Hol tart a felvidéki magyar tudományosság?
Vitathatatlan, hogy a tudománynak rengeteg mindent köszönhetünk az élet minden területén. Az, hogy manapság kényelmesebben élhetünk, nagyrészt a tudományos fejlődésnek köszönhető, de a tudomány segítségével jobban megismertük a bennünket körülvevő világot is. A tudománynak nagy szerepe lehet abban is, hogy leküzdjük az előttünk álló globális kihívásokat, a különböző járványokat, a jövő élelmiszer-ellátásának bizonytalanságait vagy a biodiverzitás csökkenését.
A tudománynak tehát helye van mindennapjainkban, még ha gyakran nem is tudatosítjuk ezt. Az év egy hónapjában azonban az anyaországban és tájainkon is nagyobb figyelmet szentelünk neki. November ugyanis a tudomány hónapja, 2003 óta pedig – idén már huszadik alkalommal – november 3-án tartjuk a magyar tudomány ünnepét. Az évnek ebben a hónapjában a szokásosnál jobban odafigyelünk a tudományra, ilyenkor több helyen tudományos fórumok, előadások, bemutatók, filmvetítések zajlanak a magyar közösségekben.
A magyar tudományosság fejlődésével kapcsolatban Pozsony olyan tekintetben is említést érdemel, hogy két év híján 200 éve ezen a napon, 1825. november 3-án az első reformkori országgyűlésen Pozsonyban ajánlotta fel Széchenyi István birtokainak egyéves jövedelmét: 60 ezer forintot a Magyar Tudós Társaság megalapítására,
mivel fontosnak tartotta a magyar tudományosság fejlődését, s erre pénzt is hajlandó volt áldozni. De hol tart ma a tudományos élet Szlovákiában és azon belül a felvidéki magyar tudományosság?
Immár tíz éve, 2013 márciusától létezik a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács civil egyesület (SZMAT). A szervezet honlapján feltüntetett főbb céljai között a szlovákiai magyarok által gyakorolt tudományok és művészetek művelésének támogatása és képviselete, az elért eredmények terjesztése; a szlovákiai magyarok tudományos életbe való bekapcsolása, a tudományos szervezetekkel való együttműködés; a fiatal szlovákiai magyar kutatók tudományos tevékenységének támogatása, illetve tudományos tárgyú összejövetelek, szimpóziumok, tanácskozások, továbbképzések, műhelyek, konferenciák, előadások szervezése; nyomtatott és elektronikus publikációk megjelentetése szerepel.
Elnöke Mészáros András, tagjai pedig a tudományos fokozattal rendelkező – összesen 220 – felvidéki magyar kutatók, tudósok, akik egyben az MTA köztestületi tagjai is, ami nem jelent akadémiai tagságot, inkább egy nyilvántartási listát.
Vannak azonban köztük olyanok is, akik az MTA kültagjai, azaz akadémikusok, akik részt vesznek az MTA közgyűlésein és egyéb rendezvényein, mint Mészáros András filozófus, Dusza János fizikus, id. Élesztős Pál gépészmérnök, Flórián Károly vegyészprofesszor, Simon Attila történész, Hulkó Gábor kibernetikus és Miklós László ökológus.
A tudomány szintjét az egész világon ún. szcientometriai mutatókkal mérik, főleg az egyetemek színvonalát, s e tekintetben Szlovákia nem áll túl jól. A legjobb egyetemünk is csak az ezredik hely körül van ebben a rangsorban, pedig az egyetemeknek meghatározó szerepük van a tudomány fejlődésében, mondta lapunknak Miklós László ökológus.
– A legtöbb szlovákiai magyar tudós társadalomtudományokkal foglalkozik. Az én szakterületemen, ami az ökológia, tájökológia, nem is ismerek más felvidéki magyar tudóst. Ezért aztán nehéz is lenne arról beszélni, hogy mondjuk, a szakterületemet tekintve van-e szlovákiai magyar tudományosság.
mondván, hogy így elveszik a magyar tudományos nyelv. És ugyanez érvényes Szlovákiára is – fogalmazott az ökológus.
– Problémát jelent az is, hogy a mérnöki tudományokban magyar vonalon nincs intézményes háttér, inkább csak egyéni kutatásokról vagy fejlesztésekről beszélhetünk – mondta Hulkó Gábor kibernetikus, hozzátéve, ráadásul a Kutatási és Fejlesztési Támogatási Ügynökség az egyetlen pénzes ügynökség nálunk, ám ennek az éves költségvetése sem túl nagy. A hasonló csehországi ügynökség éves keretéhez képest több mint tízszer kisebb.
Az utánpótlásképzéssel is vannak gondok a mérnöki tudományok területén, aminek Hulkó Gábor szerint triviális okai vannak.
– Ha azt vesszük, hogy a pártállamban a gombostűtől kezdve a repülőgépig mindent Csehszlovákia gyártott, mindent nekünk is kellett kitalálni. Ennélfogva a mérnökök fizetése az átlaghoz képest jó volt. Azóta viszont megváltozott a helyzet, idehoznak egy terméket, és mint a legót, összerakják, vagyis kiesett az értékteremtés kreatív és egyébként megfizetett formája – fogalmazott Hulkó Gábor.
Pedig sok száz informatikus dolgozhatna például a mezőgazdaságban, ha valóban intenzív mezőgazdaságot szeretnénk, akkor, amikor Szlovákia önellátása 27 százalék élelmiszerből, vagyis, ha leállnának a kamionok, akkor éheznénk – tette hozzá, de ezekbe a témákba a politikumnak is aktívabban bele kellene mennie, egyébként elveszítjük a fiatal tehetségeinket. Ezek a hiányosságok nagyobb problémákat is előrevetítenek, akár egy technológiai csődöt, mivel nem tudunk újítani, mondta.
– Én optimista vagyok a tudományosság fejlődését illetően, és bízom benne, hogy a jelenlegi kormány is legalább olyan szinten, mint az eddigiek, támogatni fogja a tudományos kutatást – fogalmazott lapunknak Dusza János fizikus. A helyzet persze szerinte sem egyszerű.
– Jómagam inkább alapkutatást végzek, progresszív új kerámiákat fejlesztek már 20-30 éve, de például a zöldhidrogén előállítására is végzek alapkutatást, olyan mikro-nano szálakat fejlesztünk ki, amelyek katalizátorként szolgálnak a vízből való zöldhidrogén előállításához – mondta Dusza János, a SZMAT korábbi elnöke. Ezeket az új fejlesztésű kerámiai anyagokat nagyon magas hőmérsékletek esetén alkalmazzák, például űrszondáknál vagy a nagyon gyors repülők külső bevonására, ahol 2000-2500 Celsius-fokos hőmérséklet is keletkezhet.
Az is hatalmas siker, hogy egy amerikai professzorral való együttműködésnek köszönhetően 2018-ban ők publikálhattak először a világon néhány cikket az új, ún. magas entrópiájú anyagokról.
Vannak tehát színvonalas kutatási eredmények, bár az alkalmazott kutatással kapcsolatban a fizikus is lát problémát, az ugyanis cégekhez kötődik, s ez már sok esetben nem működik úgy, mint régebben.
Ami talán az egyik legnagyobb probléma, hogy Szlovákiában hiányzik a működő ipar, mondta Élesztős Pál gépészmérnök.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kvalifikált munkát gyakorlatilag hazaviszik, itt pedig szerelőműhelyek lettek az ipari létesítményekből – mondta Élesztős Pál.
A tudományosságot az iskolarendszerünkön keresztül pörgethetnénk fel, véli a tudós.
– Én egyetemi oktatóként is sokat foglalkoztam a kiemelkedő tehetségű diákokkal a Collegium Talentumon belül. Ez tulajdonképpen egy ösztöndíjprogram, amit a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága kezel és a Sapientia Hungariae Alapítványt bízta meg a működtetésével. Ez is egy lehetőség arra, hogy a rátermett fiatal tehetségeket ösztöndíjakkal jutalmazzuk, és ezáltal itthonmaradásra bírjuk őket.
A civil szervezetek között is vannak olyanok, amelyek fokozottabb figyelmet szentelnek a tudományosságnak. Az egyik ilyen a szímői Jedlik Ányos Társulás, amely elsősorban a falu szülötte, Jedlik Ányos szellemi hagyatékénak megőrzését, ápolását és megismertetését vállalta fel.
– Társulásunk azért alakult, mert egyrészt büszkék vagyunk a falu szülöttére, másrészt úgy éreztük, hogy példa lehet a jelenlegi magyarság, főleg a fiatalok számára – mondta Bób János, a Jedlik Ányos Társulás elnöke, hozzátéve, ennek érdekében alakult a Jedlik Ányos-díj is, amit felvidéki magyar tudósoknak ítélnek oda minden második évben 2000 óta.
– Úgy érezzük, hogy van létjogosultsága a díjnak, amelyet nagyon neves és nagy tudású emberek kapták meg eddig. De van egy állandó kiállításunk is a Jedlik Ányos Szobában, amely a nagy tudós életútját szemlélteti, a találmányai közül pedig hármat is bemutat: a leghíresebbet, a dinamót, illetve a villámdelejes forgonyt, ami tulajdonképpen az első villanymotor, valamint a villamos kocsit, ami az első villanyautónak is nevezhető, hiszen villanymotor hajtotta – tette hozzá a társulás elnöke. Mint mondta,
az emlékszobát a közelmúltban digitalizálták, így filmeket is be tudnak mutatni Jedlikről és a tudományról is, sőt kihelyezett fizikaórákat is szoktak itt tartani.
Ami azért is fontos, mert a tudósok is megegyeznek abban, hogy a tudományos munkára való felkészítést már az általános iskolában el kell kezdeni. Ezt tudatosítja a Szenci Molnár Albert Alapiskola, hiszen már tíz éve minden évben novemberben megszervezi a Tudomány Hetét, amellyel a magyar tudományra és a magyar tudósokra hívja fel a figyelmet.
– fogalmazott Matus Mónika, a szenci alapiskola igazgatója. Mint mondta, rendkívül fontosnak tartják, hogy a saját maguk által elvégzett kutatásaikat bemutathassák a tanulók, hiszen a mai tudományos életben nem elég jónak lenni valamiben, a tudásukat prezentálni is tudni kell. S mivel a szlovák tudományos közegben nehéz egy magyar diáknak megmutatnia a kutatását, óriási lehetőség a kutatásokat végző diákok számára a kutatódiákok konferenciáján való részvétel, ahol megmutathatják a rátermettségüket.
Mindez azért is kiemelkedő jelentőségű, mert kitartó, szívós munkával, erős akarattal – főleg ha megfelelő anyagi keretet is nyújt hozzá az állam – belőlük kerülhetnek majd ki a jövő felvidéki magyar tudósai.
Megjelent a Magyar7 hetilap 47. számában.
