Hetvennyolc évvel haláluk után kaptak emlékhelyet a magyar katonák
Régen áll már Párkányban mindenféle katonai emlékhely – a szovjet temető, az 1919-es határharcok áldozatainak emlékműve egyenesen a második világháborúban elhunyt magyar és német katonák tömegsírján, de két lezuhant szovjet pilótának is állítottak emléket a Duna töltésén, akik annak idején bombázták Párkány városát. Végre emlékhelyet kaptak azok a magyar katonák is, akik hazájukért áldozták az életüket.
A második világháborúban Párkány városában zajló harcokban elesett magyar katonáknak állíttatott emlékművet a Memoriae Patrum Honismereti Társulás a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum támogatásával. Az emlékkő 12 nevet tartalmaz, de további 80 fő ismeretlen magyar katona emlékét is itt őrzik.
Az avató ünnepség a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd a város polgármestere, Szabó Eugen elmondta, lehet egy kis lelkiismeret-furdalásunk, hogy ezek a katonák, csak ilyen hosszú idő elteltével kaptak emlékhelyet és még most sem volt ez teljesen természetes. Kellett ehhez az az összefogás, amellyel a honismereti társulás Bréda Tivadarral az élen kiharcolta létrejöttét.
A következőkben Bíró Andor főtanácsos, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság igazgatója a Párkány környéki harcok történetét ismertette, majd Alácsi Ervin János alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség helynöke és Fóthy Zoltán helyi esperes-plébános megáldották az emlékművet.
Bréda Tivadar, a Memoriaie Patrum elnöke, az emlékhely felállításának kezdeményezője beszédéből idézünk:
Alig 78 évvel a II. világháború befejezése után, sajnos még mindig vannak, akik azt szeretnék, hogy ne legyenek ilyen emlékhelyek, ne legyenek megemlékezések, azt szeretnék, ha teljesen megfeledkeznénk történelmünk ezen időszakáról, elfelednénk hősi halottjainkat.
Ezért is tartom fontosnak, hogy néhány szóban ismertessem a párkányi öregtemetőben eltemetett közel 80-100 főre tehető magyar áldozat sírjának sorsát. Itt tőlünk nem messze két tömegsírban nyugszanak magyarok és németek. Jogosan kérdezhetik, hogy akkor miért itt és nem oda állítottuk ezt az emlékművet. A válasz nagyon egyszerű. Ott azon a helyen már áll egy emlékmű mely az 1919-es határharcok áldozataira emlékeztet, amely kegyeletsértő módon takarja mindkét tömegsír egy részét. Majd további két sír volt – van a szovjettemető mellett lévő betonkerítés alatt. A kerítés készítői ezeket annak idején szintén kegyeletsértő módon megszüntették, a sírjeleket pedig idegen gondozatlan sírokra helyezték át. Majd további két sírhely jutott hasonló sorsra a temető északi részében is. Köszönet és hála Háromszéki Károlynak, aki abban a zavaros háború utáni időszakban idejét nem sajnálta és feljegyezte, dokumentálta ezeket a sírokat, értesítette a hozzátartozóikat, valamint a vöröskeresztet az elesettek sírjainak hollétéről. És hála leányának, Háromszéki Annának, aki ezt a hagyatékot az egyesületünknek ajándékozta.
Az avató ünnepségen közreműködtek: a Csemadok mellett működő Szivárvány énekkar, Vecserka Péter tárogatón, Rónai Gábor törzsőrmester kürtön.
