Henzel Dániel: Biztosan közöm lesz a Felvidék időjárásához is!
A farnadi származású, jelenleg búcsi Henzel Dániel már alsó tagozatos korától tudta, meteorológus lesz. Jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója. Vele beszélgettünk különleges természeti jelenségekről, a meteorológia iránti szenvedélyéről és terveiről.
Már alapiskolás korodban érdeklődtél a természeti jelenségek iránt. Hogyan alakult ki nálad a meteorológia iránti szenvedély?
Sőt, már óvodás koromban nagyon megfogtak az időjárási jelenségek. Emlékszem, óvodában valamelyik ovis társam azt mondta, hogy havazott, mire én kijavítottam: nem hótól fehér a fű, csak dér képződött. Eleinte főleg a havazások kötötték le a figyelmem, hosszasan képes voltam bámulni azt az ablakból.
Az esti időjárás-jelentéseket mindig izgatottan vártam. Kiskoromban még olyannyira féltem a zivataroktól, hogy az égiháború közben a zselízi unokatestvéreimnél a paplan alá bújtam be a villámok elől. Alapiskolás koromban ez megváltozott, azóta élvezem is az érkező zivatarok látványát.
Egykori iskolád névadója, Katona Mihály is foglalkozott az időjárással, s te is tanulmányoztad a munkáját. Volt más is, akinek a tevékenysége inspirált az évek során?
Igen, a búcsi alapiskola névadója, a Csokonai Vitéz Mihályt személyesen ismerő Katona Mihály az egyéb földtudományi szakterületeken túl foglalkozott a meteorológiai jelenségekkel is. Korának jelentős természettudósa volt; az ELTE-n is említésre került a neve a Kárpát-medence természetföldrajza tanórán. A Közönséges természeti Föld-leírás című munkájának harmadik szakaszában a légkörről és a meteorológiáról olvashatunk. Az esőt két s-sel írta, ahogy azt „búcsiassan” ma is ejtjük.
A tudományág iránti szeretetemet erősítette, hogy megfordulhattam az ógyallai, a szegedi, a soproni és a pestszentlőrinci meteorológiai állomásokon is. Az egyetemi oktatóim is lelkesítenek, ösztönöznek a pályán maradásra. Ebben a félévben a szinoptikus meteorológia, az általános meteorológia és az áramlások fizikája nevű tanórákra járok be a legnagyobb örömmel, azon pedig meglepődtem, hogy a légkörsugárzásról szóló tantárgy is mennyire szíven talált. A Viharvadászok Egyesületének egyik tagjával és egyetemi oktatóimmal jelenleg a nem-mezociklonális tornádókat kezdtük el alaposabban kivizsgálni. Ez a Kárpát-medence leggyakoribb tornádótípusa, ami hét évvel ezelőtt Búcson is kialakult.
Számos különleges természeti jelenséget kaptál már lencsevégre. Melyik számodra a legkülönlegesebb, amelyet sikerült is lefényképezned?
Károkat is okozott: 6-12 méter hosszú faágakat tört le, téglafalat döntött be, pala-, tető- és kúpcserepeket mozdított el és vízzel teli hordókat dobott arrébb több méterre… Egy másik különleges jelenségnek, amit még csak egyszer láttam, nyár végén lehetünk szemtanúi. Az ősz közeledtével az állóvizek hőmérséklete melegebb a környező levegő hőmérsékletétől, s gyakran párolgás következik be. Volt szerencsém megfigyelni ilyen helyzetben néhány méter magas gőzördög, vagy ahogy én nevezem, páraörvény vagy „gőznádó” kialakulását is. Ezek egy augusztusi reggelen, gyenge-mérsékelt szél mellett tucatszámra futkostak a búcsi halastó felszínén, egyfajta minitornádóként.
Ahogy sokunknak, úgy számomra is emlékezetes marad a 2013. március 15-i hófúvás, amikor a főúton a szél által kialakított másfél méter magas, látványos hótorlaszok miatt még a tanítás is szünetelt a helyi alapiskolában.
Megtörtént már veled, hogy nem tudtál megörökíteni egy különleges eseményt?
Ekkor természetesen semmiféle eszköz nem volt nálam, amivel megörökíthettem volna a fergeteges pillanatokat. Egy másik nyáron a búcsi halastó fölötti Öreg-hegyen a száraz szántóföldön rengeteg porördög alakult ki, és igyekeztem úgy helyezkedni, hogy az útjukba kerüljek. Ez sikerült is, videóztam, de a felvételek sajnos elvesztek. Nem is olyan régen volt két külön álmom is, amelyek Farnadon játszódtak. Egyszerre több nem-mezociklonális tornádó csapott le Cseke felé, a másik álmomban meg már egy forgó feláramlással rendelkező szupercellás zivatarfelhő mezociklonjához köthető tornádó alakult ki Málas irányában. Ezek után az álmok után felkelve mindig meg akartam nézni a fényképezőgépemben a fotókat, mire rájöttem, hogy csak az álmomban fotóztam le a tornádókat…
Az egyik közösségi oldalon 2014 óta működteted a Felvidéki Amatőr Meteorológusok csoportját, több mint 600 taggal. Mit jelent számodra ez a közösség?
Hiánypótló a Felvidéki Amatőr Meteorológusok Facebook-csoport, ugyanis nem volt olyan közösség, ahol Szlovákia főképp magyarlakta vidékeinek időjárásával foglalkoznának magyar nyelven. Mielőtt létrehoztam volna ezt a csoportot, csak Búcs térségének időjárásával foglalkoztam, naponta írtam rövid előrejelzést a falu térségére.
Amennyiben komoly, veszélyes időjárási helyzet várható, egy pozsonyi repülésmeteorológussal, Kohút Józsival igyekszünk tájékoztatni a csoporttagokat. Tagjaink is egyre aktívabbak, kapjuk szép számmal a saját méréseiket (csapadék, hőmérséklet, hóvastagság), gyakran fényképes beszámolókkal tarkítva. Örülök, hogy ilyen jó kis közösség formálódott...
Már évek óta építgeted a saját meteorológiai állomásodat. Mit lehet róla tudni?
Óvodás ballagásomra a szüleimtől egy barométer házikót kaptam, majd alsó tagozatosként – egy édesapám által összeállított táblázatba – egy egyszerű digitális műszer segítségével kezdtem el feljegyezni a reggeli és az esti hőmérsékleti értékeket, az aktuális időjárási helyzetet és az égképet. 2012-ben egy komolyabb mérőállomást vásároltam; ezután rendszeresen papírra vetettem a napi minimum és maximum hőmérsékleti értékeket, a napi legalacsonyabb és legmagasabb páratartalmat, a napi legerősebb széllökést, a csapadékmennyiséget, valamint esetenként a hóvastagságot. A felhőzet mennyiségét és fajtáját a nap több időpontjában figyeltem meg, s egysoros jellemzést is írtam az adott nap időjárásáról. Másodikos gimnazista koromban kollégista lettem, így azóta alig-alig kerültek feljegyzésre a búcsi adatok.
Az adatgyűjtésem virágkora a 2015-ös év volt. Ennek az esztendőnek az időjárását sikerült talán a legrészletesebben feldolgoznom. Az éves átlaghőmérséklet 12,8 °C volt, Búcson 472,4 milliméter csapadékot mértem 365 nap alatt. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek nem hivatalos mérőműszerekkel mért adatok.
Tavaly nyáron került hozzám, Búcsra a Meteopress cseh-szlovák privát meteorológiai szolgáltató webkamera-hálózatának 9. szlovákiai webkamerája, amely délnyugati irányba elhelyezve lesi az égképet. Télen jól kivehető a néhai hótakaró jelenléte, valamint a csillagok is gyönyörűen látszanak a kamera felvételein. A webkamera látószögébe esik a Gerecse és a Vértes TV-tornya is, így a látástávolságról is ad némi információt.
Elsős gimnazistaként 2017-ben a Tudományos Diákkörök XVII. Kárpát-medencei Konferenciáján első helyezést értél el, s a munkádat Junior-díjjal is elismerték a 34. Országos Tudományos Diákköri Konferenciáján (OTDK). Milyen tapasztalatokkal gazdagítottak ezek a megmérettetések?
2016 novemberében Dunaszerdahelyen zajlott a TUDOK, vagyis a Tudományos Diákkörök Felvidéki Regionális Konferenciája. A légkör királyának látogatása Bulcsú vezér falujában címmel tartottam előadást a 2016-ban Búcson pusztító tornádóról, illetve annak kialakulásának hátteréről. A témát Breuer Hajnalkával, az ELTE Meteorológiai Tanszék adjunktusával dolgoztam fel. A felvidéki forduló után a kárpát-medencei konferencián is sikeresen szerepeltem. Az Egerben szervezett OTDK-n az előadók javarészt egyetemisták voltak, közülük néhányan engem is oktattak, oktatnak. Örülök, hogy az ilyen konferenciákon való szerepléseknek köszönhetően ismerős arcok fogadtak az egyetemen.
Mikor vált egyértelművé számodra, hogy meteorológiai tanulmányokat szeretnél folytatni? Hogy esett a választásod az Eötvös Loránd Tudományegyetemre?
Alapiskolás korom óta meteorológusnak készülök. Lokálpatriótaként rengeteget gondolkodtam, hogy Pozsonyban vagy Budapesten kezdjem-e el az egyetemet. 2020-ban felvettek a pozsonyi Comenius Egyetemre; az erről szóló levelet egy nappal azelőtt kaptam meg, hogy az ELTE-re bejutás reményében elmentem volna megírni a különbözeti érettségit. Ez utóbbi végül nem sikerült, Pozsonyba pedig végül nem iratkoztam be. A Balassi Intézet egyéves egyetemi előkészítője után végül felvételt nyertem az ELTE-re. Azért döntöttem az ELTE mellett, mert véleményem szerint ott jobban fel van építve a meteorológia oktatása.
A pozsonyi tanmenethez viszonyítva Budapesten sokkal több a meteorológiához kötődő, nem csupa matematika-fizikás tantárgy.
Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást a tanulmányaid során?
Elég nehéz a tanulásra koncentrálni, ha valamilyen érdekes időjárási jelenség zajlik. Történt ez legutóbb április 24-én, amikor az egyetem ablakából még órákon keresztül lestem a tornyosuló gomolyfelhők aljáról lecsüngő, forgó nyúlványokat.
Ebben a tanévben egyébként – több kudarc után – elgondolkodtam, hogy érdemes-e egyáltalán folytatnom az egyetemi tanulmányaimat. A budapesti kollégiumban kinyitottam a Bibliát, s az alábbi igerészt kaptam válaszul: „Ha itt maradtok ebben az országban, akkor felépítelek és nem döntelek romba...” (Jeremiás könyve 42:10a). Ezután nem volt kérdés, hogy miként döntsek…
Hogyan, hol képzeled el magad tíz év múlva?
Szívesen kutatnék zivatarokkal, zivatarrendszerekkel és a már megkezdett nem-mezociklonális tornádókkal kapcsolatos témákban is, de akár a domborzat meteorológiára gyakorolt hatásait is szemügyre venném. Örömmel tölt el, amikor olyan részletekben bogarászhatok, amivel másvalaki eddig még nem foglalkozott olyan mélyrehatóan. Ami pedig biztos, hogy a jövőben is közöm lesz a Felvidék, a szülőföldem időjárásához is…
Megjelent a Magyar7 2023/20. számában.
