Húszéves a nagymadi állatklinika
Nagy Szabolcs a közkedvelt állatorvosi rendelő vezetője Nagymadon. A Csallóköz talán legnagyobb ilyen rendelőjében párhuzamosan két helyen is folyik a munka, a szemközti helyiségben Szabolcs öccse, Kornél „tartja a frontot”.
A nagy érdeklődésre való tekintettel jó ideje már az interneten is lehet időpontot foglalni vizsgálatra, de aki az előző nap este eszmél, annak, illetve állatának már nem biztos, hogy jut hely másnapra, és akkor azokról még nem is beszéltünk, akik előzetes bejelentés nélkül jelennek meg kedvencükkel. Időpontra érkezve is gyakran megesik, hogy négy-öt páciens vár a rendelők előtt, gazdáikról pedig külön tanulmányt lehetne írni.
Van, aki családtagnak tekinti állatkáját, más csak kényszerből van itt, mert „az asszony rásózta az állatot, amit ki nem állhat”. Találkozhat itt az ember olyan elválttal, aki, gyerek híján, az öleben osztozott meg volt párjával, megegyezvén a láthatási napokról.
Kisállatra szakosodott orvos a múlt rendszerben nem is nagyon volt, például kutyához, macskához főleg faluhelyen nagyon ritkán hívtak orvost. Az elmúlt évtizedek alatt azonban megfordult a tendencia. 40-50 évvel ezelőtt a járást a helyi állatorvosok között „osztották szét”, az édesapa körzetéhez négy község, Nagyudvarnok, Kisudvarnok, Várkony és Mad tartozott. Ekkor még nagyon sokan tartottak hízót, lovakat, így nemcsak a szövetkezetbe hívták az orvost, hanem családi házakhoz is. Gyakran az ifjoncok is az apukával tartottak, így testközelből ismerkedhettek meg az állatorvoslás fortélyaival, nehézségeivel vagy éppen szépségeivel.
– elevenítette fel Szabolcs a családi történetet.
Szabolcs egy évig járt a vegyipari egyetemre, mert nem vették fel állatorvosira, aztán egy év múltán ösztöndíjjal felvételt nyert Brünnbe, onnan pedig Kassára lépett volna át, ami az önálló Szlovákia megalakulása idején nem volt egyszerű.
– meséli.
A Nagy család nemcsak állatorvos, hanem állattenyésztő is. A történet 1992-ben kezdődött egy világelső bullmasztiffal. Közben mopszot tenyésztett Kornél, Szabolcs francia bulldogokkal foglalkozik. Mindkettő eléggé háklis fajta, a doktor úr szavajárásával élve olyan állatorvosnak való.
Az édesapa is támogatta az ötletet, bár az elején még kissé szkeptikus volt. Ekkor azonban már az új évezredben jártunk. Szabolcs 2002-ben végzett az állatorvosin, egy évre rá indult el hivatalosan az állatklinika. A testvérek magyarországi rendelőkben szerezték meg azt a gyakorlatot, ami a rendelő indulásához feltétlenül szükséges volt, hiszen az egyetemi évek alatt főleg az elméleti oktatáson van a hangsúly. Na meg persze az otthoni állatokon gyakoroltak, hiszen időnként velük is adódtak problémák. Amikor már nagyon sok lett a munka, csatlakozott Kornél is, aki Budapesten végezte el az állatorvosit.
Az állatklinikára természetesen nemcsak kutyák, macskák, madarak és rágcsálók jöhetnek, hanem – ahogy Szabolcs említette – minden, ami befér az ajtón.
Volt itt már kecske, selyemmajom, birka, kígyó, papagáj, strucc, továbbá tigris és oroszlán is, az utóbbi kettő természetesen engedélyköteles. Tizenöt éven át egyfajta missziót teljesítve a testvérek éjszakai ügyeletet is vállaltak, ám ezt Szabolcs egészségi problémái miatt abbahagyták.
A humán orvosokhoz hasonlóan az állatorvosok is megélnek szomorú pillanatokat, amikor már nem lehet segíteni a beteg állaton, de szerencsére ellenpélda is akad.
– magyarázza a doktor úr.
Nem egy olyan eset fordult elő, amikor Szabolcsék emberek betegségeit is azonosították. Nem ritka, hogy emberek gombafertőzést kapnak el az állatoktól. Volt egy páciens, akinek a dermatológusa már nem tudta, hogy mit kezdjen vele, de az állatklinikán felismerték a betegségét, amit végül a humán orvos is igazolt. Egyébként az állatok esetében is nagyon sok humán gyógyszert használnak.
Egy-egy orvosi kivizsgálás gyakran az embert is megviseli, nem még az állatokat. Van azonban sok modern műszer, szonográf, EKG, röntgen és kémiai laboratórium is. A visszajáró vendégek már tudják, hova érkeznek, és a legcsibészebb állatok is általában behúzzák fülüket-farkukat, ha vizsgálják őket. De jaj, ha valamelyik elszabadul!
– mesél „kalandjaikról”.
Bármilyen hihetetlennek tűnik, de az állatoknál is kialakulhatnak autoimmun betegségek, a macska-koronavírus egyes fajtái pedig különböző súlyosságú tüneteket okozhatnak. Vannak szezonális betegségek is, vagyis amikor hideg van, több a megfázás, nyáron pedig a hasmenés. Egzotikus országokból eddig soha nem látott betegségeket hurcolnak be, amelyek aztán terjednek, de a klímaváltozás hatására új élősködők vagy szúnyogok is megjelentek, s ezek terjesztik a térségünkben újnak számító betegségeket, mint például a szívférgességet.
Ha pedig a macska nem akar enni, az a „gyógymód”, hogy az eledelt rá kell kenni a mancsára, mert azt egészen biztosan lenyalja, a macska ugyanis ösztönösen nem szeret „piszkos” lenni.
Vajon mi szükséges ahhoz, hogy az állatklinika jó hírét fenn tudják tartani? Szabolcs szerint a válasz nem nehéz: szívvel kell végezni a teendőket, minden állatra úgy kell tekinteni, mintha a sajátjuk lenne, az árakkal pedig nem szabad „elszállni”.
Megjelent a MAGYAR7 negyedik számában.
