Helytörténeti diákkonferencia Szencen
A helytörténeti diákkonferenciák rendkívül hasznosak, mivel hidat képeznek a hagyományos elméleti oktatás és a gyakorlati életben szükséges készségek között. Elsődleges előnyük, hogy lehetőséget adnak a diákoknak saját kutatási eredményeik bemutatására, miközben fejlesztik az önálló véleményformálást, a kritikai gondolkodást és a szakmai vitakészséget, de a közösségépítés szempontjából is nagy a jelentőségük.
Szencen évek óta nagy gondot fordítanak a helytörténeti kutatás megkedveltetésére a diáksággal. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy idén már 13. alkalommal került sor a Szenczi Molnár Albert Alapiskola, a Szenczi Molnár Albert Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola és a Szenci Városi Múzeum szervezésében a helytörténeti diákkonferenciára, amelynek köszönhetően olyan témák kerültek újfent elő, amelyeknek a feledésbe merülése nagy kárára lenne közösségünknek.
Az idei diákkonferencián a két szenci magyar iskola hét diákja mutatta be kutatásai eredményét, felkészítő tanáraik, Szabó Eszter, Matus Mónika, Takács Róbert, valamint Kovács István támogatásával. A konferenciabizottság tagjai pedig Bukovszky László történész, Gaučík István történész, Strešňák Gábor múzeumigazgató és Szanyi Mária néprajzkutató voltak.
Matus Mónika, a Szenczi Molnár Albert Alapiskola igazgatója szerint túlságosan nem kell ösztönözni a gyerekeket a helytörténeti kutatásra, számukra is figyelemfelkeltő, ha valamilyen különleges dologgal rendelkezik a család.
– fogalmazott az iskolaigazgató, hozzátéve, ha a gyerekek támogatást kapnak ahhoz, hogy ezt megmutathassák, akkor örömmel jönnek.
– S amint az évek során itt is látható volt, ha valaki „megfertőződik” ezzel, akkor valamilyen szinten nagyon szeretné utána is folytatni a témát a Kincskeresőkön, vagy később a magyarországi Tudok konferencián – tette hozzá Matus Mónika.
Témákból nem volt hiány idén sem, érdekesnél érdekesebbekkel rukkoltak elő az ifjú kutatók, és szinte kivétel nélkül kompakt, jól átgondolt előadásokat hallhattunk, érett előadókra jellemző magabiztossággal, némi izgalommal. Külön kiemelendő az is, hogy az elhangzott előadások közül nem egy olyan témát boncolgatott, amely mindmáig feldolgozatlan, ami azt bizonyítja, hogy a felvidéki magyar helytörténeti kutatásnak még mindig nagy adósságai vannak.
Gyurcsi Lilla, a Szenczi Molnár Albert Alapiskola tanulója például talált egy újabb neves szenci személyt, a17. századi református lelkészt, Szenczi A. Pált. Életútjából is egy különleges témát emelt ki: a részegekről és a részegségről szóló írásait vette górcső alá a Részegek jajjos pohara címmel. Gaučík Rebeka, az alapiskola tanulója is hiánypótló témát dolgozott fel, amelynek köszönhetően Paxy László pápai káplán, címzetes esperes visszakerülhet a közbeszédbe. Rebeka egy érdekes barátságra bukkant kutatása nyomán: neves színművészünk, Sinkovits Imre és Paxy László barátságára.
– A barátság elmélyülésében az is közrejátszott, hogy Sinkovits Imre is szenvedélyes cserkész volt, és közös cserkészutakat is szerveztek – tudtuk meg Rebekától.
Takács Anna, az alapiskola tanulója Gujber Gyula második világháborús levelezőlapjait dolgozta fel egészen különleges szempontok szerint. Strešňák Gábor, a helytörténeti konferenciának minden évben otthont adó múzeum igazgatója szerint az ilyen kompakt módon fennmaradt levelezések vagy családi hagyatékok rendkívül értékesek, és mindenképpen közgyűjteménybe valók.
– mondta a múzeumigazgató, hozzátéve, a helytörténeti konferencia eddigi előadásainak köszönhetően már tárgyi anyagok is bekerültek a szenci múzeum közgyűjteményébe.
Mák Annabella Katalin alapiskolai tanuló ezúttal Letocha József első világháborús éveit mutatta be egy egészen különleges, 350 tételből álló fényképlista és a fennmaradt negatívok alapján, amelyek digitalizálásában édesanyja, Kapuca Katalin volt a segítségére. Katalin több éve foglalkozik már családfakutatással, és a fényképlistát s a negatívokat az egyik rokon hagyatékában találta meg.
– Ezek a negatívok ma már nehezen hívhatók elő, több próbálkozásom is volt erre, végül magam oldottam meg a konvertálásukat és digitalizálásukat. A negatívok előhívása után láthattuk, hogy a tábori lelkész Letocha József merre járt az első világháború során – mondta Kapuca Katalin. S tulajdonképpen ezért vágott bele Lengyelfalussy Letocha József életének kutatásába Annabela is, aki már a tavalyi diákkonferencián is ezzel a témával foglalkozott, és a továbbiakban is szeretné folytatni ennek a témának a kutatását.
– Mindent szeretnék kibogozni Letocha életéből, és aztán egy hosszabb előadásban összefoglalni az egész kutatásomat, s előadni Diószegen, ahol Letocha József született – fogalmazott az ifjú kutató.
Huszár Vivien és Nagy Zsóka, a Szenczi Molnár Albert Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola diákjai Bittó István sárosfai emlékezetéről adtak elő, iskolatársuk, Mucska Rebeka témája pedig a máig nem kellőképpen feldolgozott roma holokauszt volt.
– Dédnagyapámról a halála után tudtam meg, hogy a roma holokauszt egyik elszenvedője volt, s mivel a családom megőrizte az összes iratát, a levelezéseit a hivatalokkal, amelyekben a saját szavaival leírta a deportálását, és azt is, hogyan tért vissza, volt miből információkat szereznem – mondta Rebeka, aki a környezetében egy felmérést is végzett arról, mennyit tudnak az emberek a roma holokausztról
– Nem sokat. Az oktatásban, a közösségi médiában nem téma, senki sem beszél róla, maguk a romák sem. Tabutéma ez, talán ezért nem tudnak róla az emberek, a mostanában elterjedt fajgyűlölet miatt pedig nem is akarnak róla beszélni – fűzte hozzá Rebeka.
Az idei helytörténeti konferencia újfent sok értékes adatot, tudást hozott. Szanyi Mária, a konferenciabizottság tagja szerint csodálatra méltó, amit a két szenci magyar iskola ezen a téren végez.
– mondta a néprajzkutató, a Kincskeresők elindítója.
– Ami itt évről évre történik, az maga a csoda. Például az a több száz negatívból álló, szinte haditudósítás értékű gyűjtemény az első világháborúból. Remélem, hogy sikerül majd pályázni, és meg tudjuk jelentetni a Talentum sorozatban ezt a történetet, akár egy külön kötetben is a negatívokkal együtt, amennyiben az előadó feldolgozza Letocha József teljes munkásságát. Hiszen ez egy felvidéki érték, egy különleges dokumentum, amit mindenképpen láttatni kell – fűzte hozzá Szanyi Mária. A helytörténeti konferenciának előnye az is, hogy az egyes munkákat szakemberek véleményezik, akiknek a javaslatai alapján a kutatók továbbfejleszthetik dolgozataikat, s a legtöbb esetben így kerülnek aztán tovább a Kincskeresők Konferenciájára is.
A konferenciabizottság tagjainak értékelése után idén is az oklevelek átadásával zárult a helytörténeti diákkonferencia.
Megjelent a Magyar7 2026/19.számában.
