Hatalmi játszmák fogságában a Buzgó-barlang
Avagy miért nem látogatható a gömöri világörökségi érték? A Szilicei-fennsík északi lábánál elnyúló Várhosszúréten gyakran felpezsdül az élet. Egyszer kézműves napokat tartanak, máskor nagyszabású juhásztalálkozók tarkítják a környék lakosságának mindennapjait. Csak a falu határában megbúvó Buzgó-barlang burkolódzik sötétségbe. Bejáratát vasajtóval zárták el a kíváncsi turisták elől. Hogy miért és meddig, erről kérdeztük Gaál Lajost, a liptószentmiklósi székhelyű Szlovákiai Barlangok Igazgatóságának nyugalmazott osztályvezető geológusát.
Mikor fedezték fel és milyen állapotban van jelenleg a Buzgó-barlang?
A barlangot 1964-ben, a Buzgó-forrásból kiáramló víz medrének mélyítésével fedezték fel rozsnyói barlangkutatók Roda István vezetésével. Mivel a felfedezőket is ámulatba ejtette a barlang egyik hatalmas termében ágaskodó 34 m magas monumentális cseppkőoszlop, nyomban felmerült a nem mindennapi csoda megnyitásának lehetősége az idegenforgalom számára. A cseppkő kialakulása a fölötte lévő töbör kedvező hatásának köszönhető, amely a Szilicei-fennsík szélén található. Ez a töbör biztosítja a víz állandó utánpótlását, amely jelenleg is életben tartja a cseppkövet. Abonyi Árpád rozsnyói geológus-mérnök tervei alapján ki is vájtak egy 82 m hosszú mesterséges tárót, a lemélyített forrás szűk hasadékán ugyanis aligha lehetett volna bepréselni a látogatókat, a barlang megnyitásával kapcsolatos munkák azonban lassan haladtak, mivel a föld alatti patak néhány helyen teljes szélességében kitöltötte a barlang hasadékjáratát. Betonjárdák kiépítése pedig drasztikus és visszafordíthatatlan beavatkozásokat vont volna maga után. Az exponált szakaszokat ezért vastag deszkapallókkal próbálták áthidalni. A barlang megnyitása azonban különböző műszaki és vízügyi gondok miatt jelentősen elhúzódott.
Mikor sikerült végül megnyitni a nagyközönség előtt, és milyen megoldásokkal tették látogathatóvá?
Áldozatos munkával, éjt nappallá téve dolgoztak. Kicserélték a korhadt deszkapallókat, a patakos szakaszt pedig drótkötelek segítségével hidalták át, ami a látogatóknak különleges élményt nyújtott. A barlangot és hatalmas cseppkőoszlopát sokan látogatták egészen 2023-ig, Jaroslav Stankovič nyugdíjba vonulásáig.
Mi történt ezután?
Ezután a Szlovákiai Barlangok Igazgatósága (SZBI) vette volna át a barlang üzemeltetését, de közbeszóltak az összekuszálódott politika áldatlan következményei. A múlt évben ugyanis minden magyarázat nélkül leváltották az SZBI igazgatóját, Ján Zuskint és helyébe Jaroslav Magurát, egykori rendőr nyomozótisztet helyezték. Szerencsére az a furcsa helyzet állt elő, hogy ugyan a rendőrtiszt nem értett a barlangokhoz, de hallgatott a tapasztalt beosztottjainak a szavára és hajlandónak mutatkozott az évtizedeken át olajozottan működő barlangvédelmi munka folytatására. Magurát azonban rövidesen áthelyezték az újonnan alakult Idegenforgalmi és Sportminisztériumba, ezután pedig egy új igazgatót neveztek ki, aki miután megismerkedett a rá váró hatalmas felelősséggel, egy nap múlva lemondott.
Ezek az átgondolatlan, kapkodó döntések annál is aggasztóbbak, hogy már a Gömör–Tornai-karszt barlangjainak védelmét is veszélyeztetik, amelyeket 1995-ben a világörökség részévé nyilvánítottak. A múlt évben ugyanis az ottani nemzeti park tapasztalt igazgatóját is leváltották.
Van-e remény a Buzgó-barlang jövőbeni újranyitására?
A Buzgó-barlanggal kapcsolatos kedvező hír, hogy a Szlovákiai Barlangok Igazgatóságának felkészült szakmai stábja az EU strukturális alapja támogatásával egy projektet készített elő, amely számos barlangvédelmi intézkedés mellett magába foglalja a Buzgó-barlang korszerűbb műszaki feltételek melletti újbóli megnyitását. A projekt megvalósítása a jövő évben várható, és ha nem születnek újabb kedvezőtlen politikai döntések, a barlang megnyitása 2027-re tehető.
Megjelent a Magyar7 2025/31. számában.
