Főnixként hull alá, majd támad fel a tallósi vízimalom
Az ember mindig szívesen válik részesévé valami megismételhetetlen csodának. Ilyen „varázslatot” tapasztalni jelenleg a tallósi vízimalom térségében. A Mátyusföld egyik legszebb és legöregebb cölöpös vízimalmát ugyanis teljesen elbontják a helyéről, majd alapos rekonstrukció után visszaépítik a Kis-Duna partjára.
Takács Mihállyal, a malmot patronáló Galántai Honismereti Múzeum igazgatójával kissé megilletődve járjuk körbe a már félig lebontott malmot, vigyázva arra, hogy még csak véletlenül se legyünk útjában a bontást nagy lendülettel végző munkásoknak. Többnyire puszta kézzel, kalapáccsal, feszítővassal bontanak, amíg tudják, elkerülik a láncfűrész használatát. Tombol a kánikula, nem irigylem a munkásokat, de elbűvölten nézem, ahogy a rekkenő hőség ellenére rendületlenül dolgoznak, és ahogy minden deszkára féltőn figyelnek.
– magyarázza az igazgató, miközben szeretettel simít végig a deszkákon, és látni a szemében, roppant fontos számára, hogy ezt a kulturális műemléket megőrizzék az utókornak.
Egyikünktől sem áll távol a Matica-malom szeretete, mindketten a Tallóssal szomszédos falvakból származunk, számos gyermekkori élmény, emlék köt bennünket a malom tájékához, ahol régen a Kis-Dunában még fürdeni is lehetett. Abban egyetértünk, hogy a víz ereje hatalmas, ez kezdte ki a malmot tartó cölöprendszert is, leginkább ennek megerősítése és újjáépítése miatt kell eltávolítani a malomépületet a helyéről.
Érdeklődve nézzük azt is, ahogy a malomkerékről lekerülnek a lapátok, némely deszkalapáton pedig alapos mélységű hódharapásokra leszünk figyelmesek, úgy tűnik, a Kis-Dunában élő hódok a márciusi párzások időszakában rákaptak a malom száraz fenyőből készített lapátdeszkáinak ízlelgetésére, de hát a természet az úr.
Ez ellen valószínű azzal fognak védekezni, hogy a keréklapátok széle bádogborítást kap.
– A malomkerékkel voltak gondok a múltban, a múzeum régi igazgatása alatt már cserélték is, de akkor többször is elrontották a felszerelését. A tengely is rövidebb, és nem jó fából csinálták, a küllők sem úgy vannak becsatolva, ahogy annak lenni kellene, ezért teljesen új kereket kap majd a vízimalom – magyarázza Takács Mihály. Ahhoz, hogy a lapátokat le lehessen szedni, elég kézzel átforgatni a kereket, a lapátokat négy csavar tartja.
A felső, tetőtartó gerendák már el vannak rohadva, de ez nem olyan nagy gond, mert sima, fűrészelt gerendákról van szó, ezek biztos cserére mennek, a tetőgerendázattal együtt. A deszkázás stílusa mindig változott. A negyvenes években például széles, szép deszkákat használt a molnár, és függőlegesen rakta fel őket, lécekkel lezárva az összetételeket. Aztán vannak olyan képek is, amelyeken a deszkák vízszintesen vannak. Gyakorlatilag ez attól függhetett, milyen deszka volt éppen kéznél, vagy milyen deszkát tudott szerezni a molnár. Mindenképpen meg kell őrizni azt a deszkát is, amelyet még Maticának gyárthattak, és a malom burkolatának részét képezi – a deszkába ceruzával írták bele Matica János nevét, valószínűleg a gyártáskor jelezték, kinek a megrendelésére készítik a csomagot. Fejfájást okoz az idők során a „huligánok” által megrongált, graffitikkel vésett, és szélpuskák töltényeivel kilyuggatott malomajtó is, amely közel 40-50 éves lehet. Nem szívesen cserélnék ki újra, de valahogy el kell távolítani róla a sérült, összekarcolt, szétlövöldözött részeket. Meghökkenek, amikor a múzeumigazgató a „magas szintű szlovák kultúrára” utalva elárulja, hogy egyszer filmesek jártak forgatni a malomnál, és önkényesen átfestették az ajtót mélysötét barnára, mert szerintük így jobban mutatott a műemlék a filmen. Valószínű durva drótkefével tudják majd eltávolítani ezeket a rétegeket és meghagyják az eredeti fa színét.
– Az egész malomkonstrukció színtelen, tűzálló réteggel lesz kezelve, és kiépítésre kerül egy komoly tűzvédelmi berendezés is – magyarázza a deszkákat mutogatva és ellenőrizve a múzeumigazgató. Rámutat a valamikori molnár kuckójára, vagy, ahogy Mátyusföldön mondják, bódéjára, és elmondja, gyerekkorában mindig az volt az álma, hogy egyszer ebben a kis kalyibában aludhasson. Mára ezt az álmot szó szerint „kinőtte”, hiszen már ülve is alig fér el a kis ágyikón. Együtt nevetünk azon, hogy valamikor ebben a kis helyiségben ketten is aludtak egy emeletes ágyon, valószínű egy kályha is be volt szerelve, hiszen késő őszig őrölték a gabonát.
A mondák szerint egy csengőt is bevezettek kintről, hogyha az éjszaka folyamán ügyelő molnár valamilyen bajt észlel, tudja értesíteni alvó társát. Sok ilyen hasonló, kedves történetet őriz a malom. Fény derül arra is, nem ez az első eset, hogy az 1895-ben felhúzott építmény lebontásra kerül.
A malom eredeti tulajdonosa és építője Matica János, régen a téli hidegek és a tavaszi áradások során is szétszedte a malmot, egy közeli fából készült pajtában tárolta, majd az aratási időszak eljövetelével újra összerakta. Ma komoly gépekkel, műemlékvédők hadával és pontos építészeti útmutatásokkal is nehéz kihívásnak számít elbontani majd újraépíteni a múlt őrizőjét. Épp ezért tartotta fontosnak a múzeumigazgató, hogy a munkálatokról – a legelejétől a legvégéig – kamerafelvételek készüljenek.
– Amikor pár évvel ezelőtt, szintén Nagyszombat megye támogatásával, megújult a jókai vízimalom, Hakszer Vince, a hagyományos molnármesterség, malomépítés és -felújítás szakértője segítette a munkálatokat. Jelenlétét és tapasztalatait elvárják a tallósi malomnál is, de sajnos Vince bácsi jelenleg gyengélkedik és kórházban van – teszi hozzá Takács Mihály.
A cölöpök leverése lesz majd a munka alfája és ómegája. A malom régen is 18 cölöpön állt, most ettől több tartja, de a középső sorok közül kettő teljesen felesleges, csak toldalék szerepe van az utóbbi években.
– ecsetelte Slavomír Vartovník, a bontást végző Bright Star Invest SK Kft. építésvezetője. A cölöpöknek tartós akácfából kell készülniük, ennek beszerzése pedig nehézkes a jelenlegi piacon.
A vízimalom konstrukciója az új cölöprendszer miatt kissé elmozdul majd, külső szemmel a körülbelül 50 cm-es csúszás nem lesz látható. A malomhoz vezető kis hidat is elbontják, majd újraépítik. A felújított vízimalmot és a mellette épülő látogatóközpontot 2023. november végéig kell átadni. A malom környékének szerves részei a parton növő fűzfák is. A molnár valamikor a gát karbantartásához, valamint fűtőanyagként használta a fűzfavesszőt. A fákat rendszeresen botolta, a tönkrement egyedeket pedig pótolta.
A telepítést az utóbbi évtizedekben elhanyagolták, ezt is szeretnék pótolni, hogy a malom visszanyerje valamikor természetes környezetét.
A tallósi cölöpös vízimalom biztosan kimarad a 2023-as nyári turizmusból, de a Kis-Duna látványa a vízimalom nélkül is sokat ér, hiszen ilyen panoráma nem gyakran látható.
Viccesen meg is jegyeztük Mihállyal és az időközben terepszemlénkhez csatlakozó Berényi Józseffel, ha a munkálatok jól sikerülnek, valószínű, mi már az életben többé nem fogunk ilyet látni.
– A malom felújításának munkálatai közel másfél éve késnek, ennek oka a közbeszerzési nehézségekben keresendő – magyarázta Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke, a bontási munkálatok megtekintése közben. Berényi biztos abban, hogy a felújított malom és a szép, biohatást keltő látogatóközpont, valamint a malommal szemben működő, magánkézben lévő Malom csárda még több turistát vonz majd a Mátyusföldnek erre a tájára, és érdemes lesz itt megállni a csónakázóknak is. Csak idő kérdése, hogy a környéken megjelenjenek a kisvállalkozók, a helyi kézművesek, akik a régióbeli termékeket tudják majd itt értékesíteni.
A malmot és környékét a szlovák–magyar határon átnyúló Európai Uniós együttműködési programnak (INTER-REG) köszönhetően sikerül felújítani. A projekt (amelynek neve Molnárság – elődeink elfeledett mestersége) részeként megújul maga az épület, illetve épül egy modern látogatóközpont és információs iroda, valamint ebből finanszírozták a malomhoz vezető út komplexebb kiépítését és aszfaltozását is, amelynek levezénylése Tallós község feladata volt.
– Nagyszombat megye partnere a közel 643 ezer euró költségvetésű Interreg projektben a szentendrei Skanzen. A megye 5 százalékos önrésszel járul hozzá a költségekhez, állami költségvetésből a kiadások 10 százalékát fedezik. A fennmaradó csaknem 547 ezer eurónyi összeget az Interreg V-A Szlovákia–Magyarország Együttműködési Programból finanszírozzák – magyarázta Nagyszombat megye első alelnöke. Ezekről a pályázatokról a szlovák–magyar monitoring bizottság dönt, amelynek a megye részéről Berényi József a tagja.
– hangsúlyozta Berényi József.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/30. számában.
