Húsvétvárás egy családi farmon - KÉPEKKEL
A leleszi Ilko család ragaszkodik a bodrogközi hagyományokhoz, amiből a négy gyermeknek is igyekeznek minél többet átadni. Mindennapi, úgymond civil munkájukat követően a családi kis farmjukon is akad bőven elvégzendő feladat. A régi, megvalósult álmukkal járó tennivalókat szeretettel, élvezettel végzik.
Az édesanyát, Mónikát pár évvel ezelőtt a kézművesvásárok alkalmával ismertem meg. A leleszi Csemadok alapszervezet tagjaként ő tartja a kapcsolatot a környék kézműveseivel. Besegít a nagykaposi Magyar Ház udvarán időszakos kézműves- és háztáji piacok szervezésébe is. Örültem az alkalomnak, hogy farmjuk életébe is betekintést nyerhettem. Csodálkoztam, hogy a kapun nem fogadott egy karakán házörzőre figyelmeztető tábla, akit le kellett volna kenyereznem. Egy bozontos pulit vagy egy jámborabb vizslát vártam, ehelyett egy kis yorkshire szaladt elsőnek az ajtóhoz. Mögötte az óvodás Ábel mutatta, hogy ha anyáékat keresem, a kertben vannak. A ház ura, Zsolt épp a létrán állt és metszette az almafákat, Mónikának segítettem a leesett gallyak összeszedésében.
Körbejártuk a farmot, amit nem győztem csodálni. Egy igazi vidéki vadromantikus idill tárult elém Leleszen.
A kert végében villanypásztorral és derékig érő karámokkal körbekerített szabad területeken dagonyáztak kedvükre a mangalicák. Élvezettel szemléltem, ahogy térdig a sárban baktatva átélték a tágas terük nyújtotta fesztelen szabadságukat. Így, természetes közegükben sokkal jobban mutattak, mint Debrecen főterén, a mangalica fesztiválon kiállítva, lecsutakolva, tiszta szalmára fektetve. A merészebbjük és a legkíváncsiabbak felém vették az irányt, tágra meredt szemekkel lesték a látogatót. Kár, hogy a villanypásztor megálljt diktált nekik, elmaradt a fülcimpasimogatás.
Jobbra a röfik karámjaitól még gazos terület honol, nem is láttam a farm végéig. Villanypásztorral van körbekerítve a mintegy öt hektárnyi terület, ahol valahová elbarangolt a két lovuk is. Mónika épp magyarázta, hogy lassan halad a gazos terület kitisztítása, amin majd esetleg a saját jószágaik számára való gabonát, kukoricát fogják a közeljövőben megtermelni, ha sikerül. Ahogy közeledünk és a ló meghallja a gazda hangját, előjön.
A körbevezetés után, a konyhába belépve látom, hogy a tinilányok öccseikkel együtt díszítik a húsvéti mézeskalácsokat.
Megcsodálom, ahogy a legkisebb gyerek, az ötéves Ábel épp a zöld ételfestékkel színezett tojássárgáját keni fel egy figurára, bátyja, az elsős Bendegúz egy másikra, nővérei, Anna és Julcsi utasítása szerint a díszítő cukormázt nyomja, erősen koncentrálva. A lányok épp a terülőmáz fortélyait tökéletesítik. Mónikával leülve hozzájuk a konyhaasztal köré, megtudom, hogy az idén első alkalommal mézeskaláccsal köszönik majd meg húsvét hétfőn a hozzájuk betérőknek a locsolást és a látogatást.
Eddig mindig tojásokat pingáltak, de azokkal most csínján bánnak. A konyha közvetlen szomszédságában, az előtér sarkában csipogó pár tucat kiscsibe jelzi, hogy a tojások egy része az idén tavasszal a keltetőbe ment, hogy benépesüljön a baromfiudvar. Hiába szerettem volna venni tőlük egy tucat finom házi tojást, pechem volt. A mézesekhez visszakanyarodva, megtudtam Mónikától, hogy újabb csapattal bővült Bodrogközben a Nemzeti Művelődési Intézet díjmentes online tudásmegosztó szakköreinek a száma. Ilkoékhoz a közelmúltban megérkezett a megrendelt kis egységcsomag. így, ha kedvük van, összeülnek és már a profi online leckékkel haladva együtt tanulják, hogyan is lehet olyan szépséges mézeskalácsokat sütni és díszíteni, mint amilyeneket eddig Mónika egy bodrogközi mézeskalácsostól vásárolt. Pár kaptárnyi méhük is van, így még a puszedlikbe is saját alapanyag mehet.
A feltámadás ünnepváró hangulatában arról érdeklődöm, milyen teendőket terveztek az elkövetkező napokra, milyen étkek kerülnek asztalukra.
Mónika a helyi alapiskolában tanít, így a gyerekekkel együtt szerdáig a megszokott beosztásban telnek napjaik. Csütörtökön kezdődhet a sürgés-forgás a konyhában. A fiúk reggel behozzák a friss tojásokat, amelyeknek egy része megy majd a hagyományos bodrogközi sárga túróba. Sokáig az volt náluk a hagyomány, hogy Mónika anyósa készítette el számukra ezt a táj- jelegű, kimondottan húsvéti finomságot, ma már Mónika keze közül kerül a család asztalára.
Mint megtudtam, ő is tesz bele a mazsolán kívül egy csipetnyi fahéjat is, ahogy az én bolyi nagymamám receptje is írja. Lelkesen meséli a gazdasszony, hogy végre valahára megpróbálja a kovászos húsvéti kalácsot. Régen szeretne már áttérni a teljesen élesztőmentes sütésre, ezért is ment el hétvégén a nagykövesdi kovászos foglalkozásra. Kovászos kenyeret már sikerült készítenie, reméli, a kaláccsal sem lesz ez másképp. A húsvéti tölteléket Mónika nagymamája receptje alapján készíti azzal a pici különbséggel, hogy a hagyományos disznóhús helyett mangalica húsából készíti, és a fűszereken túl egy kis fokhagymát is csempészett bele.
A húsvéti asztalra való mangalicát már levágták. Ahogy szinte minden tevékenység, úgy ez is közös élmény volt, senki sem maradhatott ki belőle.
Megszokott módon mindenkinek megvan már a maga feladata. Hurka, kolbász, házi májas formájában már a kamrában van a hús egy része. A házigazda megmutatta a több mint egy hete a sós pácban puhuló bevagdalt combokat és a lapockát. A kézműves kötözött sonka készítés folyamatát Zsolt mesélte el, ez az ő dolga: pár nap múlva már kiveheti a vízből a húst, amiben egy héten át kell pihennie, mert előzőleg két héten keresztül sós pácban volt. Összegöngyöli a húst és beleteszi a sonkahálóba, majd két napon át füstöli, hogy az a húst rostjáig átjárja, pontosan úgy, ahogy mesterétől és egyben apósától megtanulta. Zsolt elárulja, hogy idén prágai sonkát is készít, a szükséges speciális forma a napokban meg is érkezik.
Az Ilko család örül, hogy a hatályos rendelkezések idén már lehetővé teszik, hogy az ünnepi kosárba kerülő finomságokat vasárnap a templomba vihetik pászkaszentelésre.
Megjelent a Magyar7 2022/15. számában.
