Gyarapodik az összetartozás zászlaja

A sors nehéz örökséget hagyott a nógrádi Kalonda községre. 1920-ban innen lett határfolyó az Ipoly, és a falut Csehszlovákiához csatolták. A Pro Kalondiensis Polgári Társulás azonban nem feledve a múltat azon fáradozik, hogy a palócságot újra összekovácsolja. A társulás önkéntesek, barátok, jóakarók segítségével 2018-ban az Ipolytarnóc–Kalonda határátkelőhely épülete mellett felavatta a Palóc Határkeresztet. 2019-ben a palócok élőlánca keretében nemcsak környékbeli, de a székelyföldi siklódi, a csehországi és a svédországi diaszpórában élő magyarokkal, illetve a galíciai és a szicíliai autonóm tartományokból érkező küldöttséggel együtt alkottak egy elszakíthatatlan emberláncot a határon, ezzel is mutatva az összetartozásunkat.

Az idén annál a határkőnél állítják fel a zászlóoszlopot, amely immár száz éve jelzi a szétszakítottságot. S bár a határ elválaszt, közös kultúránk, nyelvünk, történelmünk összeköt. Ezt szimbolizálja az oszlopra kerülő összetartozás-zászló, melynek összeállításához felajánlásokat várnak. A szövetanyag lehet ruhadarab, régi terítő, vagy bármilyen textília a nagyszülők hagyatékából, amelyhez egy családi történet vagy emlék kötődik, amelyet nagy becsben tartanak, mégis meg tudnak tőle válni. Ezeket összevarrva áll össze a hatalmas, közös lobogó. Papp Sándor, a Pro Kalondiensis Polgári Társulás elnöke lapunknak elmondta, a magyar hagyományok szerint mindig is a magyar nők voltak a hadba induló ifjak szalagkötői, vagyis a zászlóanyák. A múltból merítve ehhez a kezdeményezéshez is a magyar nők hozzájárulását kérik.

Az első közös zászlóanya-találkozóra június 11-én a kalondai Palóc Múzeumban került sor. Érkeztek is a zászlóanyák szép számmal, hozták őseik hagyatékát. A Csemadok füleki alapszervezetének adománya egy nemzeti színű szalaggal átkötött fehér vászon, melynek történetéről Varga Juditot, a szervezet vezetőségi tagját kérdeztük.

– Amikor 20 évvel ezelőtt megvettük és felújítottuk a Magyar Közösségi Házat, sosem tapasztalt összefogásban volt részünk. Sokan munkájukkal, takarítással segítették a ház szépítését. Mások adományozással támogattak. Így került ez a mintegy 50 éves vászonanyag is a házba, amelyet függönyként és terítőként varrtunk és használtunk. Most ezt az ajándékot ajándékozzuk tovább. Üzenete: hadd szaporodjon a segítő szellem, a jóindulat tisztasága, az önzetlenség, és vesszen ki a kicsinyesség, a figyelmetlenség, az irigység a világunkból.

Az ipolytarnóci Tisza Emese dédnagymamája egykori szőttesét hozta el, amelyet az 1920-as, ’30-as években készített. A fülekkovácsiak a helyi Szent László-templomból hoztak egy régi terítőt, egy klasszikus, körbehorgolt fehér vásznat. Ma már nem használják a templomban, ezért úgy gondolták, hogy a zászló részeként méltó helyre kerül. A füleksávolyiak a helyi katolikus templomból egy oltárterítőt kézbesítettek, amely az 1920-as évek környékéről származik. A füleki Zupko házaspár az Anderkó család damaszt törülközőjét szánta a lobogóra. Zupko Mária az Anderkó család leszármazottjaként mesélt a szövet eredetéről.

– Nagymamám, Gonda Veronika a magyarországi Mihálygergén született, az Anderkó család pedig a Felvidékről származik. A nagyszüleim Romhányban (ma Lipovany) telepedtek le, amely a trianoni döntést követően szlovák község lett. Trianon következménye volt a határzár is, így a nagymamám itt maradt, hét testvére és a szülei pedig Magyarországon, Mihálygergén. Húsz évig nem látták egymást. A zászlóhoz hozott damaszt törülköző nagymamám hagyatéka. Nem is lehetne szebb jövője, mint hogy az összetartozást jelképező lobogó részévé váljék.

A zászlóanyákon kívül egy „zászlóapa” is érkezett Gútáról. Zsélyi Zoltán közel 200 kilométert tekert a kerékpárján, hogy célba érjen a gútai Magyar Asszonyok Ligájának hozzájárulása a nemes akcióhoz. – Nógrádi, gömöri származású vagyok, felvidéki magyar, ezért minden olyan kezdeményezéshez, amely a magyarság megmaradását és láthatóságát szolgálja, csatlakozom. Ez egy vízpadterítő, amely a Kondé család tulajdona volt addig, míg ki nem telepítették őket Pitvarosra. A terítő a családi házban maradt, amely ma tájház, fenntartója pedig a Magyar Asszonyok Ligája.

Papp Sándor a személyes adományok kapcsán elmondta, a tervek szerint a határkereszt és a zászló hozzájárulóinak összegyűjtött történetét egy kiadványban jelentetik meg.

– A zászlóavatásra ősszel kerül sor, addig is havonta megszervezzük a zászlóanya-találkozót, bízva abban, hogy a kezdeményezéshez több száz édesanya, nagymama, kis- és nagylány szíve, lelke és keze munkája fog hozzájárulni.

Az esemény védnökségét több olyan ismert személyiség elfogadta, aki közéleti szerepével, imájával, hangjával és főleg tetteivel naponta tesz a magyarságért. A védnökök: Alapi István  salgótarjáni születésű előadóművész, az Edda szólógitárosa, Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes Erdélyből, Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség felvidéki születésű elnöke, Derzsi György pozsonyi születésű előadóművész, Gubík László Léváról, az Esterházy Akadémia elnöke, Kenyeres Oszkár, a váci születésű Hazajáró, Kovács Koppány, a somorjai Rómeó Vérzik együttes frontembere, valamint Vadkerti Imre előadóművész Gútáról. A védnökökkel az összetartozás fontosságáról hamarosan egy-egy beszélgetést is készítenek, általuk is népszerűsítve a zászlóanya-toborzást.

– Bízunk abban, hogy a kezdeményezés erőt ad a jövőbe vetett hitünknek, mert a magyarság él és élni akar a Kárpát-medencében – mondja az elnök.

Az adományozáshoz személyesen vagy postai úton a társulás címére küldve (Pro Kalondiensis, 98531 Kalonda, Železničná - Vasút u. 1.) is hozzá lehet járulni. A közösségi oldalon létrehozott Az összetartozás zászlaja a Palóc Határkeresztnél Kalondán csoportban szintén minden szükséges információ megtalálható.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/25. számában)