Generációk tükrében – Hatvanéves a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub
A pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) idén februárban ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, a kerek évfordulóról november 6. és 9. között egy rendezvénysorozattal emlékeztek meg. A programsorozat november 6-án egy magyar nyelvű szentmisével kezdődött a pozsonyi ferences templomban, majd a Pozsonyi Magyar Szakkollégiummal közös szervezésben a Liszt Intézetben levetítették a tornaljai csendőrállomás 1945 nyarán történt felrobbantását boncolgató Hancsovszky című filmet. A filmvetítést követően egy beszélgetésre is sor került a film készítőivel, Laczkó Sándor rendezővel, Molnár Csaba segédrendezővel, Kuklis Péter világosítóval és Ivanics Júlia gyártásvezetővel.
A megemlékezéssor következő rendezvénye Generációk tükrében címmel az ifjúsági klub hatvanéves történetét bemutató kiállításmegnyitóval indult a Csemadok Rákosi Ernő termében, amit egy kerekasztal-beszélgetés követett volt JAIK-elnökökkel: A. Nagy Lászlóval, Nagy Ildikóval, Kosár Dezsővel és Ovšonka Márkkal. A beszélgetést Finta Viktória, a JAIK korábbi alelnöke vezette.
A kiállítás képek és ismertető panelek segítségével mutatta be a hidegháború idején kialakult európai klubmozgalmak példáján létrejött csehszlovákiai klubmozgalmat, ezen belül a prágai Ady Endre Diákkörrel és a kassai Új Nemzedék Ifjúsági Klubbal együtt 1964-ben megalakult pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub és az ennek fórumaként létrehozott Nyári Ifjúsági Találkozó (NYIT) történetét.
„Az ifjúsági klub szellemisége, amely mindig a nyitottságot, a kreativitást és az együttműködést hangsúlyozta nemcsak a kultúra területén, hanem a közösségépítésben is fontos szerepet játszik a mai napig. A most megnyílt kiállítás egyrészt betekintést ad a klub életébe, annak állomásaiba, a klubtagok munkájába.
Minden egyes darab, kép, plakát és dokumentum egyéni történeteket mesél el. Történeteket olyan emberekről, akik hozzájárultak a közösség gazdagabbá tételéhez, és nemcsak a klub tagjaiként, hanem barátokként, szinte családtagokként is meghatározták a klub atmoszféráját” – fogalmazott az estet megnyitó beszédében Sztyehlík Fanny, a JAIK jelenlegi elnöke.
A kerekasztal-beszélgetés során a hajdani JAIK-elnökök több témát is érintettek. Szó volt többek közt a JAIK társadalmi szerepéről is 1989-et megelőzően. A JAIK abban az időben a klubmozgalom szerves része volt. S bár nem volt egyszerű dolga, mert – amint azt A. Nagy László is megemlítette – a titkosrendőrség egyik célpontja volt, a rendezvényein rendszeresen ott ültek a titkosrendőrök is. „Ebben a légkörben kellett végeznie a munkáját a konszolidáció után is, azzal nehezítve, hogy a Csemadok több dolgozója is a titkosrendőrség embere lett, nagyon nehéz volt így nyitott programokat rendezni” – mondta a volt politikus.
A. Nagy szerint a JAIK jelentősége számára elsősorban abban volt, hogy magyar fiatalként ebben az idegen szlovák közegben talált egy olyan szigetet, ahol a vele hasonló magyar fiatalokkal tudott közéletet élni.
– mondta, hozzátéve, a JAIK egyfajta közvetítő híd volt a számukra Ágcsernyőtől Pozsonyig, ahol találkozhattak az akkori szlovákiai magyar valósággal, és fokozta bennük az összetartozás érzését.
Mint mondta, a kiállítás képei láttán elsősorban az jutott eszébe, hogy a József Attila Klub több alkalommal meghatározóvá vált a szlovákiai magyar közéletben és a politikai mozgalomban 1968-69 táján. Később „a JAIK talaján született meg a Magyar Ifjúsági Szövetség, 1989-ben pedig a korábbi jaikosokból politikai pártvezetők lettek, sőt kormányokat alapítottak az elkövetkező harminc évben, és meghatározták a szlovákiai magyar közélet mindennapjait és a jövőjét is” – tette hozzá A. Nagy László.
Nagy Ildikó szerint a JAIK segített a Pozsonyba került diák korosztályának beilleszkedni a pozsonyi életbe. A rendszeres klubestek során pedig a fiatal írókkal, költőkkel zajlott találkozásokon nagyon sok hasznos dolgot hallottak és tanultak itt. „Abban az időben a legismertebb személyiségeket hívtuk meg, és az volt a tapasztalat, hogy senki sem utasította vissza a meghívást” – fűzte hozzá.
„A legfontosabb rendezői elv a mi időnkben az volt, hogy a klubot úgy csináltuk, hogy ott jól érezzük magunkat. Azaz nem feltétlenül a szélesebb tömegek igényeit szerettük volna kielégíteni, hanem mi magunk találtuk ki, mit szeretnénk látni, hallani.
– tette hozzá Kosár Dezső, aki már egy későbbi időszakban, 1986 és 88, illetve 1990-91 között volt a klub elnöke. Mint mondta, általában olyan előadókat hívtak, akikkel a médiában nem nagyon lehetett találkozni, mert nem voltak a regnáló hatalom kedvencei.
Ovšonka Márk, aki 2010-2011 között vezette a JAIK-ot, elmondta, egy olyan időszakban csöppentek ebbe bele, amikor a klub működését a nulláról kellett újrakezdeni, helyet kellett keresni, és minden mozgósító ötletnek örültek.
A beszélgetés résztvevői azt is szóba ejtették, milyen szerepe volt a JAIK-nak a 68-as eseményekben, illetve érintették-e a megtorló intézkedések ezt követően a tevékenységét. A. Nagy László ennek kapcsán elmondta, szinte kivétel nélkül valamennyien az akkori reformfolyamat, a kommunista párt akkori megújulási kísérletének a támogatói voltak, bár közülük senki nem volt a kommunista párt tagja.
„Akik Csemadok-tagok voltak közülünk, azokat kizárták a Csemadokból, akik pedig egyetemi tanulmányokat folytattak, és bebizonyosodott, hogy részt vettek a demokratizálási folyamatban, azokat megtorlásul kizárták az iskolából, vagy olyan kádervéleményt kaptak, ami megnehezítette az egész életüket. Többen nem kívánatos személyekké váltunk, Duray Miklós is például és jómagam is, nem járhattunk be sem a Csemadokba, sem a József Attila Ifjúsági Klubba” – fűzte hozzá A. Nagy.
Téma volt az is a beszélgetés során, hogy milyen volt a JAIK együttműködése a Csemadokkal az évek során. A két korábbi JAIK-elnök szerint inkább csak megtűrt volt az ifjúsági klub a Csemadokban, csak a termet biztosították számukra, más segítséget nem kaptak tőle. Kosár Dezső szerint azonban az ő idejükben nagyon sok segítséget kaptak elsősorban Jégh Izabellától. Ovšonka Márk pedig úgy fogalmazott a rendszerváltás után ilyen problémák már nem voltak, csak pénzt kellett találniuk a programjaik megvalósításához. 2008-tól miután polgári társulás lett a JAIK, megnyíltak számára a pályázati lehetőségek.
- tette hozzá.
A beszélgetés során szó esett még a nyári táborokról és a honismeretei kerékpártúrákról is, ahol szintén nagyon tartalmas beszélgetések valósultak meg, szóba kerültek az 1989-es események, illetve a klubélet bársonyos forradalom utáni fejlődése is, ezt követőn ugyanis sorra alakulnak a klubok, ám a többségük csak rövid életű lesz.
Nagy Ildikó a beszélgetés összegzésképpen úgy fogalmazott, magukat hallgatva úgy látja, mintha a múltban nagyobb belső igény lett volna a fiatalokban – talán a rendszer akkori nyomása miatt is – az összetartásra. „Volt igény az együttlétre, a közös gondolkodásra, a közös cselekvésre. Most azonban, amikor megváltozott a politikai helyzet, és szabadabb lett a légkör, nincs meg az az összetartó erő, ami annak idején a lényeg volt” – fűzte hozzá. Mint mondta, az akkori fiatalság közérdekű kérdésekkel is foglalkozott.
„Mindazzal, ami az akkori magyarságot érintette, ami gondot okozott nekünk, s aztán – ahogy itt említettük is már – azokból a jaikosokból lettek a politikai vezetőink. S én úgy látom, mintha a mai fiatalokat ezek a közérdekű kérdések annyira nem izgatnák, mint annak idején bennünket.
- tette fel a kérdést.
Finta Viktória szerint ennek az is oka, hogy a mai generációknak sok minden más elterelheti a figyelmét.
„A közösségi háló szó szerint behálóz minket, és ezen sokszor nagyon nehéz átlátni, és nehéz kihámozni azt, ami igazán fontos. Sok apróság eltereli a figyelmünket, és sokkal nehezebb megszólítani az embereket.
– mondta, hozzáfűzve, másrészt viszont azt is látni, hogy újabb ás újabb fiatalok csatlakoznak a tevékenységünkhöz, és van utánpótlás, amely szeretné folytatni ezt a munkát.
S ez akár az üzenete is lehetne ennek a kerekasztal-beszélgetésnek a mai fiatalok számára: az igazi közösségi érzést nem lehet a világhálón keresztül megélni, csak személyes találkozókon keresztül. Úgy, hogy összejönnek az emberek, és eszmét cserélnek közéletről, oktatásügyről, bármiről, ami érdekli őket vagy éppen csak együtt szórakoznak. A lényeg, hogy együtt tegyék ezt, ne otthon ülve a mobiltelefonjaik mögül…
A JAIK 60 rendezvénysorozat keretében sor került még egy borkóstolóra is a Liszt Intézetben Pásztor Ádám gitárművész közreműködésével, szombaton este pedig a jubileumi JAIK-bálon szórakozhatnak együtt a jaikosok.
