Helyi hagyományok ápolásával a megmaradás szolgálatában

Szakmáját tekintve fizikus. A természettudományok mellett hogyan jött képbe a történelem, azon belül is a helytörténet?

Valóban fizikus mérnök a tanult szakmám, de a történelem már gyermekkorom óta érdekelt. Ebben nagy szerepe volt a nagyszüleimnek és a szüleimnek, akiknek régi lévai történeteit mindig nagy érdeklődéssel hallgattam. A lévai magyar alapiskolában Benedek tanító néni és Danczi tanító bácsi, majd a komáromi magyar gimnáziumban Gáspár Tibor tanár úr órait is nagyon élveztem. Az így megszerzett ismeretek alapján a lévai helytörténet azért is vált kedvesebbé a világtörténelemnél, mert míg utóbbiban az ellenségeskedés, a háborúskodás és mások kihasználása volt túlsúlyban, addig a mi helyi történéseink az összefogásról, egymás megsegítéséről és a szerény körülmények ellenére is az emberek bőkezűségéről, az alkotásról, valamint az oktatás, a kultúra és a művelődés előmozdításáról szóltak.

Helytörténeti kutatásaimnak nagy lökést adott a Reviczky Társulás berkeiben Sándor Károly, a lévai Barsi Múzeum nyugalmazott igazgatója által 2004-ben indított helytörténeti előadássorozat, melynek rendszeres látogatója lettem. Továbbá a lapolvasó megjelenésében láttam meg annak a lehetőségét, hogy számos értékes fotót, kordokumentumot lehet úgy egy helyen rendszerezni, hogy azok tulajdonosainak nem kell megválni féltve őrzött családi emlékeiktől. A kutatásaimban nagy támogatóim Novákné Mezőlaky Margaréta, a Barsi Múzeum ma már nyugalmazott régész történésze, Tesák Péter, a lévai járási levéltár sajnos már megboldogult igazgatója, Vincze László levéltáros, de a lévai levéltár és múzeum szakembereitől is sok hasznos tanácsot kaptam és kapok.

Melyik volt az a regionális történelmi esemény (esetleg személyiség), amely legelőször felkeltette az érdeklődését és a helytörténeti kutatások irányába vitte?

Első nagy kutatásom anyai nagymamám, Éderné Reindl Rozália kedvenc iskolájának, a lévai irgalmas nővérek iskolája történetének feldolgozása volt, melynek anyagát a Reviczky Társulás helytörténeti előadássorozatán 2005 novemberében mutattam meg. A 2008-as olimpiai évben egy újságcikkből értesültem Szokolyi Alajos lévai vonatkozásairól, majd utána olvasva életének, sokoldalú személyiségét ugyancsak a Reviczky Társulás helytörténeti előadássorozatában mutattam be. Ő volt az első lévai kötődésű személyiség, akinek életét feldolgoztam.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy Léván emlékét nem ápolják, ezért ekkor indult útjára a Reviczky Társulás lévai gondolati emléktábláinak mozgalma, mely a neves lévai személyiségről szóló előadás végén a hozzá kötődő épületet gondolati emléktáblával jelöli meg. Továbbá a gondolati emléktáblák ötlete a Léván összetört magyar nyelvű emléktáblák (számos régi magyar nyelvű emléktábla darabjait a Barsi Múzeum kőtára őrzi, 2004-ben pedig Juhász Gyula Ladányi úti kétnyelvű emléktáblája lett összetörve), illetve a lévai magyar szervezetek és intézmények rendszeresen megrongált tábláinak szomorú tényéből született. A gondolati emléktáblát ugyanis a neves lévai személyről a róla szóló előadás végén a hallgatósággal közösen, gondolatban helyezzük el a híres lévai személyiséghez kötődő épületen. Továbbá bárki, aki az adott épület előtt elhalad, gondolatban felidézheti a neves lévai személyiség emléktábláját, ezzel is emlékezve reá. S mivel az ilyen emléktábla csak a gondolatban létezik, senki által össze nem törhető!

Az ilyen előadások végén a Reviczky Társulás bekeretezett képben küldi el a lévai magyar oktatási intézmények diákjai részére a neves személy portréval ellátott rövid életrajzát. 2013 végén a Reviczky Társulás kisebb közösségi termében 15 lévai vagy Lévához köthető személyiség portréjával, rövid életrajzával és gondolati emléktáblájával megszületett a Lévai Történelmi Arcképcsarnok – Gondolati Emléktáblák című állandó tárlat, mely állandóan bővül, s a mai napig már 32 személyiségnek állít emléket.

A Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztály vezetőjeként számos előadást tartott a régió történelmével kapcsolatban. Ki tudna emelni egy-egy témát, ami a legközelebb áll a szívéhez?

Mint említettem, a lévai Reviczky Társulás helytörténeti előadássorozata 2004-ben indult. Az előadássorozatnak fokozatosan egy lelkes állandó közönsége lett, mely szívügyének tekinti szülőföldje tárgyilagos múltjának megismerését és megismertetését. Ilyen szülőföldje, múltja iránt elkötelezett kis közösség létezése Léván nem új keletű, hanem fellelhető már a mai Reviczky Társulás elődjének, az 1913-ban alapított Reviczky Társaság életében is. Ugyanis 1915. április 24-én, mint a Reviczky Társaság negyedik szakosztálya alakult meg a Reviczky Társaság múzeumának ügyét előkészítő bizottság. Eleink ezen hagyományait tovább kívántuk folytatni, mikor az 56 történelmi előadás folytonosságán felbátorodva Novák Margarétával, Vincze Lászlóval és Sándor Károllyal – ötvözve a valamikori Reviczky Társaság hagyományait és az 1997-ben alapított Reviczky Társulás mai céljait, 2012. február 29-én az 57. előadást követően – kezdeményeztük a lévai Reviczky Társuláson belül a Léva és vidéke helytörténeti szakosztály megalapítását. Célunk szűkebb és tágabb szülőföldünk lokálpatriotizmusának közös ápolása mellett, Léva és a környékbeli községek helytörténetének hiteles, kordokumentumokkal igazolt, tárgyilagos bemutatása, valamint elődeink nemes hagyatékának megismertetése, megmentése, dokumentálása és például állítása a következő nemzedékeknek.

Szakosztályunk céljait szimbolizálja emblémánk is. A középen ábrázolt lévai vár fellegvára nemcsak Léva városa, de Léva vidékének is legrégibb fennmaradt építészeti emléke, s régmúlt regionális történelmünk közös jelképe. A feltüntetett alapítási és újjáalapítási évek erőt és hitet adtak az újrakezdéshez és a munka folytatásához. A HTH betűhármas pedig azon elkötelezettségünket fejezi ki, hogy munkánkat a Hitelesség, a Tárgyilagosság és a Hagyományőrzés jegyében kívánjuk végezni. A Léva és vidéke helytörténeti szakosztály 2022 májusában készül már a 114. előadására.

A Reviczky Társulás rendszeres sikeres pályázatainak köszönhetően társszerzője lehettem a lévai temetők neves személyiségeit megörökítő kiadványnak, s ugyancsak könyv formájában dolgoztam fel a lévai irgalmas nővérek történetét, a Reviczky Társulás első 20 évét, az 1848-as lévai Nemzeti Őrsereg zászlaja és annak másolata történetét, ahogy legutóbb a védett sírok lévai mozgalmának szép eseményeit is. Legkedvesebb helytörténeti témám az 1848-as lévai Nemzeti Őrsereg zászlaja regénybe illően szép története, s az a személyes és közösségi élmény, amit a zászlómásolat készítése során a zászlókészítő csapat valamennyi tagjával megéltem. De valamennyi téma kedves számomra, ahol a múlt homályába merült lévai eseményt vagy személyiséget sikerült visszahozni a lévai köztudatba, s ezek a neves lévaiak emberi nagyságuk tettek rám mély benyomást.

Mi után kutat jelenleg, s mik a céljai a további helytörténeti kutatások terén?

Szinte minden kutatott témában feltűnik legalább egy olyan szál vagy személy, mely további érdeklődésem tárgya lesz. Jelenleg is számos nyitott téma van. Hogy csak néhányat említsek. Ilyen személyiség Jaross Ferenc lévai római katolikus kántortanító, számos lévai egylet tagja, az 1870-es évek lévai műkedvelő színjátszásának oszlopos tagja, aki számos lévai egylet történetét dolgozta fel évkönyvek formájában. Az ő szellemi munkássága nélkül ma sokkal szegényebb lenne a lévai helytörténet, ezért is igyekszem mind részletesebben megismerni életét és munkásságát.

Ugyancsak szeretnék minél többet megtudni Csorba Katalin lévai festőművésznőről, aki az 1930-as években alkotott, kiállításai voltak, s 2018-ban két remek portréfestménye került elő. Sajnos a család elkerült Léváról, ami a kutatást nehezíti, de vannak biztató nyomok. Röviden összefoglalva, ahogy szoktam mondani, a lévai helytörténet oly gazdag, annyi kiváló neves személyiség kötődik városunkhoz, hogy aki attól félne, hogy egyszer szakosztályunk kifogy a témából, arra csak azt tudom válaszolni, hogy a helytörténeti előadássorozat minket biztosan, de még további generációkat is túl fog élni…

Mióta tevékenykedik a Reviczky Társulásban és a Lévai Szent László Körben?

A Reviczky Társulásban 2008-tól tartok rendszeresen helytörténeti előadásokat, majd 2011 októberétől vagyok a társulás elnökségi tagja. Feladatom a helytörténeti előadássorozat gondozása, 2012-től a szakosztály vezetése és helytörténeti munkák kiadása. Ezenkívül 2011- től a Lévai Magyar Tájékoztató szerkesztését is végzem. A Lévai Szent László Kört 2013-ban alapítottuk azzal a céllal, hogy a lévai magyar ajkú római katolikusok saját kezdeményezésükből hitéletüket és hitükből fakadó hagyományaik ápolását a templom falain kívül is rendszeressé tegyék minden nemzedék, de kiváltképpen az ifjúság számára. A Lévai Szent László Kör célja az alapvető keresztény emberi értékek, családi hagyományok, a nemzeti identitás ápolása és megerősítése a keresztény erkölcs szellemében. A Társulás folytatója kíván lenni a valamikori Lévai Katholikus Kör, a Lévai Női Mária-kongregáció és a Lévai Férfi Mária-kongregáció értékeket hagyó tevékenységének. 2013-tól a mai napig a kör csaknem 150 rendezvényt szervezett. Eseményeinkről rendszeresen nemcsak a Remény katolikus hetilapban, de az elektronikus sajtóban is tudósítunk.

Hogyan látja a lévai magyarság helyzetét (a legfrissebb népszámlálási adatok tükrében)? E helyzetben milyen szerepet töltenek be a lévai magyar szervezetek?

A magyarságnak Léván mély történelmi gyökerei vannak. Ennek ellenére hosszú és rövid távon a helyi magyarság száma sajnos csökken. A népszámlálási adatok alapján 2011-ben Léván 3202-en vallották magukat magyarnak, míg 2021-ben csak 2644-en. Ez 558-cal kevesebb, mint 10 évvel ezelőtt. Ebben a helyzetben kulcsszerepet töltenek be a lévai magyar szervezetek, melyek tagságaik és vezetőségeik szabadidejükben és társadalmi munkában rendszeresen kulturális, ismeretterjesztő és közösségi rendezvényeket szerveznek. Ezeknek a rendezvényeknek egységes és hosszútávú terjesztésében fontos szerepet tölt be a lévai magyar szervezetek és intézmények által közösen kiadott és terjesztett Lévai Magyar Tájékoztató című programfüzet, melynek a története a következő: 2002 decembere végén jelent meg sajnos utoljára a nagy múltú magyar nyelvű Garamvölgye hetilap Léván.

Az anyanyelvi tájékoztatási űr betöltésére közösen indította valamennyi lévai magyar szervezet és intézmény 2004-ben a Lévai Magyar Tájékoztató című programfüzetet, mely a mai napig évente három alkalommal ezer körüli példányszámban tájékoztatja a lévai és Léva környéki magyarokat a városban tervezett magyar jellegű rendezvényekről. A lévai magyar szervezetek a programfüzet minden összeállítása előtt találkoznak, hogy tervezett programjaik ne ütközzenek. Kedvelik a lévai magyarok ezt a rendszeresen megjelenő programfüzetet, mivel hosszú távon kedvükre dönthetik el, hogy mely rendezvényen szeretnének részt venni.

Tetten érhető ezen szervezetek háza táján a fiatalítás?

Természetesen minden szervezet igyekszik vezetőségei munkájába bevonni fiatalokat. Jelenleg például a Reviczky Társulás vezetőségében két fiatal diplomás, míg a Szent László Körben egy friss diplomás és egy egyetemista tevékenykedik. A szervezetek vezetőségeiben a középkorúak és a nyugdíjasok vannak túlsúlyban, ami szerintem teljesen érthető, hiszen a fiataloknak a fészekrakásra, a családalapításra, majd gyermekeikről való gondoskodásra és nevelésükre kell fő figyelmüket fordítani, s ebben az időszakban csak résztvevői lehetnek a lévai magyar szervezetek által kínált rendezvényeknek. Én azt tapasztalom, hogyan sokan kezdenek 40-45 éves kor körül tevékenykedni a lévai magyar szervezetekben, amikor már gyermekeik az alapiskola felsőbb osztályait látogatják. További gondot okoz a lévai magyar szervezetek munkájában való részvételben, hogy az emberek messze lakhelyüktől dolgoznak és az ingázás felemészti szabadidejüket.

Van valami, ami lassíthatja az asszimilációt?

A lévai magyarság csökkenésében szerintem a döntő tényező ma nem az asszimiláció, hanem az elköltözés, aminek gazdasági okai vannak. A megélhetés miatt a fiatalok az országon belül is erősebb gazdasági régiókban igyekeznek munkát vállalni, majd a kezdeti kimerítő ingázást az odaköltözés váltja fel. A fészekrakás anyagi problémai miatt sokan még messzebb, Nyugat-Európában vállalt időszakos munkában keresik a megoldást, ami gyakran ottani letelepedéssel végződik.