Harminc éve virágzik Szőgyénben a cserkészliliom
A szőgyéni 32. számú Szent Mihály Cserkészcsapat tagjai és pártolói családi nappal, szentmisével, fogadalomtétellel és közös ünnepléssel emlékeztek meg a kerek évfordulóról. Az ünnep kapcsán az alapítóval, Berényi Kornélia arany érdemrenddel kitüntetett cserkészvezetővel beszélgettünk.
Az ünnepélyes fogadalmat harminc éve, 1993 nyarán tették le.
Akkoriban gombamód szaporodtak a cserkészcsapatok a Felvidéken, s a kisebb-nagyobb hullámvölgyeken túljutva a mai napig működnek, főleg ott, ahol az önkormányzat vagy az egyházközség anyagi vagy erkölcsi támogatást nyújt számukra. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ezt a legtöbb esetben megkaptuk a mindenkori önkormányzattól és a helyi lelkiatyáktól.
Kezdetben többen voltak, mint napjainkban…
A szülők bátran küldték gyermekeiket még hosszú évekig, mert megtapasztalták, hogy biztos hátteret teremtünk a számunkra. Az elmúlt három évtized alatt több száz gyermek, fiatal és felnőtt fordult meg a csapatban. Minden évben voltak, akik vállalták a cserkészvezető-képzőt, így mindig voltak képzett vezetők, akikkel együtt dolgoztunk. Én magam is elvégeztem a segédtisztképző, majd a tisztképző tábort.
Hosszú évekig dolgozott az országos, illetve az érsekújvári cserkésztanácsban. Ez mit adott önnek?
Tapasztalatokat és cserkésztudást. Megismerhettem azokat, a közéletben is nagy tiszteletnek örvendő öregcserkészeket, akiktől sokat tanultam, akikre tisztelettel felnéztem és akiknek az értékrendjük, tanácsaik mai napig eszembe jutnak. Ők már mindnyájan az örök hazába költöztek. Wurster Ilonka nénit név szerint is megemlíteném, cserkészanyámat, akivel a haláláig tartottam a kapcsolatot.
Ha változó létszámmal is, de működnek napjainkban is…
Mi, az idősebb generációkhoz tartozók megpróbáljuk elfogadni, megérteni ezt a helyzetet. Például azt, hogy felgyorsult világunkban nehéz lekötni a fiatalokat. Mégis, a cserkészet az egyedüli, ami nem szakkörként működik, ahol a tíz cserkésztörvény szerint foglalkoztatjuk a gyerekeket. Tudatosan nem mondok nevelést. A szülő nevel, mert az a feladata, a pedagógus nevel, mert azért kap fizetést. A cserkészvezető szeretetből nevel, szabadidejét áldozza cserkésztársaira, hiszen a cserkészet önkéntes mozgalom, egyben jellemformálás, önnevelés. Ha a cserkész ismeri a törvényeket, és meg is szívleli azokat, akkor önmagát formálja, alakítja. A cserkészvezető csupán utat mutat, példát ad. Az út keskeny, szabályok övezik, nehéz rajta megmaradni, ezért sokan más utakat választanak helyette.
Beszélgetés közben ballagjunk a cserkészotthonba, amely a közelmúltban az önkormányzat támogatásával és önerőből újult meg. Tiszta, egyszerűen, de célszerűen berendezett tágas két helyiség, ahol hétvégenként összejönnek.
Igyekszünk szolgálatot vállalni a község és az egyházközség életében és természetesen a szövetségük munkájában is. Az elmúlt évek alatt már eljutottunk a cserkészek által négyévente megrendezésre kerülő világ- és európai találkozókra. Az idei évben két cserkészünk vesz részt a Cserkészmozgalom Világszervezetének legnagyobb eseményén, a 25. Cserkész Világtalálkozón, amelynek helyszíne Dél-Korea. A cserkészek életének egyik legkülönlegesebb élményében lesz részük, ahol a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget képviselik a kétszáz fős magyarországi kontingessel közösen. Emellett idén nyáron kerül megrendezésre a VI. Szövetségi Nagytábor, ahová szintén nagy erőkkel készülünk. A kiscserkészek pedig a Kiscserkész Mintatáborban töltenek el egy hetet a palásti cserkészkastélyban.
Hogy érzi, a befektetett munkája mennyire van egyensúlyban azzal, amit önnek adott a cserkészet?
Nem volt könnyű számomra a cserkészélet, de sokat kaptam a munkámért cserébe. Nélküle egészen más ember lennék. Hálásan köszönöm a Gondviselésnek, hogy meghívott erre a munkára. Köszönöm névadónknak, Szent Mihály arkangyalnak, hogy nekünk adta a nevét, és megvédett bennünket az évtizedek alatt. A hála az, amit az évforduló kapcsán érzek.
Tudomásom szerint a hálaadó szentmisét Farkas Zsolt szőgyéni esperesplébános celebrálta a Szent Mihály-templom romjainál. Ez azért érdekes, mert Zsolt atya maga is 30 éve cserkész. A cserkészek kopjafájánál került sor a fogadalomtételre, a fogadalom megújítására.
Fennállásunk harminc éve a cserkészek és segítőink munkáját dicséri, olyan emberekét, akik a keresztény erkölcsöt, a nemzeti hovatartozást, a haza és az embertárs iránti szeretetet tartották szem előtt, akik önkéntesen vállalták a cserkészmunkát. Olyan emberekről is szól az ünnep, akik nem csillogni, hanem szolgálni akartak és akarnak. Ők pontosan tudják, a tiszta, önzetlen tett eredménye nem a siker és az elismerés, hanem a jó közérzet. Ennyit tudtunk tenni. Ennyit tudtam megtenni.
Megjelent a MAGYAR7 27. számában.
