Hajnovič Gabriella, a Brunszvik Teréz-díjas várgedei óvónő
Várgedén futótűzként rohant végig a hír, Hajnovič Gabi óvónő magas magyar állami kitüntetést kapott. „Tényleg igaz a hír?” – kérdezték tőlem is többen, de rögtön jött is a következő kérdés, vajon minek köszönheti, hogy egy várgedei óvónő, aki egész életében nem csinált semmi mást, csak gyerekekkel foglalkozott, ilyen magas kitüntetést érdemelt ki. Nos, a kérdés jogosnak tűnik, így ellátogattunk Várgedére, a friss Brunszvik Teréz-díjas óvónőhöz, aki az egykor országosan ismert fürdő falai között fogad.
Odakint tombol a hőség, benn az ódon, vastag falak között kellemesen hűvös fogad. Bevallom, bár félig várgedei vagyok, sosem jártam a fürdőben, mindössze hosszú évekig a híres vasas csevicéjét ittam nap mint nap, a fürdőt ugyanis a rendszerváltás után bezárták, s bár voltak elképzelések a fürdő újranyitására, be kellett látniuk, az egykor annyira vonzó kádfürdő kiment a divatból. Így egy ideig maradt a fürdőben található kocsma működtetése, de már az is évekkel ezelőtt bezárt. Hajnovič Gabi férje éli megérdemelt nyugdíjas éveit, s lassacskán követi őt a felesége is, aki már szintén nyugdíjas, de kihasználja a törvény adta lehetőségeket, s még vállalta a következő tanévet, aztán számára is marad az unokázás.
Az egykori Visnyai-lány, amióta csak az eszét tudja, mindig óvónő szeretett volna lenni. Már az oviban is ovónősdit játszott. Ez még nem az 1979-ben átadott mostani óvodaépületben volt, hanem a 10 éve EU-s pénzekből felújított Sztojkovits-kastélyban, amely a hatvanas-hetvenes években egyszerre adott helyt az óvodának, az iskolának, sőt a községi hivatalnak is. Előbb az iskola költözött el, miután a szomszédságában felhúzták az új épületet, majd a közvetlen közelben idővel megépült az óvoda és a községi hivatal új épülete is.
Az óvoda egy osztálya így is sokáig maradt a kastélyban, mivel akkoriban még rengeteg volt a gyerek, s ebben az osztályban tanított évekig a lévai tanítóképzőből hazatért Hajnovič Gabi, aki egy rövid ajnácskői kitérő után került haza szülőfalujába, ahol több kitérővel bár, de gyakorlatilag máig tanít.
Egy időben pionírvezető volt az alapiskolában (talán a mi útjaink is akkor találkoztak először), ami afféle mindenes munkát jelentett a szokásos szocialista kirakatmunka elvégzése mellett, majd a kilencvenes évek elején őt is leépítették. Ez volt az ún. bársonyos forradalom utáni vadkapitalizmus időszaka, amikor nem gondoltak a legszegényebbekre, pedig a már akkor többségben cigányok lakta faluban a szülők nagy része nem tudta kifizetni az óvodalátogatásért követelt borsos összeget, így a gyerekek nagy része otthon maradt. S mivel akkor sem tartozott a hatalom kedvencei közé, s a véleményét sosem rejtette véka alá, ő volt az első, akit lapátra tettek. Jó hatéves kényszerpihenő következett, amikor megkereste őt Aleva Éva, a rimaszombati Járási Hivatal Oktatásügyi Osztályáról, s megbízta, alakítsa újjá a gortvakisfaludi óvodát.
Kedvére való feladat volt, az akkori polgármester, Ján Melišík is pozitívan állt a dolgokhoz, s mivel az óvoda jól működött, a szülők szerették oda járatni a gyerekeiket, Hajnovič Gabriella is okkal gondolta, innen megy majd idővel nyugdíjba (a falu alig pár kilométernyire van Várgedétől). Igen ám, de jött egy másik polgármester, akinek fogalma sem volt, hogyan is kell irányítani egy falut, s azt pár év alatt sikerült is csődbe juttatnia.
Hajnovič Gabriella valahol örök gyerek maradt – s amíg sok kolléganője nyugdíjazásáig eléldegél abból, amit a középiskolában megtanult (nagy-nagy tisztelet a kivételnek, mert azért ilyenek is vannak természetesen) –, ő mindig új és új élményekre, alternatív tudásra vágyott, s amint csak a család, s a gyerekek megengedték, elkezdett különböző tanfolyamokra és iskolázásokra járni, s az ott szerzett tudást a gyakorlatban is azonnal kihasználta. Sőt távúton elvégezte a komáromi Selye János Egyetem óvodapedagógiai szakán. De a szervezésből is alaposan kivette a részét az elmúlt évtizedekben, s alig van olyan szakmai rendezvény, konferencia, ahol ne találkoznánk vele.
Amikor 2008-ban Sebők Valéria vezetésével megalakult a Kistérségi Tanügyi Hivatal, azon belül megalapította a kisóvodák munkaközösségét, ahogy a megszervezte számukra a Napocska ovis fesztivált és az ovis sportvetélkedőt is. Ilyen ezen a vidéken addig nem volt. De részt vállalt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége munkájából is, 2010-től tagja az országos választmánynak, s a Rimaszombati járásban az óvodapedagógusok részére az SZMPSZ Rimaszombati Területi Választmánya keretén belül megalapította, 2011-ben pedig már elnökeként megújította az alapszervezetet, aminek hosszú időn át elnöke volt.
„Remek kis társaság jött össze a szövetségen belül” – dicsekszik Gabi, hisz az örökifjú Ádám Zita mellett idővel kialakult egy lelkes szakmai stáb, amely projektnapokat, pedagógiai konferenciákat, nyári egyetemeket, szakmai továbbképzések egész sorát szervezte meg. Szerencsére ezeket mindig támogatta az országos elnökség is, amely Ádám Zita, később Pék László, Jókai Tibor, majd Fekete Irén jelenlegi elnök vezetésével állandóan úton van és határtalan lelkesedésével folyamatos munkára buzdít mindenkit. És tud értékelni és jutalmazni is. Hajnovič Gabriella 2014-ben megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az Óvópedagógusok Országos Társulása a Vankó Terike-díját, két évvel később pedig megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége óvópedagógusok részére kiváló módszertani és nevelési eredményekért járó díját.
A fali szekrényen családi fotók sorakoznak, hiszen Hajnovič Gabriella nemcsak gyerekek ezreit indította el az emberré válás útján, de van egy lánya és egy fia is. Lánya szintén pedagógiát tanult, s jelenleg szociális munkát végez, regionális koordinátor munkakörben. Erről az oldalról két fiúunokája van, akik 18 és 15 évesek. Mindketten Selmecbányán tanulnak a bilingvális gimnáziumban. A fia viszont villanyszerelőként külföldön, Bajorországban keresi a boldogulását. Neki is két gyereke, egy ötéves fia, s egy, még mindössze egyéves kislánya van.
„Nagyon meglepett, amikor értesítettek, hogy az idén én vehettem át Felvidékről a Brunszvik Teréz-díjat, amely a legmagasabb, óvópedagógusoknak járó elismerés” – meséli a díjazott, mintegy választ is adva a bevezetőben feltett kérdésre. De idézzük a hivatalos indoklást is: „Hajnovič Gabriella kiemelkedő óvodapedagógiai munkájával és a szlovákiai magyar óvodák érdekében kifejtett példaértékű, magas színvonalon végzett szakmai munkájával és szakmai fejlesztésével, valamint pedagógiai-közéleti tevékenységével példával szolgál regionális illetve országos szinten környezete számára.”
Mindezek után tényleg ülhetne végre a babérjain a várgedei fürdő ódon falai között, de nem teszi. Mielőtt belevágna az utolsó tanévébe, a nyáron még unokázik egy sort, de bejelentkezett a komáromi nyári egyetemre is, hogy további tudásanyagot gyűjtsön, hisz ő tudja és vallja, nemcsak egy jó pap, de egy jó óvónő is holtig tanul.
Gyurán Ágnes, az SZMPSZ rimaszombati járási elnöke:
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy elkísérhettem a díjkiosztó ünnepségre a Belügyminisztérium dísztermébe. 11 éve vagyok az SZMPSZ Rimaszombati Területi Választmány elnöke, ebből nyolc évet dolgoztam együtt Hajnovič Gabriellával, mint az egyik alelnökömmel. Aktívan kapcsolódott be minden munkába. Ha kellett, szervezett vagy reprezentált, olykor gyűlést vezetett, de ha a helyzet úgy kívánta, mosolygó arccal, kedvesen ebédet szolgált fel a képzéseinken résztvevő kollégáknak.
Sokat beszélgettünk a minőségi oktató-nevelő munkáról, a változás csodálatos lehetőségéről, a pedagógus önképzéséről, az anyanyelven tanulásról. Terveztünk, célokat fogalmaztunk meg, majd megvalósítottuk azokat. A természeténél fogva minden sikernek nagyon örült és biztatta, bátorította kolléganőit is. Nagyon tehetséges és kreatív fantasztikus kézügyességgel megáldva. Barátságos, alkalmazkodó és segítő. Nagy érdeme, hogy járásunk óvópedagógusait egy alapszervezetbe tömörítette, megkönnyítve számukra a kölcsönös kommunikációt.
Nemrég egy szakmai műhelyben vettem részt, amelyben fiatalabb kollégáknak adta át tudását, tapasztalatait. Öröm volt hallgatni, ahogy gyakorló óvónőként sok-sok apró megoldással, hasznos gyakorlati tanáccsal látta el a fiatal kolléganőket. Remélem, még sokáig lesz alkalma közösségünk javára tevékenykedni! További munkájához sok erőt, jó egészséget és kitartást kívánok!
Sebők Valéria, a feledi Kistérségi Tanügyi Hivatal volt vezetője:
Hajnovič Gabriellával a SZMPSZ összejövetelein, rendezvényein ismerkedtem meg. Tiszteletet ébresztett bennem Gabika lelkes elkötelezettsége, tenniakarása, szervezőkészsége, az akadályokat legyőző és a feladatokat könnyedén megoldó, temperamentumos hozzáálása.
A 2000-es évek elejétől a Feledi Kistérségi Tanügyi Hivatal vezetőjeként megismertem Gabika óvónői tevékenységét is. Láttam, hogy pedagógiai munkáját nagy-nagy profiszmussal végzi. Hozzáértése mellett gyermekszeretete, türelme, kedvessége ragadott meg. Számomra példaértékű volt, hogy amit az egyes mószertani képzéseken magába szívott, máris kreatívan hasznosította óvodai tevékenységének mindennapjaiban. Szoros és termékeny munkakapcsolatot teremtettünk. Az óvónők módszertani csoportjának lelkes, tettrekész, aktív tagjaként önzetlenül segítette munkámat. Máig meghatározó élményem azokból az évekből, ahogy magas színvonalon megszervezték a sok-sok sport- és kulturális versenyt, rendezvényt a térség ovisainak részére. Ezeken a rendezvényeken az egymás megismerése, a barátkozás, az együttlét, az egymás tisztelete, a másik munkájának elismerése állt a középpontban. A mai napig hálás köszönettel tartozom Gabikának, amiért ismerettségünk barátsággá vált. Igaz, az utóbbi időben ritkábban találkozunk, mivel én már nyugdíjba vonultam. De ha találkozunk, ugyanolyan szeretettel üdvözöljük egymást, s ugyanolyan hőfokon folytatjuk baráti beszélgetésünket.
Gabika! Szívből és sok-sok szeretettel gratulálok megérdemelt országos kitüntetésedhez!
