Hagyományok folytatása és közösségépítés – budapesti kiránduláson a pozsonypüspöki Csemadok

„A Pozsonypüspöki Csemadok Alapszervezete már ötven éve több napos közös kirándulásokat tart. A kirándulás iránt érdeklődő Csemadok-tagok magasabb átlagéletkorára való tekintettel azonban az utóbbi években ezeket a kirándulásokat több egynapos ismeretterjesztő útra csökkentettük, hogy a hagyomány ne szakadjon meg” – mondta portálunknak Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnök és pozsonypüspöki alapszervezetének ügyvezető alelnöke. Mint elmondta,

ezeknek az egynapos kirándulásoknak az egyike ez a mostani budapesti út, amelynek egyik célja az volt, hogy közösen megnézzék az új Nemzeti Színház épületét kívülről és belülről is, mivel sokan közülük még sohasem jártak benne,

illetve megtekintsék az Országháza közelében álló Összetartozás Emlékhelyét, amit néhány tagunktól eltekintve még szintén nem láttak, és megkeressék a településnevek közt Pozsonypüspökit.

A hosszú hőség után esősre váltott időjárás miatt ugyan többször is előkerültek az esernyők a kirándulás során, a Nemzeti Színház épületének megtekintése alatt nem zavart bennünket a hűst hozó záporeső. Ráadásul abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Váncsa Gábor színész vezetett végig bennünket a színház épületén, a színházlátogató számára egyébként eldugott zugokon is.

A Duna partján álló színházat még gróf Széchenyi István álmodta meg, épületterveket is készíttetett hozzá, a magyar országgyűlés 1836-ban pedig törvénycikkben is elrendelte a nemzeti színházának megvalósítását. Ehhez képest sokat kellett várni, amíg a direkt erre a célra készült épület felépült.

Egy ideig a Játékszínben működött a Nemzeti Színház, majd az épület 1913-as lebontása után a Blaha Lujza téren álló Népszínház épületébe helyezték át azt, 1963-ban azonban, a metró építése miatt, annak is a lebontásáról döntöttek.

A társulat a mai Thália Színház épületébe, majd a volt Magyar Színház épületébe költözött a Hevesi Sándor térre – egy hosszúra nyúlt átmeneti időre, tudtuk meg a bennünket kalauzoló Váncsa Gábortól.

Az új Nemzeti Színház Duna-parti épületét 2000-ben kezdték el építeni, és 2002. március 15-én nyitotta meg a kapuit. Persze a folyamat előkészítése ettől azért jóval hosszabb volt, 1964-ben írták ki a második tervpályázat, akkor még a Felvonulás térben gondolkodtak helyszínként, de nem lett belőle semmi.

Az 1980-as években társadalmi adakozás indult a Nemzeti Színház felépítésére, többek között Gobbi Hilda színésznő is hozzájárult az építési költségekhez, az ő közbenjárására sikerült megmenteni a régi épület néhány jellemző részletét is a pusztulástól. A Duna-parti épületről 1999-ben született meg végül a döntés.

A színház felépülése után nemzeti jelképpé vált, a főbejáratnál látható „hajóorr” szimbolizálja a képzeletbeli hajót, amely a színházat a Dunán viszi előre. A hajóorr mellett kialakított feszített víztükrű vízfelületbe fektetve belehelyezték az 1965-ben felrobbantott Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színház főhomlokzatának timpanonos sziluettjét is, a léleklángokat formázó fáklyákkal – azt jelképezve, hogy a múlt a jelenben folytatódik.

Váncsa Gábor a színház szerkezetéről is beszélt nekünk, s megtudtuk, hogy az épület funkcionálisan három részre tagozódik. A központi rész a majdnem kör alaprajzú nézőteret és a stúdiószínpadot foglalja magába, ezt veszi körül elölről a közönségforgalmi tér, valamint a nagy színpadot „U” alakban szegélyező üzemi szárny, a pincével és a földszinttel együtt nyolc emeletnyi magasságban.

Megtekintettük az összes színpadot is, a nagyszínpadon kipróbáltuk a háromemeletes nézőtér zsöllyéit, és beülhettünk egy stílusan kialakított páholyba is.

Bekukucskáltunk a Gobbi Hilda Színpadra, ahol a szemfülesebbek belelapozhattak egy ottfelejtett szövegkönyvbe, amit valaki (talán éppen az Antalt alakító Holló Patrik Albert) az egyik próba során hagyott az asztalon.

Molnár Ferenc: Egy, kettő, háromját éppen itt, a Gobbi Hilda Színpadon tekinthetik majd meg a nézők szeptember 26-ától, amelynek egyik főszerepét, a titkárt Bodrogi Gyula alakítja…

Megnéztük a sajnos fiatalon elhunyt felvidéki színésztehetségünkről 2008-ban elnevezett Kaszás Attila termet, s végül a negyedik emeleten kialakított Bajor Gizi Szalonban, a Nemzeti Színház legkisebb pódiumszínpadán színházi kalauzunk, Váncsa Gábor színművész a kizárólag bibliai szövegekből szerkesztett monodrámájának, a Pál védőbeszédének egy részletével is megajándékozott bennünket.

A színház épületéből kiérve elkapott bennünket a sokadik zápor, az építményt körülölelő kert szoborparját, amelyben a közelmúlt legendás színészeinek egy-egy emlékezetes szerepükben megörökített, bronzba öntött életnagyságú szobra látható, csak részleteiben tekintettük meg.

A Nemzeti Színházból az Összetartozás Emlékhelyéhez vezetett az utunk, amely az Országház előterében áll. Az emlékhely a Trianoni békediktátum 100. évfordulójára készült.

A 100 méter hosszú emlékhelybe a Kossuth tér felől lehet bejutni, a földbe süllyesztett négy méter széles sétány két oldalfalára a történelmi Magyar Királyság 1913. évi összeírás szerinti 12 485 településnevét vésték. 

Minden településnév különálló gránittáblán olvasható, a különböző nagyságú téglák a Trianon előtti utolsó statisztikai összeírás szerinti lakosszámot tükrözik. Az egyes települések véletlenszerű elhelyezésben találhatók az oldalfalakon. A keresést egy településnévkereső applikáció is segíti, amely megadja, hogy a keresett település melyik oldalfalon és mely nagy település neve közelében található. Ettől többet azonban nem árul el, így az emlékhely végigjárása s ezt kísérő élmény mindenki számára megmarad.

Az emlékhely szíve, öt méteres mélységben a sétány végén található: egy körbejárható hét szegmensből álló meghasadt gránittömb, amelynek közepén örökláng van. A gránittömbhasadékok a hét utódállamot szimbolizálják, a középső lángot hordozó tömb pedig a „megmaradt” Magyarországot.

A tervezők szerint a kora reggeli fényben legszebb az emlékhely, akkor ugyanis a napfény úgy világítja meg a települések neve mellett lévő elválasztó rozsdamentes acélelemeket, mintha könnycseppek hullanának le az égből. Mi sajnos, ezt nem láthattuk, de szimbolikus könnycseppek azért ottjártunkkor is voltak, a dél tájéki menetrendszerű zápor gránittéglákon aláhulló esőcseppjeinek formájában.

Szerettük volna a gyönyörűen kialakított Városligetben a Magyar Zene Házát és a Millennium Házát egy épületséta keretében belülről is megnézni, azok azonban augusztus utolsó hetében nem voltak látogathatók. Remélhetőleg egy következő kirándulás alkalmával ennek is szerét ejthetik a pozsonypüspökiek.

Mindkét épület azonban kívülről is rendkívül impozáns és teljesen más stílusú. A Magyar Zene Házát a japán Sou Fujimoto, a kortárs japán építésznemzedék egyik legkiemelkedőbb egyénisége tervezte, akinek munkáit többnyire a természet ihleti, életfilozófiájának legfontosabb eleme ugyanis az építészet és természet összefonódása. Ez nagyban megmutatkozik a Zene Házán kívülről is. Fujimoto terveiben saját bevallása szerint a zenét közel akarta hozni a természethez, hogy az ember úgy érezze, a természetben hallgatja a zenét. Az üvegfalu tér zenéhez igazítása már magában nagy technikai kihívás lehetett, de a budapestiek szerint Fujimotónak sikerült megtalálnia a megoldást. 

A Millennium Háza egy átfogó műemléki rekonstrukció keretében nyílhatott meg, a megújult volt Olof Palme Ház adta a helyszínt, amely a Városliget legrégebbi épülete és egyik ékköve, egyedi Zsolnay kerámia díszítésekkel és gyűjteménnyel, megújult és új Zsolnay elemekkel az épületen kívül és belül is.

A kívül-belül teljesen felújított Millennium Háza kulturális és művészeti élményközpont lett, sok-sok gyermek- és családi programnak, különböző művészeti rendezvényeknek ad otthont.

És ha már a Városligetben jártunk, nem hagyhattuk ki a terepszemléből az Ötvenhatosok terét sem, vagy korábbi nevén a Felvonulási teret a Városliget szélén, ahol a szocializmus idejében az állampárti tömegrendezvényeket, a felvonulásokat és katonai díszszemléket tartották a nemzeti ünnepnapokon. A látványos területen az Ötvenhatos emlékmű két oldalán alakították ki 2022-ben a Néprajzi Múzeum új épületét.

A budapesti kirándulás célja, amelynek fő szervezője Foglszinger Adrianna volt, Jégh Izabella szerint a hagyománymegtartás mellett a közösségkovácsolás is volt. „Együtt meglátogatni ezeket a nemzeti kultúránk és történelmünk szempontjából rendkívül fontos épületeket, mert vannak közöttünk, akik egyénileg már nem jutnának el ezekre a helyekre, mi pedig szeretnénk nekik is megadni ezt az élményt” – fűzte hozzá a pozsonypüspöki Csemadok-alapszervezet alelnöke.