Hazatért fészkébe Samu, a nádszegi magyar gólya - KÉPEKKEL
Szent József napjára hazatért nádszegi fészkébe a magyar gólyamadár, Samu. Samu a tavasz, a kikelet és a remény üzenetét hozza el minden éven a mátyusföldi faluba, ahol kedvenc pihenőhelye a templomtorony tetején lévő kereszt. Napokon belül várható párjának, Sárinak a hazatérése is.
Nádszegen a Szent István templom és a Bence házként ismert kúria között magaslik egy hatalmas kémény, annak tetején pedig egy gyönyörű, tágas gólyafészek díszeleg. Ebbe a fészekbe tért haza Szent József napjára dél-afrikai átteleléséből Samu, a nádszegi magyar gólyamadár.
Elek László, a falu plébánosa örömmel osztotta meg a hírt a lakosokkal, hiszen ő a plébánia ablakaiból minden nap meg tudja figyelni Samu és párja Sári szokásait.
Mint mondja, Samunak nagyon pontos órája van, sosem késik el, évek óta Szent József napjára tér haza Nádszegre. Elkezdi megigazgatni a fészket, megbúbolja az elszemtelenedett galambokat, akik a tél folyamán összerondították és beköltözték a „gólyarezidenciát”, majd elfoglalja az otthont. Pár nap elteltével megérkezik Sári is, a tojó, aki átrendezi a fészket, hiszen takaros kis háziasszony – meséli szeretettel teli hanggal az Atya.
Elek László azt is elmeséli, hogy
nagy öröm az, ha a gólyapár öntözés után besétál a plébánia udvarára és ott csipegeti ki a földből a gilisztákat, amelyekkel aztán a fiókákat is megetetik.
A plébános mosolyogva jegyzi meg, ő nem nagyon érti, hogyan tudják a gólyák megjegyezni, melyik éhes kis fióka evett már és melyik nem. Nagyon szép látványt nyújt, amikor a gólyaszülők repülni tanítják a kicsinyeiket, olyankor Samu felszáll a templomtorony tetejére, a keresztre, és onnan hívogatja a fiókákat. Szerencsére nem volt még rá példa, hogy valamelyik fióka kiesett volna a fészekből- jegyzi meg az Atya. Hozzáteszi a közeli idős-otthon lakói is szeretettel figyelik nap, mint nap a gólyapár életét, a faluban szeretik Samut, Sárit és a fiókáikat, a tavaszt, a kikeletet, a reményt hozzák el minden évben.
– nevet Elek László Atya, amikor Samu és Sári névválasztásáról kérdezzük őt.
„Bűbájos történet ez. Minden évben örülünk nekik, először annak, hogy visszajönnek, aztán annak, ahogy fiókákat költenek, csipognak, repülni tanítják a fiókákat. Majd kicsit szomorúak vagyunk, mikor újra elmennek” – meséli a polgármester, aki szeretne a jövőben kis kamerákat szereltetni a fészekbe, hogy bárki megfigyelhesse a nádszegi gólyapár életét, szokásait, a fiókák cseperedését.
Takács Árpád, Alsószeliből származó ornitológus elárulja, hogy
a gólya monogám faj, az élete során csak egyszer választ magának párt, ahhoz elpusztulásáig hű marad, tehát nem csoda, hogy mindig együtt térnek haza a fészekbe Dél-Afrikából.
A gólyák termikelnek, vitorlás szerűen, szinte szárnycsapás nélkül repülnek, siklanak a légáramlatokkal a levegőben. A szakember elárulja, hogy éppen ezért a gólyák nem tudnak nagy vizek, tengerek felett átrepülni, Dél-Afrika felé vagy a Boszporusznál, vagy a Gibraltárnál szárnyalnak ki Európából. Dél-Afrikában áttelelnek, majd egyfajta evolúciós berögződés által vezéreltetve térnek haza Európába a már meglevő, saját fészkükbe. Ezt a fészket évente bővítik, ezért a gólyafészek súlya egy idő után óriásira gyarapodhat, helyenként a több mázsás súlyt is elérheti.
A gólyák külön-külön táplálkoznak, és együtt is mozognak a légtérben, de ez az együttmozgás esetükben több kilométeres eltérést is jelenthet. Ezért lehet az, hogy például Samu már megérkezett Nádszegre, de Sári még várat magára. Takács Árpád szerint a tojó is a közelben van már, valószínűleg egy közeli mezőn táplálkozik. A gólyák pockokat, gyíkokat, siklókat, békákat, gilisztákat esznek, magvakat csipegetnek, éppen ezért az ő megóvásuk érdekében is jó lenne figyelni az ökológiai mezőgazdálkodásra – jegyzi meg a szakember.
„Elsősorban azonban az a fontos, hogy a falu becsülje meg a gólyáit. Nagy öröm számomra, ha hazamegyek a Mátyusföldre és a Csallóközbe, hogy látom a gondosan vigyázott, őrzött gólyafészkeket” – jegyzi meg az ornitológus.
