Hazahív a harangszó Nádszegre
Megkondult a nádszegi templomharang, és hazahívta a 75 évvel ezelőtt kitelepített sorsüldözötteket. Nádszegről a huszadik század vérzivataros negyvenes éveiben 95 családot telepítettek ki. A megemlékezés alkalmából kiadott Kettétört életek című kiadványban magas szakmai szinten dolgozzák fel az 1938 – 1948 közötti nádszegi eseményeket. A megemlékezésen Nagy István, magyarországi agrárminiszter mondott beszédet.
Csendben és méltón kezdődött a kitelepítés és a csehszlovák-magyar lakosságcsere 75. évfordulója alkalmából rendezett emlékezéssorozat a mátyusföldi Nádszegen. Nádszeg a Csallóköz és a Mátyusföld határán fekvő nagyközség, Szent István királynak felszentelt temploma óvón magasodik a közösség fölé. Egy olyan közösség fölé, amelyet nem kíméltek a múlt században, amelyet szintén elértek a Beneš dekrétumok átkos hatásai.
A nádszegiek első transzportja 75 évvel ezelőtt, Zsigárdról indultak, amelyet még ezután még sok követett. Nádszegről kilencvenöt családot telepítettek ki, ez 450 személyt jelentett.
Hogy tudná valaki magával vinni a jelent, jövőt és a múltat. Az emlékeket és a kedves helyeket. A szokásokat és a biztonságot, amit csak egy ismert otthoni környezet nyújthat, amely körülölel bennünket, mit egy puha takaró? Nem a jószág és az ingóságok voltak a legfontosabbak, amit be kellett csomagolni, hanem az illatok, a fák formái, a föld rögei. Azóta is fáj a hiányuk, azóta is érezzük a csonkítás helyét. Ők már nem tudtak hozzájárulni a község háború utáni újjáépítéséhez, mély vallásosságuk nem segítette át a közösséget a normalizáció időszakán. Ezek a személyek és utódaik nemcsak Nádszegnek és az itthoni közösségnek hiányoznak, hanem fájdalmasan hiányoznak a ma Felvidékéről és a szlovákiai magyar közéletből is– hangzott el Kacz Éva polgármester beszédében.
Az emlékezésre hazahívták a múlt század igazságtalan tragédiáit elszenvedőket, valamint a leszármazottakat. A megható emlékezés Becse Szabó Ilona operaénekes előadásával kezdődött, valamint a hazai, nádszegi fúvószenekar és a Zsálya éneklőcsoport is közreműködött.
Talán még sosem köszönte meg közülünk senki azt, hogy bár számukra is nehéz volt ez a helyzet, nem tették a mieink számára még nehezebbé a kitaszítottságot. Bikal, Egyházaskozár, Tófű, Hegyhátmaróc, Mekényes, Nagynyárád, Hercegtötöttös, Versend, Szajk, Csikóstöttös, Kisvejke, Csebény, Dunabogdány, Mike. Megannyi jó magyar és sváb ember otthona, akiket a történelem összehozott, akiket a hatalmasok egymáshoz sodortak, de mindeközben megmaradtak embernek” – köszönte meg az elmondhatatlant és a megmásíthatatlant a polgármester.
A magyar kormányt a megemlékezésen Nagy István agrárminiszter képviselte. Kiemelte, olyan sorsú nemzethez tartozunk, amelyiknek – még a többi, hányatott sorsú közép-európai nemzettel összevetve is – különösen sok emlékeznivalója van.
Az 1947-ben itt maradottak és az akkori befogadók leszármazottai ma már azonban többet várnak tőlünk annál, mint hogy megígérjük: ilyen borzalmak nem fordulhatnak elő többé.
„Ők már az együttműködéseink gyümölcsét szeretnék látni. Ezért a nemzetünkön belüli, a különböző nemzetrészeink között meglévő egymásrautaltságunkból erőt merítve támogatja a magyar kormány a teljes Kárpát-medence magyarságát. A magyar nemzet ugyanis akkor tud fennmaradni, ha minden nemzetrésze fennmarad és életminősége javul, beleértve a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarságát is” – hangsúlyozta Nagy István agrárminiszter.
Az emlékünnepségen Berényi József, Nagyszombat megye első alelnöke, a Szövetség Galántai járási elnöke is megemlékezett, a kitelepítést, a deportálást a reszlovakizáció cinikus gondolatát olyan fegyverekként említette az akkori csehszlovák hatalom kezében, amelynek a célja az volt, hogy ahogy Csehországban a németség, itt megszűnjön a magyarság is. Rámutatott arra, hogy
folyamatosan derülnek ki politikai turpisságok, amelyek azt igazolják, a Benes-dekrétumok máig hatályosak, ezekkel a döntésekkel továbbra is foglalkoznunk el. A közúti fejlesztések utáni vagyonelkobzásokkal például – amelynek ma vagyunk a tanúi – foglalkozni kell, nem csak a politikai szintjén, hanem a jog és a törvény szintjén is.
A megemlékezés keretén belül a magyarországi falvak polgármesterei poggyászcímkéket helyeztek el a kitelepítési emlékműnél, jelezve azt, hogy minden magyar felelős minden magyarért. A több napon át tartó megemlékezés keretén belül a hazatérők és az őket fogadó nádszegiek sétát tettek az öregtemetőben, valamint megismerkedtek a nádszegi Bugár Andrea által összeállított Kettétört életek című kiadvánnyal, amely alapos, mély és hosszas kutatómunka eredményeként mutatja be.
„A hívő emberek jobban átvészelték a megpróbáltatásokat, legyen az a háború, a hadifogság, vagy a kitelepítés – olvasható a szerző zárszavában. A kitelepített emberek jobban sajnálták a templomot, a temetőt, a szomszédokat, utcabelieket, barátokat, mint a házaikat vagy a földjeiket.
