünk, pedig ott sokkal kevesebb magyar él. Ezért is arra ösztönzöm a felvidékieket, hogy bátran pályázzanak. Én például Bodrogközből érkeztem ide a Csallóközbe, de innen sokan már azt sem tudják elképzelni, mert már az is egy más világ. Teljesen más dolgokra kényszerülnek az emberek. Munkát keresni, akár nyugatabbra, érvényesülni... Sajnos a kisebbségi politika sem abba az irányba halad már évek óta, hogy ezzel érdemben foglalkozzon. Nagykaposról már évek óta nem jelentkeztek, Királyhelmecről múlt évben nem volt résztvevőnk, de Pozsonyból és a környékről is nagyon kevesen jelentkeznek, pedig mindenhová kiküldöm a pályázati felhívást.
Próbálunk arra figyelni, hogy minden iskolába eljusson a hír és az előző évi táborosokat pedig mindenképpen arra buzdítjuk, hogy terjesszék, beszéljenek róla, mert ez leginkább tényleg a szájhagyomány és az elmesélt élmények alapján lehet igazán ösztönző. A tapasztalat is ezt mondatja velem.
A tábor részletes programjáról szándékosan nincs sok információ?
Nem szoktuk lelőni a „poént”, mert úgy gondoljuk, hogy akkor már nem lenne akkora élmény a táborlakók számára. Amit elmondhatok, hogy egy külön csapat állítja össze a programot, akik a szállást és az utazásokat is megszervezik, mert 90-100 embert két busszal folyamatosan mozgatni elég szigorú napirendet követel. Tehát ezért relatíve korán kelünk, mert korán indul a nap, és próbáljuk a kulturális vagy történelmi szempontból kulcsfontosságú helyszíneket felkeresni. Most beszéljünk például Miskolcról, ehhez kapcsolódik például Tokaj, Kassa, meg ugye a Rákóczi-emlékhelyek. De például Pécs esetében megemlíthetjük Ópusztaszert, ahol a Feszty-körkép is megtekinthető.
Mindig születik egy induló, azaz minden csoportnak van egy dala, amit aztán előadnak. Ezek az indulók a záró hajókiránduláson is elhangzanak.
Ha jól értelmeztem, a táborban mindenki csak egyszer vehet részt, mármint táborlakóként. Miért?
Igen, ebben a táborban valóban csak egyszer lehet részt venni, ez igazából az egyik szabályunk is, amiről becsületbeli nyilatkozatot is kérünk. Ennek az az oka, hogy próbáljuk a lehető legtöbb diák számára biztosítani ezt a felejthetetlen élményt, amit a tábor nyújtani tud, másrészt pedig így azt is kiküszöböljük, hogy valakit esetleg protekciósnak titulálnának a többszöri jelenlét miatt. A stábba azonban természetesen vissza lehet kerülni, először segédvezetőként, majd vezetőként. És pont ez a célja is a tábornak, hogy ezek a fiatalok részesei lesznek a Rákóczi Családi Körnek, ami kapcsán például tud majd jelentkezni a következő programra, például az ösztöndíjprogramra, amire egyetemisták pályázhatnak attól függetlenül, hogy Magyarországra járnak-e egyetemre vagy odahaza.
Tehát akkor, jó értelemben már hálózattá váltatok. De maradjunk inkább a Rákóczi Családi Körnél
Igen, ez a legjobb kifejezés. Az előző történethez tartozik, hogy ez nem egy teljes ösztöndíj, csupán részleges, de már több éve működik és stabil programja az alapítványnak. Ősszel van egy pályázati időszak, akkor tud pályázni az adott egyetemista, de itt is nagyon fontos, hogy csak az pályázhat, aki korábban részt vett a táborunkban.
A „régiekkel” most is tartjátok a kapcsolatot?
Persze, sokszor előadóként jönnek. Tehát nemcsak a városokat, műemlékeket, templomokat és múzeumokat nézzük meg a tábor ideje alatt, hanem vannak például emberjogi előadások, és szervezünk találkozókat is. Ezek általában két-három napos találkozók Budapesten, amelyek szakmai jellegűek, de a régi táborosok ilyenkor tudnak egymással is találkozni, sőt, különböző generációk is megismerkednek egymással. Tehát a 40 éves korosztály képviselői gyakran előadókként térnek már vissza, vagy a kapcsolatrendszerüket felhasználva támogatják az intézményt és a programjait. De olyan is előfordul, hogy háttérmunkatársként dolgoznak, akár egy adott intézményben, vagy egy program megszervezésében segítenek olyanok is, akik otthonról dolgoznak, de próbálnak aktívan bekapcsolódni. Azért is kérdezzük meg, hogy „mi a te szerepvállalásod”? Tehát ha van egy olyan témánk, ami ahhoz kapcsolódik, hogy az illető milyen szerepet vállal az adott „kis” közegében (lehet ez a falu, lehet az iskolája), akkor kölcsönösen tudunk egymásnak segíteni.
A pályázati témák a következők:
1. ,,Én, mint önkéntes a településem szolgálatában!” Mutasd be településed egy interjú alapú riportfilmben vagy szöveges formában a következő szempontok egyike szerint: kultúra, vallás, sport, politika, ifjúsági élet. Válassz egy szempontot és egy abban jártas személyt a lakhelyedről. A riport hossza maximum 10 perc (film) vagy 4 gépelt oldal lehet, használj benne a témáról, a helyszínről készített képeket is. A leírásban a személyes tapasztalataidra, élményeidre fektesd a hangsúlyt.
2. Magyar gyökereim. Mit jelent számodra a kultúra? Mik a te örökölt kulturális értékeid? Hogyan éled meg ezt? Mit gondolsz hogyan alakult mindez át a 21. században? Hogyan értelmezik, miként értékelik a mai fiatalok a kulturális örökségeinket a te településeden, abban a régióban, ahonnan származol? Írd le meglátásaidat vagy készíts egy műalkotást a témakörben és oszd meg velünk tapasztalataidat!
3. A kisebbségi én: küszöbön állva a nagyvilágban. Sorsok szövése: kultúrák találkozása a Kárpát-medencében (szülőfalum, szülővárosom nemzetiségei, vegyes házasság hatása a magyarságomra, mit jelent számomra kulturális kisebbségben élni, hogyan élem meg a magyarságomat a családom körében egy többkultúrájú régióban). Milyen előnyei vannak a magyar tudásodnak? Hogyan lehet fejlődni/kibontakozni ott, ahol élsz? Hogyan tudod vagy lehet megmutatni a te kulturális örökségedet a környezetednek? Írd le meglátásaidat vagy készíts egy műalkotást a témakörben.
4. Történelem tanúi – örökölt örökségünk. Készíts interjút egy, vagy akár több olyan személlyel, aki érintett volt a 20. század sorsfordító történelmi eseményeinek egyikében: holokauszt, málenkij robot, délvidéki vérengzések, felvidéki kitelepítések, 1956, jugoszláv háború, kommunista elnyomás, rendszerváltás. Szólíts meg egy helyi idős személyt egy rövid visszaemlékezés formájában.
A pályázat benyújtásának határideje: 2024. április 15.
A részletes pályázati feltételek a Rákóczi Alapítvány honlapján érhetők el.
