Hit, anyanyelv, kultúra
Jégh Izabella, a Csemadok pozsonypüspöki alapszervezetének ügyvezető alelnöke kapta idén a Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért Csemadok-díjat. Lapunknak a kulturális szervezetben végzett munkásságáról, illetve az alapszervezet jelenéről és múltjáról beszélt.
A koronavírus-járvány kihatással volt a XXXIV. Pozsonyi Városi Kulturális Napok rendezvényeire, ezen belül az alapszervezet programjaira is. Jégh Izabella, a szervezet ügyvezető alelnöke szerint a korlátozásokat két nappal az életbelépésük előtt meghozni nagyon késő. A szervezetnek így nem maradt más lehetősége, mint eltörölni minden októberi rendezvényt. Elszomorította a helyzet, mivel köztudott, hogy a rendezvények szervezési munkálatai, az előadók bebiztosítása már jóval előbb megtörténik. A Városi Napokra a püspöki szervezet idén öt rendezvény-nyel készült. A megnyitó október 19-én lett volna a ruzsinói kultúrház színháztermében, amit le kellett mondani.
– mondja Jégh Izabella.
A tilalom két nap után módosult, így a biztonsági intézkedések betartása mellett megtarthatták Pozsonypüspökin a Kitelepítettek Emléknapját.
A délutáni program és a Csemadok-díj átadása a Vetvár művelődési házban is ilyen korlátok között valósulhatott meg, így mindössze 50 fő képviselte az egyébként 200-250 fős tagságot.
Az alapszervezet első alkalommal a kitelepítés és deportálások 50. évfordulóján hívta haza a püspökieket. Akkor vagy ötszázan gyűltek össze.
A költségek miatt a találkozót nem tudták minden évben megszervezni, de a 60. évfordulóra ismét hazahívták a püspökieket. Ekkor az alapiskola kertjében egy kopjafát állítottak, amelyet azóta évente megkoszorúznak.
A hazaiak mellett több alkalommal voltak vendégelőadók, többek közt Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés akkori elnöke, vagy Smuk András, a bécsi Europa Club elnöke, avagy Szelepcsényi Sándor helytörténész. Idén a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Venyercsan Pál mondta el az évfordulóval kapcsolatos gondolatait, sorolva azon települések nevét, ahová a püspökieket kitelepítették.
Jégh Izabella elmondja, bár abban az időben még nem élt, tudja, mit jelent elvenni valaki munkájának tisztes úton megszerzett gyümölcsét, és kiűzni az otthonából.
– emlékezik vissza Jégh Izabella a családját is sújtó korszakra. Hozzáteszi,
A Csemadok püspöki alapszervezetét húszéves barátság fűzi Szili Katalin miniszterelnöki megbízotthoz, aki az anyaországban a Csemadok szószólója, figyelemmel kíséri a munkájukat, és minden lehetséges fórumon szót emel az érdekükben. Szili Katalin a püspöki alapszervezet munkáját több alkalommal különböző fórumokon példaként említette. A legnagyobb szolgálatot Pozsonypüspökinek a kitelepítés 60. évfordulóján tette. Abban az időben Szlovákia és Magyarország között fagyos volt a viszony, Szili Katalint pedig óva intették, ne utazzon Pozsonyba. Egy ötpárti küldöttség élén mégis eljött, beszélgetett a püspöki emberekkel, de a sűrűn tolakodó médiák képviselőinek nem nyilatkozott. Egy néma jelenlétnek addig még soha nem volt akkora visszhangja, mint akkor az övének, meséli Jégh Izabella.
– mondja Jégh Izabella.
Szili Katalint a Csemadok pozsonypüspöki alapszervezete megalapításának 70. évfordulóján tiszteletbeli taggá választotta.
Az alapszervezet az idén másodízben adományozott tiszteletbeli tag címet. Az elsőt öt évvel ezelőtt nyújtották át a rendíthetetlen lokálpatrió-tának, Szelepcsényi Sándornak, aki 15 éve jár vissza szülőhelyére, Püspökire. Nemcsak anyagiakkal, de főleg szellemi és szerkesztési munkával segíti az alapszervezet tevékenységét, gondozza a kiadványait. A második alkalmat éppen a 70. évforduló nyújtotta, amikor egyértelmű volt, hogy Szili Katalin kapja a díjat. Az évfordulós ünnepségen szerették volna átadni, de a vírusjárvány miatt október 4-én került sor az átadásra.
Idén Jégh Izabella kapta a Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért Csemadok-díjat, amelyet 2011-ben adtak át először.
A díj ötletgazdája a Püspökiről kitelepített Szelepcsényi család leszármazottja, Szelepcsényi Sándor. Nagy József grafikus terve alapján egy budapesti szobrászművész, Simurka Sándor önti bronzba az emlékérmet, amelynek tartozéka egy díszoklevél is, amelyet Nagy József festőművész lánya, Klaučo Nagy Gabriella készít.
Az első évet kivéve, amikor hat arra érdemes személy (Fukári Valéria, Mons. Koller Gyula, Nagy József grafikus, Püspöki Nagy Péter történész, Stifter Mária és Schniererné Wurster Ilona pedagógus) vehetett át, évente egy személynek ítélik oda az évzáró gyűlésen.
– mondja Jégh Izabella a díj kapcsán, majd hozzáteszi:
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/42 számában.
