Hittel teli élet
A 90 éves, Füleken élő Szabó Irénke néni egész élete összefonódott a hitével és a vallásos hagyományokkal. Kislánykora óta templomba jár, felnőttként körmeneteket szervezett, a helyi Rózsafüzér Társulat vezetője volt, segítette az itt szolgáló lelkiatyákat, és nagyban kivette a részét a templom takarításából, díszítéséből.
A katolikus egyházban pünkösdvasárnap után a tizedik napon tartják az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepét, népiesebb nevén az úrnapját, ami ebben az évben június 19-re, csütörtökre esett. Különlegessége a körmenet, amikor a hívek virágsátrakat, Nógrádban gulyibákat építenek, ahol oltárokat helyeznek el, és ezeknél a pappal együtt közösen imádkoznak. A négy stációnál felolvasnak az evangéliumból, az atya pedig az égtájak felé áldást oszt.
Szép hagyomány volt Nógrádban is az úrnapi gulyibák készítése. Így nevezik azokat a lombsátrakat, amiket a férfiak faágakból építenek, az asszonyok pedig virágdíszbe öltöztetnek. Irénke néni úgy emlékszik, gyermekkorában ezeket a körmeneteket mindig a rózsaszirmok gyűjtése előzte meg, amit aztán a pap és kísérete előtt kis kosárkáikból hintettek egyik stációtól a másikig. A körmenetre az elsőáldozó ruhájukat vették fel a kislányok, abban vonultak végig a városon.
– emlékszik vissza a gyermekkori körmenetekre Irénke néni.
Az úrnapi körmenetet manapság nem egységes időpontban tartják, van, ahol a napján, csütörtökön, máshol vasárnap járják. Csákányházán például a mai napig szokás a gulyiba állítása is, Füleken viszont már nem készülnek virágsátrak.
A templom falai között kerül a magasba az oltáriszentség, és az itt lévő négy oltárt díszítik fel, ezeknél énekelnek és imádkoznak a hívek.
Irénke néni mindig is hívő, templomba járó ember volt. Azt mondja, szinte a templom határozta meg az életét, hiszen istenháza mellett hinták voltak, ott játszott a többi gyerekkel. Az akkori pap, Jeromos atya kirándulásokat szervezett nekik és persze rendszeresen jártak a szentmisékre is.
– mondta.
Az augusztusi 15-i, Nagyboldogasszony napi templombúcsú is nagy népszerűségnek örvendett akkoriban. A környező falvakról is Fülekre jöttek be imádkozni.
– mondta Irénke néni, aki később felnőttként nagyjából negyven évig, egészen a Covid előtti időszakig szervezte az augusztusi körmeneteket, amely szinte az egész várost megmozgatta.
– mondja zárszóként Irénke néni, aki azelőtt mindig biciklivel járta a várost, sőt azzal ment a templomba is. Manapság már nem engedi meg az egészségi állapota a kerekezést, de a vasárnapi szentmisékre így is mindig eljut. Számára az Isten és emberek szolgálata afféle életre szóló hivatás, ezért a mai napig figyelemmel kíséri a templom sorsát, és ha kérik, szívesen osztja meg tapasztalatait a fiatalabb generáció tagjaival is.
Megjelent a Magyar7 2025/25. számában.
