Gömöri hiedelemmondák Varga Norbert gyűjtésében
Varga Norbert, füleki folklórkutató, a Kisebbségi Kulturális Alapnál elnyert ösztöndíjnak köszönhetően, összegezte Gömör magyarlakta falvainak hiedelemmonda-anyagát. A terepkutatások nagy része még a kétezres évek elején történt, a csaknem 1700 folklórszövegből álló teljes korpusz hiedelemhagyományokat érintő részének összegzése pedig most valósult meg.
A folklórkutató örömmel fogadta a Kisebbségi Kulturális Alap által megítélt kutatási ösztöndíjat, melynek köszönhetően lehetősége nyílt a szlovákiai magyar néprajzi tájak szövegfolklór hagyományának feldolgozása terén végzett munkássága folytatására. Számos más feladata mellett, régóta váratott már magára a Gömör magyarlakta falvaiban gyűjtött folklóranyag feldolgozása is, amely most végre előkerült az asztalfiókból.
Nemrég került a könyvesboltokba a Felvidéki népmondák II. c kötetünk, amelyben három kevéssé ismert szlovákiai magyar néprajzi kistáj mondahagyományát tárjuk az olvasók elé. A szlovákiai magyar nyelvterület keleti részeit érintő mű a Tornai-karsztvidék, a Kanyapta-medence és az Ósva mente, azaz a Kassától keletre fekvő református magyar diaszpóra epikus hagyományvilágát mutatja be” – avatott be Norbert.
E viszonylag hosszú idő alatt – Zolival közösen, vagy egyéni kiutazásai során – Gömör csaknem minden településére eljutott. 71 faluban, 184 beszélgetőtárstól közel 1700 folklórszöveget jegyeztek fel. Az elbeszélők nagyobb többsége az 1910-es, 20-as években született, tehát nagyjából az utolsó korosztály, amely még hagyományos faluközösségben nevelkedett.
– részletezte.
Mint elmondta, a történelmi Magyarország egyik sajátos kistájaként számontartott Gömör néprajzi tekintetben a szlovákiai magyar tájegységek leginkább feltárt és dokumentált régiójának számít. Egyrészt a debreceni néprajzi tanszék által szervezett Gömör-kutatás, másrészt a szlovákiai magyar néprajzkutatók, néprajzi gyűjtők jóvoltából az elmúlt harminc év során e kistáj népi kultúrájának számos szegmensét érintő kisebb-nagyobb lélegzetvételű munka látott napvilágot. Nem véletlen tehát, hogy ez az egyetlen olyan szlovákiai magyar tájegység, amelyhez egy-egy kiemelkedő tudású elbeszélő, mesemondó vagy énekes alakjához kötődően egyéniség-monográfiák is születtek.
Fontos megjegyezni, hogy a magyar hiedelemmondákban, más népek hagyományaihoz hasonlóan, sokféle vándormotívumra épülő toposz fordul elő. Mindezek mellett minden vidéken kimutathatók olyan jellemzők, amelyek számbeli arányuk, vagy tartalmi megformálásuk okán helyi sajátosságnak mondhatók. Európa más népeinek hiedelemmonda-anyagával egybevetve például meglehetősen magas a természetfeletti tudással és képességgel bíró emberekről szóló mondák aránya. Ez Gömör esetében hatványozottan igaz” – tette hozzá.
A boszorkányokon, halottlátókon, garabonciás diákokon, különféle jósokon és gyógyítókon kívül széleskörű ismertséggel bírtak a foglalkozáshoz kötődő tudósok is. Ilyen volt a tudós pásztor, a kocsis, a molnár, az ördöngös zenész, vagy a patkányküldő ember. Külön érdekesség, hogy az ördöngös dudáshoz kötődő hiedelemtörténetek egy későbbi zenetörténeti korszak hangszereire áttevődve már ördöngös prímásokról, cimbalmosokról és varázserejű hangszereikről szóló történetekként keringtek Gömörben.
– zárta Varga Norbert.
