Gyertyagyújtás és főhajtás a Don-kanyar hőseiért
83 éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháború egyik legtragikusabb eseménye: a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg. A magyar haderő egyharmada tudott csak hazatérni.
Az elesett hősökről való megemlékezést immár ötödik alkalommal Zupko Mária szervezte meg a Femine Fortis – Erős Nők polgári társulás égisze alatt Füleken.
– mondta Zupko Mária.
Az idei évtől a Iuvenis Neogradiensis Polgári Társulás tagjai is csatlakoztak szervezőkhöz. A Femine Fortis – Erős Nők polgári társulás nevében Csányi Ildikó mondott emlékező beszédet, aki családja történetén keresztül idézte fel a Don-kanyar tragédiáját. Ildikó anyósának unokatestvére, Soós Kálmán, ugyanis megjárta a frontot. Az ott történtekről egy frontnapló hasábjain számolt be részletesen.
„Ami átjön az egész naplón, az az Istenbe vetett hit. Kálmán bácsi ezt a naplót úgy írta, hogy ő mindig is reménykedett abban, hogy hazatér. Nagyon vallásos ember volt, és úgy érzem, hogy ez a napló egy tanúságtétel, mert Istennek ad hálát minden egyes napért, amit átélt. És a további életében is, mert sikerült neki hazatérnie, mindig említette, hogy a Jóisten segítette őt át a nehéz eseményeken” – osztotta meg az emlékeket Csányi Ildikó.
Kálmán bácsi keveset beszélt az ott történtekről, nehéz volt számára az emlékezés. Kétszer is megjárta a Don-kanyart, fogságba esett, majd csak hosszú évek múltán térhetett vissza családjához. Ildikó felidézte másodunokatestvére nagyapjának sorsát is, aki szintén a Donnál szolgált.
– mesélte.
A megemlékezés végén a résztvevők mécseseket gyújtottak az emlékműnél.
