Harangzúgás és emlékkőavatás Taksonyban
A mátyusföldi kis falucskában ünnepségsorozattal emlékeztek történelmünk legnagyobb traumájának centenáriumára.
Az emlékezés több napon át tartott, az évforduló hetében. Szerdán az egész Kárpát-medence hallhatta a taksonyi harangok zúgását, a következő nap, 100 másodpercre kondultak meg ismét a harangok 16:32 órakor. Ezt egy színvonalas megemlékezés követte az esti órákban, ahol közel 200 emlékezni vágyó tette tiszteletét. A fellépők szavaltak, énekeltek, táncoltak. Mind-mind szívhez szóló és megható odaadással. Az emlékműsor végén pedig, 20:20 órakor a helyi cserkészek meggyújtották az összetartozás tüzét is.
Mindezek megelőzően pár önkéntes csendben és szorgosan munkálkodott azon, hogy a századik évforduló ne múljon el nyomtalanul és jelét adják annak, hogy száz év után is van magyar szó a Felvidéken. Egy kis emlékoszlopot állítottak – önerőből.
Gödröt ástak, betont öntöttek, szobrot állítottak, virágot ültettek, köveket raktak azért, hogy minden - még - magyart erősítsenek: voltunk, vagyunk és bizony leszünk is!
Az emlékezéssorozat utolsó akkordja az szoboravatás volt.
A vasárnapi katolikus szentmise után, amelyen a Trianon utáni országzászló is ki volt feszítve, a helyi plébános áldotta meg és szentelte fel a 1920, 2020 egyszerű, ám mégis sokatmondó felirattal ellátott emlékkövet, ahol a történelmi Magyarország térképe is látható, benne egy kis gyöngy, amely Taksonyt jelképezi.
Taksony példája adjon hitet minden magyar érzésű külhoninak, hogy érdemes. A szervezők rengeteg megerősítő, köszönő és biztató üzenetet, szót kaptak, amelyben arra kérték őket, folytassák munkájukat a magyarság megmaradása érdekében. Biztosítottak mindenkit, hogy így lesz.
