Gyermekkora óta vonzották a művészetek
Szulényi Valika novellákat ír, szaval, kulturális rendezvények állandó résztvevője. Lakása szinte könyvtár, a szekrények aljában teleírt füzetek lapulnak, hiszen 56 éve naplót vezet.
Párkányban vendégeskedtem Szulényi Valikánál, aki éppen most érkezett haza ismerőse könyvbemutatójáról, ahol Kosztolányi Dezső, Hajnali részegség című versét mondta el.
– kezdi a beszélgetést mosolyogva Valika.
A városban és Esztergom környékén szinte nincs rendezvény, amelyen Valika egyénileg, szereplőként vagy társaival, a nyugdíjasklubból ne venne részt. Ezekről az eseményekről és persze a mindennapi történésekről is részletesen ír naplójában.
A szocializmusban Bulgária és a Szovjetunió mellett eljutott Spanyolhonba, Görögországba, Törökországba és más helyekre is, igaz nehézkes volt a rengeteg engedély beszerzése. A rendszerváltás után aztán bejárta szinte egész Európát, és eljutott, a Közel-Keletre, Észak-Afrikába, emellett zarándokutak sokaságát járta végig.
Járjuk a kiállításokat, koncerteket, könyvbemutatókat, látogatjuk a Csemadok-rendezvényeket, beszélgetőesteket, eljárunk színházba, de mi magunk is rendezünk táncos összejöveteleket – sorolja Valika. Kitér arra, húszéves korában kezdett naplót írni, hogy megörökítse azokat az élethelyzeteket, amelyek a lelkében nyomot hagytak. Később főleg az utazásaira fókuszált, sok helyre még fényképet is ragasztott. Itt Párkányban már napi szinten írt a naplóba, hiszen annyi csodás helyre, előadásra jutott el, hogy meg akarta örökíteni őket.
Sokáig elidőztem Valika társaságában. Búcsúzáskor megígérte, legközelebb verscsokorral is kedveskedik nekem.
