Ha nincs kultúra, nincs közösség sem
Egy közösség számára öröm és büszkeség, ha értékelni tudja tagjai teljesítményét. Ám az elismerés sokat jelent annak is, aki kapja, ami arra ösztönzi az egyént, hogy továbbra is értékes tagja maradjon a közösségének. A pozitív visszajelzések emellett erősítik az érzelmi kötelékeket is a tagok között és példaképeket állítanak. A Csemadok minden évben – immár rendre a magyar kultúra napján, méltó ünnepség keretében – elismerésben részesíti arra érdemes tagjait. Az életműdíjjal kitüntettek közt idén ott volt a kultúra egyik szenci napszámosa, Nyáry Erzsébet is.
Nyáry Erzsébet az 1970-es évek közepétől a szenci alapszervezet vezetőségi tagja. Egész életét meghatározta a kulturális-közösségi munka, ő pedig az elmúlt évtizedekben fokozatosan a Csemadok egyik meghatározó alakjává vált Szencen.
– Kultúra nélkül a magyarság nem maradhat meg. Mi igyekszünk összetartani a közösséget, nagyon sok rendezvényünk van. Tavaly is ötven körül volt a számuk, amelyeken az itteni és környékbeli magyarok találkoznak, megélhetik azt, hogy tartoznak valahová – fűzte hozzá. Elmondta azt is, hogy vannak gyermekrendezvényeik is, illetve a felnőttek számára többféle rendezvényben gondolkodnak, a komolyabb műfajoktól a szórakoztatóig.
Nyáry Erzsébet tagja a Csemadok Szenci Területi Választmányának is, és évekig a város kulturális bizottságának is tagja volt.
– Nagyon fontos volt ez a munka is, mert meg kellett magyaráznunk, hogy egyáltalán mit csinálunk mi a Csemadokban. Az elején ugyanis voltak, akik gyanúsan néztek ránk, valamiféle ellenfélnek vagy ellenségnek tartottak. Elmagyaráztuk, hogy tulajdonképpen mi visszük a magyar kultúrát Szencen, még a kultúrház helyett is, az ugyanis legtöbbször évi két-három rendezvénnyel „letudja” a magyarokat – mondta hozzátéve, bár újabban például már havonta vetítenek filmeket magyar szinkronnal is.
Nyáry Erzsébet elejétől fogva elkötelezett szervezője a Szenczi Molnár Albert Napoknak. Ha kellett, jegyeket árult, ha kellett, rendbe tette a Szenczi Molnár Albert szobor környékét. Mindig a háttérmunkát végezte a szórványközösség szolgálatában.
– Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy egy ilyen remek ember itt született nálunk. Országos rendezvényről lévén szó, a Szenczi Molnár Albert Napokat közösen szervezzük az országos elnökséggel. A koszorúzási ünnepségre eljönnek a környező helyi szervezetek vezetői is, de távolabbi szervezetekből is jönnek képviselők – mondta hozzátéve, hogy valójában két hónapnyi műsorfolyamról van szó, s a programok szervezésébe bekapcsolódnak a környező helyi szervezetek is.
– Ez a rendezvény is mutatja a Csemadok megtartó erejét, mert ezzel is mozgósítjuk a környékbeli magyarokat, illetve támogatjuk is a környező helyi szervezeteinket. A szenci szlovákság is csodálkozik azon, hogy meg tudjuk tölteni a kultúrházat. Ez is azt jelzi, hogy van igény a magyar kultúrára – fűzte hozzá Erzsébet.
Mint mondta, fél évszázados csemadokos tevékenysége során sok mindent megélt. 1995-ben – amikor szobrot állítottak Szenczi Molnár Albertnek a városban – már mindennel megvoltak, megvolt a szobor helye, megszervezték a szoboravató ünnepséget is, külföldi vendégeket hívtak és a város vezetése a szoboravató ünnepség előtt egy héttel kijelentette, hogy nem engedélyezi, mert nem tud helyet adni a szobornak.
– Egy küldöttséget menesztettünk a városházára, hogy mondják meg, hogyan magyarázzuk meg ezt a külföldi vendégeinknek, hiszen megvolt az engedélyünk – a hellyel együtt – a szoborállításra. Végül aztán találtak egy másik helyet a szobornak, s mint utólag kiderült, jobbat az eredetinél, Szenc szívében. Így aztán a történet jól végződött, s felavathattuk Nagy János szobrászművész közadakozásból készült szobrát Szenczi Molnár Albertről – tette hozzá Nyáry Erzsébet.
A szenci Csemadok rendezvényeivel igyekszik a fiatalokat is megszólítani.
Az MCC-vel közösen pedig fiataloknak előadásokat szerveznek, legutóbb például a szoftverfejlesztésről szólót kísérte nagy érdeklődés, de a nótaestjeikre is eljárnak a fiatalok, mondta Nyáry Erzsébet, aki szerint ezekkel a programokkal is igyekeznek biztosítani a szervezet számára az utánpótlást.
Bár az önkéntes tevékenységet végző emberek azt tartják, nem elismerésért vagy fizetségért teszik, amit tesznek, hanem egyfajta belső meggyőződésből, de az, hogy mások észrevegyék, s valamilyen módon esetleg elismerjék a munkájukat, mégiscsak fontos. A pozitív visszacsatolásra ugyanis minden tevékenység esetében szüksége van az embernek, ebből nyer erőt, újabb ösztönzést a további munkához.
– Nekünk, felvidéki magyaroknak, küldetésünk van. Jómagam nagycsaládból származom, történelmünk, hagyományaink szeretetét otthonról hoztam. A magyarságtudatot az otthon mellett a gimnáziumi tanáraim oltották belém. Én úgy gondolom, kultúra nélkül nincs közösség, és közösség nélkül nincs magyar nyelv sem. Számomra ez a legfontosabb, ezért teszem a dolgom, s a gyerekeimnek, unokáimnak is ezt adom tovább – zárta Nyáry Erzsébet, akinek a Csemadok Életműdíjhoz ezúton is szívből gratulálunk.
