Húsvéti hangulatban az alsószeli idősotthon
Húsvét áldott hangulata közeleg. A mai fiatalok közül sokan már csak az öregek meséiből tudják, milyenek voltak az igazi, hamisítatlan, ősi húsvéti szokások, milyen bűvöletbe ejtő misztérium volt megenni a húsvéti sonkát és a főtt tojást a locsolkodás napján.
A régi világról szóló regéket, múltidéző történeteket, az ősök meséit mindenki szereti. Az ünnepek és a szokások napjainak közeledtével pedig mindig felerősödik a vágy, hogy kicsit többet tudjunk meg egy letűnt világ titkairól, hogy magunk elé képzelhessük nagyanyáink dolgos, a munkától eres, kedvesen ráncos, illatosan simogató kezét, ahogy éppen kenyeret szelnek, finomságokat készítenek, vagy ajándékot osztanak az unokáknak. Húsvét vallásos misztériummal és a feltámadás reményével telített időszaka különösen alkalmas arra, hogy feltárjuk a szépkorúak emlékeinek kincsesládáját, és elbeszélgetve az öregekkel megtudjuk, milyen különbségek vannak a régmúlt és a ma ünnepköréhez fűződő szokások között.
Az alsószeli idősek otthonában nagy hagyománya van a húsvéti vásárnak.
Az öregek minden évben előszeretettel készülődnek, festenek, díszítenek, varrogatnak, hogy aztán az otthonban, majd a helyi kultúrházban megrendezendő vásáron a lehető legszebb és leg-egyedibb portékát tudják kínálni. Élvezik a nyüzsgést, a mozgolódást, azt, ahogy a rutinszerű mindennapokat megszakítva beköszönt az ünnep. A kézművesmunkához a kellő alapanyagokat az otthon vezetősége biztosítja be, illetve a hozzátartozók is sokat segítenek. Rengeteget pályáznak, hogy az időseknek minden szükséges eszközt be tudjanak szerezni, a munkaterapeuták pedig türelemmel, kedves szóval vezetnek kézműves-foglalkozásokat.
Ebbe az idillbe már másodszor nyomult be a koronavírusnak nevezett rém, már másodszor vette el a vásár megrendezésének lehetőségét az öregektől.
De talán a vásár, a pezsgés hiányzik kevésbé, sokkal rosszabb, hogy nem jöhetnek látogatóba a rokonok. Az idősotthon aktívabb lakói azonban nem hagyják magukat elkeseríteni, az idén is lelkesen részt vesznek a húsvétváró foglalkozásokon. Mikor megérkezem hozzájuk, mosollyal fogadnak, hiszen olyan ritka a vendég mostanában, mint a fehér holló.
Erzsike néni rögtön mondani kezdi, hogy igazi otthonra talált az intézményben, soha ilyen jó dolga nem volt. Végre nincs gondja semmire, és hihetetlenül türelmes és kedves személyzet veszi őket körül. Örömmel mutatja az általa kiszínezett húsvéti kifestőket, majd visszatér egy filc nyuszifigura kinyírásához. Mint mondja, a fiának készít húsvéti képeslapot. Évike, a szolgálatot teljesítő nővérke nagy halom borítékolt képeslapot hoz elő, ezeket küldik majd el meglepetésként a családoknak. Az idősek nagyon ügyesek, elmondják, hogy szeretnek kifesteni, díszíteni, kivarrni.
Marika néni éppen elkészül egy képeslappal. Hihetetlen, milyen technikák vannak ma már a díszítésre, jegyzi meg. Valamikor régen csak tettek a húsvéti asztalra egy-egy nárciszt meg jácintot, ma pedig minden sarokban díszítés van.
"Vártuk a fiúkat, örültünk, ha minél több jött" – mesél Marika néni a régi idők húsvétjáról. – "A fiúk a locsolásért főleg főtt tojást kaptak, de akkoriban is jobban örültek inkább a koronának. Ahol sok gyerek volt (Alsószeliben a fiúgyermeket nevezik gyereknek – a szerk. megj.), ott vízbe áztatták a krepp-papírt, és abból lett színes kölnijük. A környéken nem volt divatja sem a lányok kiöntésének, sem a suprázásnak. A fiúkat sonkával, kolbásszal, süteménnyel kínálták."
Közben az éppen rögtönzött kis tojásfát díszítgető Klári néninek is eszébe jut, hogy a nagymamája feketekávéba merítette a főtt tojásokat, azzal színeztek akkoriban. Ezeket húsvétkor rögtön meg is ették, volt, hogy a fiúk huszat is összegyűjtöttek, és mind felfalták, meséli nevetve. A legényeket piros tojással, piros szalaggal, itallal várták. Húsvétkor az egész falu ment a templomba, feltámadásra volt új ruha és új cipő is. Feltámadás után meg már lehetett vágni a friss házi sonkából, mert addig böjt volt.
Bittó Zsuzsanna, az otthon igazgatója megígéri Klári néninek és a többieknek, hogy az idén is lesz sonka, főtt tojás, friss kenyér, minden jó, ami a húsvéthoz jár. Az igazgatónő már csak nekem mondja el, hogy a korlátozások és a megszorítások nagyon megviselik az öregeket.
Sajnos kevés már az aktív, jó egészségnek örvendő lakó. Azok az idősek, akik állapotuk miatt már fekvő betegek, könnyebben esnek depresszióba, érzik a magányt, és gyorsabban romlik az egészségi állapotuk. Ennek megelőzésére operatív intézkedésekre volt szükség, bevezették a hozzátartozókkal való videóbeszélgetéseket, notebookokat szereztek, levélírásra biztatják az időseket és több a kiscsoportos foglalkozás is. A húsvét alkalmából megpróbálják visszavarázsolni a családi ünnep hangulatát, ha már a megszokott és pezsdítő nyüzsgés elmarad. Szerencsére január óta nem volt Covid-pozitív az otthonban, ezért szeretnének a közeljövőben látogatásokat engedélyezni, szervezni a hozzátartozókkal. Bizakodva néznek a jövőbe, és a megelőzés reményére építenek.
