Hódok Homonnán

A hódok a többi rágcsálónál termetesebbek, viszonylag kis fejüket sűrű, sötétbarna szőrzet borítja, testük zömök. Lábaik rövidek, erős karomban végződnek.Ujjai között úszóhártya feszül, amely a vízi életmódról árulkodik. Farkuk elüt a többi rágcsálóétól: lapos, széles, bőrszerű pikkelyek fedi, a vége tompán lekerekített. Helyváltoztatás közben evező- és kormánylapátként alkalmazzák. Mindig vízközelben – rendszerint patakok és kisebb tavak mellett – tanyáznak, ahol általában gondosan kidolgozott, kúp alakú lakhelyet, úgynevezett hódvárat építenek. Amíg a vízben otthon érzik magukat, fürgén úsznak, addig a szárazföldön esetlenül mozognak, látszik rajtuk, hogy állandóan éberen figyelnek a veszélyekre. Növényevők, családi telepekben élnek, amelyekbe általában az egy életre párt alkotó hím és nőstény, valamint kicsinyeik tartoznak.

Épp ez az az időszak, amikor a fiatal egyedek elhagyják szüleiket, és saját partner, saját terület keresésébe fognak. Ha bejelentés érkezik kóborlásukról, a rendőrség és a természetvédők próbálnak segítségükre sietni, védett állatokról lévén szó. Az állami természetvédelemmel karöltve is próbálnak ésszerű intézkedéseket foganatosítani ügyükben.

Martin Šepeľa zoológus szerint a hódok a városban is a vizet keresik, és annak közelségét kitűnően érzik.

Lassítja a vizek folyását, megváltoztatja a vízháztartást, megemeli a víz szintjét. A természet alkotóelemei. Sokan vannak, de nem túlzottan sokan –állítja a zoológus. Jobban oda kell figyelni rájuk! Sajnos, az emberek lassan elfoglalják a védett állatok életterét is, miközben nem szívesen találkoznak az állat közelségével. A sok fa kivágása is oka annak, hogy a hód elveszíti táplálékát, és nincs hová visszahúzódnia. Egyszerűen meg kell tanulni az állattal együttélni! Szabályozza a viz szintjét, segít az árvíz kiküszöbölésében.

Bár ügyetlennek tűnik, képes akár másfélmétert is ugrani, sőt harapni is. Jobb, ha nem ingereljük őket!