2025. június 29., 15:32

Hittel teli élet

A 90 éves, Füleken élő Szabó Irénke néni egész élete összefonódott a hitével és a vallásos hagyományokkal. Kislánykora óta templomba jár, felnőttként körmeneteket szervezett, a helyi Rózsafüzér Társulat vezetője volt, segítette az itt szolgáló lelkiatyákat, és nagyban kivette a részét a templom takarításából, díszítéséből. 

Szabó Irénke néni
Fotó: A néni archívuma

A katolikus egyházban pünkösdvasárnap után a tizedik napon tartják az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepét, népiesebb nevén az úrnapját, ami ebben az évben június 19-re, csütörtökre esett.  Különlegessége a körmenet, amikor a hívek virágsátrakat, Nógrádban gulyibákat építenek, ahol oltárokat helyeznek el, és ezeknél a pappal együtt közösen imádkoznak. A négy stációnál felolvasnak az evangéliumból, az atya pedig az égtájak felé áldást oszt.

Gulyibák, más néven virágsátrak

Szép hagyomány volt Nógrádban is az úrnapi gulyibák készítése. Így nevezik azokat a lombsátrakat, amiket a férfiak faágakból építenek, az asszonyok pedig virágdíszbe öltöztetnek. Irénke néni úgy emlékszik, gyermekkorában ezeket a körmeneteket mindig a rózsaszirmok gyűjtése előzte meg, amit aztán a pap és kísérete előtt kis kosárkáikból hintettek egyik stációtól a másikig. A körmenetre az elsőáldozó ruhájukat vették fel a kislányok, abban vonultak végig a városon. 

 A menetet a tisztelendő úr vezette, kezében az oltáriszentséggel és a körmeneti kereszttel. Minden gulyibánál megálltunk, szórtuk a virágot, közben énekeltünk, imádkoztunk, és mentünk tovább a következőhöz. Általában négy gulyibát készítettek, amit a város különböző pontjain, a templom közelében helyeztek el. Kislányként nagyon élveztük a körmenetet, hogy virágszirmok lepik el a várost. A templomban volt egy nagy bordó lobogó, amit három ember vitt az úrnapi körmenetben. A lobogó egyik oldalán Szent Orbán püspök, a szőlősgazdák védőszentje volt szőlőfürttel, a másikon pedig a szőlőskertek kapui. A második világháború után ez a szép szokás elmaradt, és csak jóval később újult meg"

– emlékszik vissza a gyermekkori körmenetekre Irénke néni. 

Szabó Irénke úrnapi hintés
Úrnapi hintés 1942-43
Fotó:  A néni archívuma

Az úrnapi körmenetet manapság nem egységes időpontban tartják, van, ahol a napján, csütörtökön, máshol vasárnap járják. Csákányházán például a mai napig szokás a gulyiba állítása is, Füleken viszont már nem készülnek virágsátrak. 

A templom falai között kerül a magasba az oltáriszentség, és az itt lévő négy oltárt díszítik fel, ezeknél énekelnek és imádkoznak a hívek. 

Irénke néni mindig is hívő, templomba járó ember volt. Azt mondja, szinte a templom határozta meg az életét, hiszen istenháza mellett hinták voltak, ott játszott a többi gyerekkel. Az akkori pap, Jeromos atya kirándulásokat szervezett nekik és persze rendszeresen jártak a szentmisékre is.

Amikor kirándulni mentünk, egy kis kocsira felpakoltuk a játékokat, az ennivalót, befogtunk egy kis csacsit, az vitt minket az erdőbe, vasárnap délután. Énekelve mentünk végig az úton a kis kocsiban, és mindig jött velünk az atya is. Szerettük Jeromos atyát, mert nagyon sokat foglalkozott a gyerekekkel, de a háború vége felé, amikor már lehetett tudni, hogy jönnek az oroszok, Jeromos atya átmenekült Magyarországra. Később tudtuk meg, hogy Szentkúton szolgált, aztán áthelyezték őt Kecskemétre"

– mondta. 

Közkedveltek voltak a búcsúk is

Az augusztusi 15-i, Nagyboldogasszony napi templombúcsú is nagy népszerűségnek örvendett akkoriban. A környező falvakról is Fülekre jöttek be imádkozni. 

Volt, aki előtte való nap, szombaton érkezett, és egész éjszaka imádkozott. Párnát, pokrócot hoztak magukkal az emberek, és a Szűz Mária Mennybevétele templomban vagy a folyosón aludtak. A régi rendszerben rengetegen vettek részt a füleki búcsún, mert nagyon nagy híre volt neki. Ilyenkor a magyarországi rokonok is átjöttek a misére és a körmenetre, aztán ebédre is maradtak. Édesanya sütött-főzött, bőséges lakomát rittyentett az asztalra, s az udvar közepén szépen megterített. Édesapám mészáros volt, úgyhogy volt hús bőven"

– mondta Irénke néni, aki később felnőttként nagyjából negyven évig, egészen a Covid előtti időszakig szervezte az augusztusi körmeneteket, amely szinte az egész várost megmozgatta. 

Szabó Irénke úrnapi hintés
Libikókázó gyerekek Füleken 1946-ban
Fotó:  A néni archívuma
Összeszedtem az asszonyokat, a tánccsoportot, a cserkészeket, jöttek a gyerekek, akik hintették a virágokat. Az asszonyok fogták a kezükbe a hatalmas rózsafüzért, készítettem egy jókora virágkoszorút, és egy ütött-kopott Máriácska-szobrot is rendbe raktam. Megragasztottam, fehér és arany ruhát varrattam neki, ezt vittük a körmenetben a virágkoszorúban. Később aztán a rózsafüzért vivő asszonyoknak is varrattattam világoskék pelerint, hogy ünnepi legyen az egész. Hála istennek ez a szép szokás, kisebb megszakításokkal, de a mai napig megmaradt"

– mondja zárszóként Irénke néni, aki azelőtt mindig biciklivel járta a várost, sőt azzal ment a templomba is. Manapság már nem engedi meg az egészségi állapota a kerekezést, de a vasárnapi szentmisékre így is mindig eljut. Számára az Isten és emberek szolgálata afféle életre szóló hivatás, ezért a mai napig figyelemmel kíséri a templom sorsát, és ha kérik, szívesen osztja meg tapasztalatait a fiatalabb generáció tagjaival is.

Megjelent a Magyar7 2025/25. számában. 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.