Hont karácsonyi íze – Petrezsél Andrea ostyái
Az ostya a karácsonyi vacsora elmaradhatatlan része. A finomság előállításáért és az ostyahordásért az Ipoly mentén egykoron a kántortanítók feleltek, a térség gasztronómiai örökségét a maga módján ma már az ipolynyéki Petrezsél Andrea élteti. Különleges ostyáit regionális védjeggyel is ellátták.
Az ostyahordás volt a legtovább élő adventi szokások egyike, s ugyan 1771-ben királyi rendelet tiltotta meg az iskolamestereknek az ostyasütést, a hagyomány megérte a 20. századot is, sőt az Ipoly mentén még az 1940-es években is szokásban volt.
Amint azt Barna Gábor etnográfus az Országút című kulturális lapban összefoglalta, az ostyahordás jelképes értelmű: a földre szállott, megtestesült Ige misztériumára és az Oltáriszentségben magát nekünk adományozó Jézus Krisztusra emlékeztet.
– olvasható a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja által összeállított Magyar Néprajz című könyvben.
Ebben Csáky Károly helytörténész kutatásaira támaszkodva kiemelik, hogy Pereszlényben az ostyahordók az alábbi köszöntővel vitték az ostyát: „Ádám első atyánk dicső szent ünnepét, / Akik megélhették karácsony szent bőjtjét / Élhessék vígan Krisztus születését! / E kis ajándékot hosztam szeretettel. / Igaz becsülettel, / Ahogy a kis Jézusnak vitték a báránykát, / Mi is azonképp horgyuk a szent ostyát. / Kedves tanítónknak ő engedelméből / Kivánunk mi békét tiszta szívünkből.”
Az ostyahordásért a gyerekek pénzt vagy cukorkát kaptak. Az ipolyhídvégi köszöntő így hangzott: „Mikor az úr Jézus világra született, / Először is mihozzánk hasonló gyerek lett, / Mint mennyei mester tanított sok jóra, / Most az ostyaszínbe testét nekünk aggya. / Hoszták a pásztorok sajtot, báránykákot, / Mi is azonképp horgyuk az ostyákot / Szájjon erre a házra / Az Isten áldása.”
Az Ipoly-völgyi települések ostyahordó versei különösen gazdagok és változatosak voltak; ezek egyrészt Jézus születését hirdették, másrészt jókívánságokat tartalmaztak.
– Pereszlényben a falu ügyesebb asszonyai egy hétig is sütötték az ostyát a kántortanítónál, aki aztán családok szerint szétosztotta, s a csomagokat külön cédulával látta el. Nagycsalomján a kántortanító karácsony előtt nyolc-tíz nappal sütötte az ostyát, majd szétküldözte az iskolás gyerekekkel a falu minden családjának. Ez annak az emlékére volt, hogy a pásztorok a kis Jézusnak is vittek ajándékot – fűzte hozzá Csáky Károly.
Az ostyahordás hagyományát sajátos módon az ipolynyéki Petrezsél Andrea viszi tovább. Az ostyasütést közel három éve személyes igényből indította; kezdetben a családnak, a szűkebb baráti körnek, az ismerősöknek sütött. Már az első hetekben elterjedt a híre, hogy kiváló juhtúrós ostyát készít; egyre többen lettek kíváncsiak rá, egyre többen kóstoltak belőle, így a vevői köre is folyamatosan bővült. Andrea javarészt háztáji alapanyagokkal dolgozik; a friss tojást és a juhtúrót is a Nagykürtösi járás családi gazdaságaiból szerzi be. Időnként frissen fejt tejet is felhasznál, amivel elmondása szerint nehéz dolgozni.
Nem csupán a klasszikus karácsonyi ropogtatnivalót készíti el, de bátran kísérletezik, akár sós ízekkel is gazdagítva a kínálatot. A klasszikus ostyák mellett például kakaós, vérnarancsos és pisztáciás tekert ostyát is süt, gondol továbbá az ételintoleranciával küzdőkre is, hiszen gluténmentes ostyákat is készít.
2025 májusától az általa készített juhtúrós és az édes, vaníliás ostya már hivatalosan Hont regionális védjeggyel rendelkezik. Egyre gyakrabban megfordul a régió piacain, vásárain, fesztiválokon. Továbbra is kísérletezik új ízekkel, s elárulta, jövőre újabb ostyái szerezhetik meg a védjegyet.
– Gyermekkoromban még más volt a karácsony. Este átmentünk a szomszéd nénihez, ahol összegyűltek a szomszéd gyerekek, s velük közösen énekeltük a karácsonyi énekeket, majd mentünk az éjféli misére. Az ostyát gyermekkorom óta nagyon szeretem, otthon mindig mézzel és fokhagymával ettük, diót törtünk hozzá. Szenteste vacsoráig mindig csak túrós lepényt ettünk – emlékezett vissza.
Jelenleg négy géppel dolgozik: az egyiken ábrázolásként egy kancsó és egy szőlőfürt van, a másikon a Boldog karácsonyt! felirat; kettőnek nincs mintája.
Mint mondja, jó érzéssel tölti el, hogy a tágabb régióban egyre több helyen a Petrezsél család konyhájából származó Andy-ostyák kerülnek szenteste az ünnepi asztalra.
Megjelent a Magyar7 2025/51-52.számában.
