Gyerektábor és sok minden más Nagybalogon

Ha már a számoknál tartunk, talán több tagjuk van, mint a Rimaszombati járás összes Csemadok alapszervezetének összesen.

S hogy mi is a siker titka? A megszállottság, azok a bizonyos „egyfecskék”, akik nemzedékről nemzedékre viszik tovább az ősök örökségét, a hagyományok tisztelete és nem utolsósorban az összes nemzedék, így a legkisebbek bevonása.

Pedig Nagybalog is a Felvidék egykor nagy múltú, de mára elhanyagolt települései közé tartozik, amellyel se az ország, se a régió urai nem igazán törődnek. De amíg a települések többsége csendben beletörődött a sorsába, addig Nagybalogon a falu első emberétől kezdve a Csemadokon és a civil szervezeteken, a futballklubon át az egyházig mindenki teszi a dolgát.

Amíg a Balogvölgy többségében növekszik az iskolaköteles gyerekek száma, addig Nagybalogon, – ahol annak idején a Balogvölgy tanító nénije, Tamás Ilonka és tanító bácsija, Pál Dénes is okította a gyerekeket –, évről évre csökken.

Pál Gabriella, a Csemadok alapszervezetének mindenese, az iskola nevelőnője szomorúan mondja, hogy az idén már csak 36 gyerek látogatta az alsó tagozatos intézményt, a népszaporulat csökkenése mellett ugyanis egyre több szülő külföldön keresi a megélhetését, s többnyire viszik magukkal a messzi távolba a csemetéiket is. Mindezek ellenére a község vezetése nem akar beletörődni a szomorú valóságba, s mint Kluka Norbert polgármester elárulja, javában zajlik az iskolaépület rekonstrukciója, hogy szeptemberre, amikorra a reményeik szerint végre visszatérhetnek a nebulók az iskolapadokba, megújult épület várja a kicsiket.

– árulja el.

Amíg más Csemadok-évzárókon alig páran lézengenek, Nagybalogon igazi népünnepélynek számít az év első rendezvénye, amelyen mindig megtelik a kultúrház, s amíg másutt egy óra alatt letudják azt, addig Nagybalogon meghitt, családi délutánt, igazi piknik várja az érdeklődőket az óvodásoktól a nyugdíjasokig. Akik nemcsak végigülik a délutánt, hanem szinte kivétel nélkül be is mutatkoznak. 

De bemutatkoznak a falu tehetséges csoportjai, így a Szivárvány Énekkar, amely legutóbb aranysávos minősítést kapott a dunaszerdahelyi Bíborpiros Szép Rózsa országos versenyen, de ne feledkezzünk meg az egykori balogi várkapitány, „a magyar Ovidius”, Gyöngyösi István emlékét őrző társaságról, ahogy a falu rendkívül tehetséges fotósairól, a már több önálló kiállítással büszkélkedő Kresnye Andrásról, az idén első önálló tárlatával bemutatkozó Forgács Tiborról vagy a még csak bemutatkozás előtt álló, de a közösségi oldalán remek fotóival már elismerést méltán kivívó Csuvaj Tamásról sem.        

Az elsők között, még 1950-ben alakult meg a nagybalogi alapszervezet Szabó István erdőőr vezetésével. 1964-ben Pál Dénes tanító vette át a stafétabotot, aki húszt évig tartotta a lelket és a magyarságot a nagybalogi magyarokban.

Daloló Balogvölgy, amatőr színjátszók, író-olvasó találkozók, citerazenekar, kopjafaállítás – csak táviratilag a sok száz történésből.

Kovács László két évtizedes korszaka után 2006-ban visszakerült az elnöki poszt a Pál családba, Pál Dénes fia, Pál Csaba lett a szervezet elnöke, aki a helyi iskolában dolgozó feleségével együtt a lelke-mindenese a szervezetnek.

Pál Dénes és neje, Erzsike néni tavaly Galántán  megkapták a Csemadok Életműdíját is, a jövőre már a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Dénes bácsi az elmúlt években több kötetben is megörökítette Balogvölgy múltját és hagyományait, míg Koós István nyugalmazott tanár a málenkij robottal és Gyöngyösi István emlékének ápolásával foglalkozik intenzíven.  De büszkék a település többi jeles szülöttjére, így Szepesházy Kálmánra, Znám Istvánra, Oláh Kálmánra vagy a Coburgokra, akik meghatározták Nagybalog múltját.

Hosszasan sorolhatnánk a hagyományos rendezvényeiket januártól decemberig, rendszeresen megemlékeznek a málenkij robot áldozatairól, minden évben bábégetéssel űzik el a telet, nem feledkeznek meg 1848/49 márciusának hőseiről sem, Gyöngyösi Istvánról  s immár harmadik éve nyári gyerektábort is szerveznek a legkisebbeknek, hisz tudják, övék a jövő.

– összegzi a maguk mögött hagyott napokat a tábor lelke, mindenese, Pál Gabriella.

Több mint harmincan jelentkeztek, akikkel három nap a helyi kultúrházban foglalkoztak (voltak kézműves-foglalkozások a Gömöri Kézművesek Társasága csapatával. Páko Máriával megzenésített verseket tanulhattak, a füleki Mesefigurák szenzációs mesematinéval kedveskedtek a résztvevőknek, de az idén sem maradt el a tanulmányút, amely tavaly Selmecbányára, az idén Kassára vezetett.

2020-ban két jeles felvidéki személyiség, Szinyei Merse Pál és Márai Sándor került a tábor középpontjába, így a tanulmányút ezúttal Kassára vezetett, ahol Máté László nyugalmazott tanár mutatta meg a gyerekeknek a Márai-emlékhelyeket, de természetesen nem maradhatott ki az állatkert és a dinoszauruszok sem.

„Több lelkes középiskolásunk is van a Csemadokban, akik rendszeresen besegítenek, Vitárius Gyula Szinyei Merséről, míg Varga Balázs Márairól készített prezentációt a számunkra. A négynapos tábor családi piknikkel, közös gulyásozással, s immár másodszor Gyöngyösi Istvánnak a kultúrház falán található emléktáblájának a megkoszorúzásával zárult.   

Ha a vírus nem gördít elé akadályokat, terveznek egy közös családi kirándulást is, ahogy színházlátogatást is. Tavaly besegítettek a regionális értéktár adatfeldolgozásába is, amely keretében Pósa Homoly Erzsébettel és Pósa Dénessel közösen részt vettek a nagybalogi temető jelesei síremlékeinek feltárásában is. Nem is eredménytelenül, ugyanis rábukkantak Koós Győző első világháborús hősi halott sírjára is, amelynek a felújítását is elvállalták. A felújított síremlék már a helyén áll, az ünnepélyes emlékünnepséget novemberre tervezik. 

– fogta szinte könyörgőre Tóth Csilla, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke az évzárón,  de remélem, a válasz talán ebből a beszámolóból is kiderül, közösséget építeni csak határtalan szeretettel és kitartó munkával lehet. A nagybalogi példából nemcsak Gömörben tanulhatnak, hanem az összes magyar településen. Határokon innen és túl.