Gondolatok a levéltárban
A múlt homályába vesző történetek és újra felfedezhető sorsok nyomait őrzi a vágsellyei reneszánsz kastély ódon falai között működő levéltár. Varázslatos világ, ahol mindenkit szívesen várnak, aki régi okiratokban, anyakönyvekben, hivatalos levelekben és periratokban szeretne kutatni. Minden archivált irat mögött ott van egy ember, egy család, egy közösség és a letűnt korszak izgalmas története.
Szekeres Kovács Judit, a vágsellyei székhelyű Nagyszombati Állami Levéltár vezetője mosolyogva fogad a Pázmány Péter utcán fehérlő reneszánsz kastély bejáratában. Régi egyezségünk volt, hogy egyszer körbevezet birodalmában, és a pincétől a padlásig bemutatja azt a helyet, ahol különleges dobozokban, lajstromokban és ősöreg krónikákban kézzel foghatóvá válik a múlt. Erre most az intézmény nyílt napja adott alkalmat.
Tizenkétéves lányommal együtt érkezem, akit azonnal le is foglal a múlt századból származó írógép. Lepötyögi a nevét és közli, ez a szerkezet egy régi számítógép, mi meg Judittal jót nevetünk rajta. Később, miután a falakat, lényegében az irattartó paneleket is szó szerint átmozgattuk egyik irányból a másikba, megtudtuk, hogy a speciális kartondobozokra azért írnak ceruzával, mert a napsugarak és a hő hatására a tinta idővel eltűnik, a grafit viszont örök, majd a levéltár vezetője fehér kesztyűket nyújt át. Csak ilyen védőfelszerelésben nyúlhatunk a nagyon-nagyon régi térképekhez, krónikákhoz, királyi udvari pecsétekhez.
A történelem „tapogatása” ámulatba ejtette a látogatókat és elcsodálkoztunk, hogy a középkor alkonyán micsoda egyenes sorokban, gyöngybetűkkel írtak az emberek. Mi is kipróbálhattuk az írást lúdtollal, a koronát pedig a pecsétöntéssel tették fel a látogatásunkra.
A nyílt nap alkalmából időszakos kiállításokat is láthattunk. Az egyik az önkormányzatok kialakulását, a másik a mátyusföldi és a csallóközi régió második világháborús éveit mutatja iratokon, leveleken, engedélyeken keresztül.
– A gyerekekkel kvízjátékokat játszunk, mert sok gyerek- és diákcsoport látogat el hozzánk. Igyekszünk számukra érthető nyelvre fordítani a történelmi témákat. Kevés olyan levéltár van, amely három járás anyagát, iratait öleli fel, a Galántai, a Vágsellyei és a Dunaszerdahely járások tartoznak hozzánk. Gyakorlatilag van is egy „levéltár családfánk“ – mutat egy másfél méteres fára Szekeres Kovács Judit. Ez meséli el, hogy a sok kis levéltárból hogyan lett egy nagy.
– Ide került a korábbi Szeredi, a Nagymegyeri, valamint a Somorjai járás anyaga is. Érdekesség, hogy a mi levéltárunk valójában két megye levéltára, hiszen Nagyszombat és Nyitra megye okiratai vannak itt.
A Nagyszombati Állami Levéltár Galántai Fióklevéltárának vágsellyei kirendeltségében nyolcan dolgoznak. A levéltárosok fő feladata az iratok befogadása, feldolgozása és kutatásra való előkészítése. Ha valaki kutatni szeretne, hétfőtől csütörtökig várja a kutatóterem. Családfakutatáshoz rendelkezésre állnak az anyakönyvek.
– Nálunk 1895. október elsejétől 1922-ig találhatók meg az állami anyakönyvek az egykori Pozsony és Nyitra vármegyéből. Az egyházi anyakönyvek az állami levéltárakban vannak – magyarázza Szekeres Kovács Judit hozzáfűzve, hogy újabban nagyon elterjedt a családfakutatás és a telkek rendezése.
– A levéltár nagyon sokat köszönhet elődömnek, Novák Veronikának, nélküle nem lenne ilyen jól működő. Igazából kell egyfajta megszállottság és kutatói szív ahhoz, hogy ezt a hivatást valaki felelősséggel és teljes gondossággal végezni tudja – mondta zárásképpen a vágsellyei levéltár igazgatója.
Megjelent a Magyar7 2026/25. számában.
