Hittünk a gyógyulásban, és építettük a kápolnát
A lenyugvó nap fényében a kápolnában beszélgetünk a bényi Árpás házaspárral. Körülöttünk csöndesen nyúlnak el az árnyak, a madarak már elkezdték esti dalukat. Lassan feltárul a kápolna története, amely olyan szilárd építőkövekből épült, mint a hit, a remény, a szeretet és az összefogás.
– Amikor jól mennek a dolgok, az ember csak úgy „elvan”, de ha rossz irányt vesznek, nem tudunk máshoz fordulni, csak az Istenhez. 2018 telén Borika, a feleségem rákos beteg lett, ekkor kezdett a gondolataimban mindinkább gyökeret verni a kápolnaépítés ötlete. Idővel az ötletből szilárd elhatározás lett. Az meg se fordult a fejemben, hogy csak akkor építem fel, ha a feleségem meggyógyul. Nem. Tudtam, a tervnek testet kell öltenie – kezdi a beszélgetést Árpás Lajos, aki saját telkén, önerőből fogott neki a megvalósításnak.
A garampáldi és kisgyarmati földek közé ékelődött bényi szőlőhegy a maga 200 méteres tengerszint feletti magasságával kiemelkedik a tájból. Itt található az Árpás család öthektáros földterülete, beültetve fenyőcsemetékkel, amelyeket majd az évek során karácsonyfának adnak el.
Mikor a kápolna helyét keresték, nemcsak az volt a szempont, hogy a terület legmagasabb pontján legyen, de az is, hogy rálátás nyíljon az ősi bényi kéttornyú templomra. Tiszta időben kivehető Kéménd és Bart temploma is.
– 2019 karácsonyára készültek el a kápolna tervrajzai gimnáziumi osztálytársam, Bréda László építész jóvoltából. A következő év elején alapokat ástunk. Az akkor még fagyos földet csákánnyal vágta át Varga József, gyerekkori barátom, ami nagy munka volt, hiszen a sziklakápolnának egy méter széles alap kell. Márciusban már betonoztunk, ekkor kezdték a falubeliek kérdezgetni, mi épül ide. Kosik Vince illesztgette egymáshoz a kődarabokat, pár hét alatt sikerült is megformálnia a kápolna oltárrészét. A tetőszerkezetet Mocsi Dénes és Lehotkai Attila kivitelezték, Juhász András ácsolta a lépcsőt a harangtoronyhoz, valamint az akácfa keresztet. Sokan kivették a részüket a kápolnaépítésből, ingyen vagy szimbolikus árért. Többen virágokat hoztak, a környezetet szépítették. A járványügyi korlátozások időszakát így sikerült egy Istennek szentelt alkotás létrehozására fordítanunk – idézi az építkezés időszakát Lajos.
2020 decemberére lett kész az épület. Mivel a szőlőhegyen se víz-, se villanyvezeték nincs, a világítás és a kamerarendszer működtetését napkollektorok segítségével oldották meg.
Ebben és egyéb műszaki kérdésekben Lajos fia, Bálint segített. A tetőről a kápolna melletti medencébe gyűjtik a vizet, ahol még díszhalakat is megcsodálhatnak a gyerekek és az itt elmélkedő, pihenő látogatók.
A feleség hitte is, nem is a kápolna megépülését. Eleinte olyan egyszerűt képzelt el, mint amilyenek a Lourdes-i barlangok. Akkor csodálkozott el, amikor a férje megmutatta neki a rajzokat, hogy 11 és fél méter hosszú és 6 méter széles lesz.
– Örültem neki, hiszen éreztem Isten segítő erejét betegségem alatt is. Mint sokan mások, én is megijedtem, mikor a mellrák diagnózisával szembesültem, hiszen édesanyám is ebben halt meg.
Nagyon jó orvosokhoz kerültem, akik hittek a gyógyulásomban és belém is bizalmat öntöttek. A kezelések éve nehéz volt, de szeptemberben volt két éve, hogy visszatértem a munkahelyemre. Nővérként magam is az egészségügyben dolgozom, és sok beteg hívott, üzenetet küldött, imádkozott értem. Hála és köszönet nekik is – mondta el betegségéről az asszony.
Figyelemmel kísérte a kápolnaépítést Nagy András atya is, aki hosszú ideig volt Bény plébánosa. „Az Úr Születése kápolna” nevet is ő választotta, hiszen a kápolna környéke csupa karácsonyfa. Az építtetők örültek a névnek, hiszen a karácsony, ha nem is a legnagyobb, de mindenképpen a legmeghittebb ünnepe a keresztényeknek. András atya kért engedély a püspökségtől a kápolna felszentelésére is, amelyre augusztus huszonkilencedikén került sor. A szentmisét Nagy András, udvardi esperesplébános, Szalai András, helyi plébános, valamint a bényi születésű Molnár Tamás, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora mutatta be.
A házaspár meséli, hogy kétszázötvenen lehettek, akik eljöttek az ünnepségre – a páldiak gyalog, énekelve –, közreműködtek éneklő csoportok, szólt a tárogató, hazafias dalok csendültek fel. Lányuk Angelika, mint kántor kísérte a szentmisét.
Ahogy egyre közelebb ér a nap a horizonthoz, sugarai egyenesen az oltárszobor Madonnájára esnek. Egyre ragyogóbban fénylik fel az anya és a kisded arca. A szobor Mézes Árpád szobrász, restaurátor alkotása, meghitt pózban jeleníti meg a Szűzanyát és a kis Jézust, amint a kisded átkarolja édesanyja nyakát. A többi szakrális tárgy – képek, szobrok felajánlásokként kerültek a kápolnába.
A kápolna melletti feszületre esik a tekintetem.
– Páldi nagyapám szőlőjének a végében állt ez a kereszt régen, innen egy kilométerre. Hat gyermeke közül az egyik fiú beteg volt és 18 évesen szívnagyobbodásban elhunyt. Hogy emléke ne tűnjön a feledés homályába, nagyapa vasból korpuszt öntetett és fölszegezte egy általa készített keresztre.
A kereszt fája elkorhadt, a korpuszt megmentettük és egy újonnan ácsolt keresztre került. A talapzatot Garam parti kavicsokkal raktuk ki – meséli el Bori a feszület történetét.
– A feleségemmel, a fiammal és a lányommal sokszor azon kapjuk magunkat, hogy a kápolnával kapcsolatos terveket szövögetünk. A sétány mellett még két kaput nyitottunk, hogy minél jobban megközelíthető legyen.
Egyre többen túráznak a környéken, ők megpihenhetnek a kápolna padjain, elfogyaszthatják elemózsiájukat, jöhetnek ide akár iskolai csoportok is foglalkozásokat tartani. A hely akusztikája a szakemberek szerint kitűnő, az ének erősítő nélkül is messzire elhallatszik.
Felszentelt szakrális épület, erdő, bozótos, őshonos gyümölcsfák, kis medencében víz, minden adott az Isten jelenlétében való elmélyülésre, a fáradtság kipihenésére. Tapasztaljuk is, hogy mostanában szinte naponta megáll itt valaki – jegyzi meg beszélgetésünk végén Árpás Lajos.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/39. számában.
