Fiala Ilona: Hipp-hopp az élet
Fiala Ilona újságíró-szerkesztőt emberszagú tárcáiról és hangjátékairól már akkor ismerték a felvidéki magyar olvasók és rádióhallgatók, amikor a könyvírás gondolatával legfeljebb még csak kacérkodott. Éveken keresztül rendszeresen készített és olvasott fel könyvajánlókat a Szlovák Rádió Magyar Adásának Vasárnapi randevú című műsorában, de a felvidéki magyar lapok hasábjain megjelenő, többnyire hétköznapi témákkal foglalkozó tárcái és jegyzetei is nagyon kedveltek voltak.
Alkotókedve az évek során nem lankadt, könyvajánlókat még ma is rendszeresen ír – néhány a lapunkban is megjelent –, mert saját bevallása szerint, ha megtetszik neki egy könyv, az élményt szeretné másokkal is megosztani. Sőt, 2014-ben megjelent az első kötete is Néhány szelet címmel, amelynek kéziratát már a megjelenése előtt díjazták, az ugyanis 2011-ben elnyerte a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Pegazus Alkotópályázatán a védnöki díjat.
Az első könyvet aztán fokozatosan újabbak követtek, regények és elbeszéléskötetek egyaránt – és persze további díjak is. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Arany Opus Díját többször is elnyerte, legutóbb 2022-ben a Hipp-hopp az élet című elbeszélésével, amely aztán a 2025-ös könyvhétre megjelenő legújabb – ötödik – kötetének is a címadója lett. Az AB-ART kiadó gondozásában megjelent elbeszéléskötetről Bárdos Ágnes versmondó, televíziós szerkesztő beszélgetett a szerzővel.
A cím alapján az ember azt gondolná, könnyed, szórakoztató elbeszélésekről van szó, hisz valóban jelen van a humor, az irónia és egyfajta önirónia, ám a szerző nagyon komoly témákat is boncolgat, amelyekhez ezúttal is a tőle megszokott érzékenységgel nyúl. Az egész kötet tulajdonképpen olyan, mint maga a címadó elbeszélés; megtalálható benne szinte valamennyi emberi érzés, szerelem, csalódás, aggódás, félelem, halál, de van benne megbocsátás és megnyugvás is. Mint amilyen maga az élet is.
– Ebbe a címbe valóban sok minden beleolvasható, de mint a címadó novellában, itt is azt jelenti, hogy egyszer fent, másszor lent – fűzte hozzá a szerző, amit a novella főszereplője a végén maga is megfogalmaz: „Én már tudom, hogy csak hipp-hopp az élet. A kerék megállíthatatlanul forog, én már megnyugodtam. Örökre.”
Fiala Ilona munkái rendre az emberi érzelmekről és történetekről szólnak, elsősorban női történetekről, a női lélekről, családról, párkapcsolati kérdésekről, amelyek hátterében azonban mindig ott vannak a felvidéki kisebbségi lét sajátosságai is. Ami természetes is, hiszen a szerző a legtöbb elbeszélésében azt a környezetet mutatja be az olvasónak, amelyben él, tehát amit a legjobban ismer.
– A környezetről, amelyben élünk, és ami megmozgatja a fantáziánkat, írni is lehet, s úgy gondolom, talán kell is – fogalmazott a szerző, aki egyszerű történeteket ír, olyanokat, amelyek bármelyikünkkel megeshetnének. Tulajdonképpen ettől ilyen emberiek, csak nem mindenki képes szavakba önteni mindezt, mert egyfajta különleges érzékenység mégiscsak kell hozzá.
– mondta Fiala Ilona, hozzáfűzve, rádiójátékokat is írt.
– Egyet például Változások három tételben címmel a szerkesztőségi életről, amelyben a ’89-es bársonyos forradalom történeteit vetítettem le annak a szlovák szerkesztőségnek a belső életére, ahol akkoriban dolgoztam, párhuzamot vonva az országos események és a szerkesztőségen belüli események között – mondta.
A beszélgetés során szó esett a szülőföldről, a Nyitra-vidéki Kálazról, vagy más néven Kalászról is, amelynek elnevezése a történelem során ugyan megváltozott, de a régieknek még mindig Kálaz maradt. Szó volt továbbá a kétnyelvű iskoláról és a gyermekkori emlékekről, a neveltetésről is, az elvárásoknak való megfelelésről, majd a pozsonyi rádiós évekről, amelyekről több humoros történet is elhangzott a jó hangulatú könyvbemutatón.
– Könyveket ajánlottam a fiataloknak, leginkább olyanokat, amelyek éppen megjelentek, és az akkor még Pozsonyban létező magyar könyvesboltban fellelhetők is voltak. Kéthetente volt a könyvajánló, és akkor még az említett szlovák szerkesztőségben dolgoztam, ahonnan mindig úgy kellett elszöknöm valamilyen indokkal, hogy a rádióban a könyvajánlómat fel tudjam olvasni. De nagyon jó érzés volt, mert sok pozitív visszajelzést kaptam rá, segített a fiataloknak az olvasmány kiválasztásában, hogy miért érdemes ezt vagy azt a könyvet elolvasniuk – mondta a szerző, hozzáfűzve, számára az olvasás lételem.
Fiala Ilona művei közt vannak elbeszéléskötetek és regények is, de vajon melyik műfaj áll hozzá alkatilag mégis közelebb?
– Van azonban egy szerencsés tulajdonságom. Ha írok valamit, bármikor abbahagyhatom, mert mondjuk, ha néhány nap múlva tudok csak visszatérni az íráshoz, elég elolvasom az előző sorokat, azonnal rá tudok kapcsolódni, azonnal bele tudom magam élni ugyanabba a helyzetbe, hangulatba. Így nem kell folyamatosan írnom, írás közben nyugodtan kihagyhatok időszakokat – mondta, hozzátéve, jegyzeteket azért ő is szokott készíteni, a hosszabb terjedelmű műfajoknál pedig a táblázatok is jól jönnek.
Na és persze az is lényeges, hogy egy-egy novella vagy regény jó nyelvezettel legyen megírva.
A kötet egyik humorosan kedves története Marcsi és Feri története Az a mérhetetlen csalódás című novellában. Ennek a házaspárnak az életét is megkeseríti az alkohol, mint annyi más házaspárét a környezetünkben. Feri ugyanis az utóbbi időben rákapott a sörre, sokat kocsmázik, s napkeltétől estig kétszer is képes becsiccsenteni, amit Marcsi nehezen visel el… Csak egy idő után derül ki, hogy Marcsi és Feri legyek, de úgy tűnik az ő világukban is hasonló dolgok esnek meg, mint az emberek világában.
De a többi történet is megérdemli az odafigyelést akár humorosan, akár kellő komolysággal nyúl a szerző a témájukhoz. A színes nyelvezet ugyanis minden esetben gazdag tartalmat hordoz: küszködéseket, igyekezeteket, tépelődéseket, megoldáskereséseket, összetűzéseket, megbékéléseket, olyan érzéseket, amelyek mindnyájunkra jellemzőek, s egy-egy történetben könnyen magunkra ismerhetünk.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/9. számában.
