Föld, víz, tűz, levegő – utak az Érsekújvári járásban
A nyár közepén az ember másképp nézi a tájat. Már nem a nagy utazások mohóságával, nem is a szabadság első napjainak sietségével, inkább nyugalmasabb utak lehetőségeit keresi.
Az Érsekújvári járás azért érdekes, mert sokféle történetből, sokféle anyagból van „összegyúrva”. Földből, amely emlékezik. Vízből, amely életben tartja. Tűzből, amely ízt ad neki. Levegőből, amely szabadságot lehel belé. Négy elem, négy lehetséges út a napsütötte déli régióban.
A föld útján kerékpárral lehet a leginkább megismerni a járás mélyebb rétegeit, egy olyan lassú, emberléptékű tempóban, amikor a táj fokozatosan tárja fel előttünk a kincseit. A 2119-es, déli régiót átszelő kerékpárút Muzsla mellől, Csenkepusztáról indul, s majd száz kilométeren keresztül vezet Zsitvabesenyőig. Ez az út kacskaringós, dimbes-dombos utakon keresztül köti össze a különböző korokat: aki végigteker rajta, a földbe írt történetek között jár.
Bélán, a kastély mellett megállva a késő barokk világát idézhetjük fel, majd Kéménden a második világháború egyik legnagyobb páncélos ütközetére gondolhatunk. Bénynél egészen közel kerülhetünk a középkorhoz: a román kori rotunda és a hajdani premontrei templom környezete olyan állomás, ahol érdemes több időt is eltölteni. Ha egy kicsit letérünk a kijelölt útról, és a falu határában megkeressük a kápolnát, még egy kis gyógyító forrásvízzel is felfrissíthetjük magunkat.
Szőgyén felé haladva a föld nemcsak középkori nyomokat, hanem őskori emlékezetet is őriz. A szőgyéni rondella a neolitikum világát idézi, hisz a föld mélyén egy régi világ térképe maradt ránk. Az ember megáll, és egyszer csak több évszázad lehelete sűrűsödik a lába alatt.
Tovább az erdőkön, dűlőkön keresztül Nagyölved, Csúz és Udvard irányába a történelmi rétegek nem tűnnek el. Mindenhol van egy épület, egy hely, amely emlékeztet arra, hogy ezek nem üres terek a térképen, hanem évszázadok óta lakott, imákkal, munkával, pusztításokkal és újrakezdésekkel telített települések. Udvard különösen erős állomása ennek az útnak: régi mezővárosi múltja, főtere, kálváriája a föld másik arcát mutatja, azt, amelyben a történelem és a hit összenő.
A föld útja végül Berencs és Zsitvabesenyő felé csendesedik el. Addigra az ember talán már nem is ugyanazt látja, mint induláskor. A kerékpárút megtanítja lassabban olvasni a vidéket, s bár nem vezet be Érsekújvárba, érdemes néhány kilométerrel megtoldani az utat, és a napot a járás székhelyén zárni. Ott, ahol a föld már egy eltűnt vár emlékét őrzi. Az egykori erőd ma nem tornyokkal és bástyákkal uralja a várost, mégis ott él az utcák vonalában, a városszerkezetben, a nevében, a helyi emlékezetben. Különös dolog felkutatni biciklin ülve egy olyan vár nyomait, amelynek hiánya is formát ad a városnak.
Aki a víz útját járná, és a járási fürdőhelyeken kívül más élményeket keresne, a természet ölén találhat csendes feltöltődési lehetőségeket. A kalandosabb felfedezésre vágyóknak a védett Párizsi mocsarak világa érdekes megfigyelési hely lehet Kisújfalu és Köbölkút között: itt a nádasok, madarak, neszek és rejtőzködő mozdulatok játsszák a főszerepet. A táj figyelemre tanít. Érdemes lassan járni, megállni, a kilátóról távcsővel madarakat keresni, és elfogadni, hogy vannak helyek, amelyek a csendjükkel varázsolják el az embert.
A Nyitra és a Garam partján is megannyi csendes hely található, ahol az élet zajától eltávolodhat az ember. Akit a Garamhoz húz a szíve, a járás határán szelídebb vízi világot talál. Partján jó árnyékot keresni, piknikezni, kavicsot dobálni, a lábat a vízbe lógatni, vagy egy nyári délutánon megmártózni az arra alkalmas szakaszokon. Aki közelebbről szeretné érezni a folyó erejét, Kéméndtől csónakkal vagy állószörffel is leereszkedhet a Garamon. Ilyenkor a táj lassan úszik el mellettünk: fák, part menti csöndek, madarak és vízről látott falvak kísérik az utat.
A víz útja délre is hívogat bennünket, a Dunához. A Duna partján egészen más arcát mutatja a víz. Szélesen, méltósággal hömpölyög. Párkányból Esztergomra nézni mindig kicsit több, mint tájat nézni. Itt jó mezítláb végigsétálni a kavicsokon, megállni a parton, megmártózni és megpihenni a lassú sodrásban. Aki pedig a vízről szeretné látni a tájat, egy rövid hajózás során egészen más nézőpontból közelíthet a vidékhez. A Duna pedig maga köré gyűjti mindazt, amit a víz ezen az úton jelent: mozgást, átjárást és megérkezést.
A tűz útja nem lángokon át vezet, hanem a déli nap melegén, a szőlősorokon, a vidék iránt érzett mély szenvedélyen keresztül. Ez az út mutatja meg igazán, hogyan lesz a földből bor, a napfényből évjárat, a helyi alapanyagból élményteli étkezés, egy régi kastélyból vagy egy új gazdaságból emlékezetes vendégtér.
Ezt az utat a borvidék felől érdemes először megközelíteni, Kürt, Muzsla és Fűr szőlőhegyeinek irányába. Itt a bor a tájba írt történet, melyben ott a napsütés és a meleg szél, egy család munkája, egy pince hűvöse, egy év küzdelmei és örömei. A boros kirándulás ezért sokkal több kóstolásnál: beszélgetés a gazdával, séta a sorok között, csendes percek egy teraszon, ahonnan már nem sietünk tovább. A borászatok kiválasztásához jó iránytű lehet a Felvidéki Borász honlapja.
A tűz útjához tartoznak azok az új vidéki helyek is, amelyek az utóbbi években más nyelven kezdtek el mesélni erről a régióról. A bélai kastély, a Kék-hegy lábánál fekvő Kosa Estate, a muzslai Zalaba Winery, vagy a fűri Château Rúbaň több egy szálláshelynél, pincénél vagy birtoknál. Ezek a helyek azt mutatják meg, hogyan tud egy hétköznapinak gondolt vidék újra vágyott élménnyé válni.
Ez az út különösen jó lehet egy lassú nyári napra, de akár egy hosszú hétvégére is. Délelőtt a kastélypark árnyékában, délután egy pikniken, este egy borospince hűvösében lehet megízlelni a tűz útjának ízeit.
A levegő útját a lassú lélegzet vezeti. Aki ezen az úton indul el, az tágasságra lel, olyan helyekre, ahol a gondolatok elcsendesednek, és a vidék fölött egyszer csak nagyobb tér nyílik. Ezeken a helyeken a levegő a megtisztulás lehetőségét adja: minden lépés után könnyebben veszünk levegőt.
Ehhez az úthoz természetesen kapcsolódik a Mária-út világa, ahol belső távlatokra találhatunk. Akár a Párkánytól Zselíz irányába tartó felvidéki szakaszt, akár a Kürt és Szőgyén közti tanösvényt nézzük, ugyanazt a lehetőséget kapja a vándor: a zarándoklat nem egyszerű gyaloglás, hanem egy belső haladás is. Faluszélek, templomtornyok, útszéli keresztek, kápolnák és elhalkuló utak pihentetik a megfáradt lelket. A Mária-út lépésről lépésre ad teret, mint amikor a hosszú, feszült lélegzet-visszatartás után végre mély levegőt veszünk.
A levegő útjának másik arca a magaslat. Garamkövesd felől a Kovácspataki-hegyek világa már külső emelkedést kínál ahhoz, ami a zarándoklaton belül történik meg. Az ösvények itt feljebb, a folyók fölé húzzák az embert. A kapaszkodás eleinte nem egyszerű fizikai munka, de amikor megnyílik előttünk a táj, minden panasz feledésbe merül. A Garam torkolata, a Duna széles íve, Párkány utcái, a Mária Valéria híd finom vonala, Esztergom bazilikája. Ami odalent részletekben élt, fentről élő festménnyé válik.
Ezért tartozik össze a Mária-út és a Kovácspataki-hegység világa. Az egyik belső távlatot ad, a másik külsőt. Az egyik a lélek levegővétele, a másik a szemé. A zarándokút megtanít csendben menni, a dombok megtanítanak messzire nézni, így amikor hazatérünk, már nem ugyanúgy látjuk a vidéket. Könnyebb lesz benne a táj, és könnyebb benne az ember is.
Megjelent a Magyar7 2026/31-32. számában.
