„Feltámadt” hajógyár a komáromi várban
Gyermekkoromban lenyűgöztek a komáromi hajógyártól dudálással búcsúzó, méretes hajócsodák, amelyek átúsztak a felnyitott csapóhíd alatt, majd eltűntek a titokzatos messzeségben. Az Erzsébet-szigeti sirályvijjogásban időnként még felsejlik Közép-Európa egykor legjelentősebb, több ezer embert foglalkoztató cégének aranykorára emlékeztető látványuk.
Sokadmagammal együtt nosztalgiáztam a minap az Újvár Szent Borbála Lőporraktárában, ahol A komáromi hajógyártás 125 éve címmel nyílt sajátos időutazásra csalogató kiállítás. Beleolvastam a magyar és szlovák nyelven is kiadott, jubileumi brosúrába: „Komárom történetében ősidők óta fontos szerepet játszott a katonai és kereskedelmi célú hajózás, valamint a hajóépítés. A középkorban a városban létesült a Magyar Királyság egyik legelső kikötője, amelynek közelében bizonyosan működött hajóépítő műhely is. Az első, név szerint ismert hajóácsok között sok olaszt találunk, valószínűleg ők voltak a komáromi hajóács-mesterség megteremtői...”.
Magyarics József, a hajógyárat 2012 nyarán megvásárló Hajó- és Gépgyár Rt. (SaM) vállalat vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a gyár több évtizeden át nagy mértékben hozzájárult a régió szakmunkásainak és műszaki értelmiségének a kineveléséhez is.
Szinte minden komárominak volt valamilyen kötődése a gyárhoz, amelyben hatalmas teher- és személyszállító hajók, uszályok készültek.
Az utóbbi évtizedekben azonban inkább a kisebb személyszállító hajók iránt van kereslet, s azokból is sokkal kevesebbet rendelnek, így a gyár már nem számít a térség legnagyobb munkáltatójának. Most Budapestre készítenek egy állóhajót, amely IV. Károly, az utolsó magyar király iránti tisztelet jeleként majd az ő nevét viseli.
A kiállítás védnöke Keszegh Béla, Komárom polgármestere elmondta, a hajógyár 125 éves történetét bemutató kiállítás csak ideiglenesen van a „Lőporosban”, keresik ugyanis a vár területén a legmegfelelőbb helyszínt a sok lokálpatrióta régi kívánságát teljesítő állandó kiállításnak.
A kiállítás kivitelezése a VISUAL design studio Kft. érdeme, a SaM Rt. pedig a hajómaketteken kívül pénzügyi támogatással is hozzájárult a kiállítás sikeréhez.
A kiállítási paneleken fényképek, dokumentumok, történelmi gyűjtemények, grafikák, magyarázó szövegek, a vitrinekben pedig a Duna Menti Múzeumból és a Nyitrai Állami Levéltárból – Komáromi Fióklevéltárból kölcsönzött tárgyak láthatók.
Felnőttként is szívesen belefeledkezem a balatoni napnyugta látványába, amikor a hajók a mólóban lehorgonyoznak. Titkon azt remélem, hogy megpillanthatom a szépséges Balaton vagy a Tomaj katamaránt, amelyeket a híres komáromi hajógyár utódjában a földijeim készítettek. Ekképp mossák össze lelkemben az itthont és az otthont, a Dunát és a magyar tengert a szelíden ringatózó hullámok.
Megjelent a Magyar Szövetség 2024/18. számában.
