2021. augusztus 8., 12:28

Fejezetek Farnad gazdag történelméből

A farnadi Európa a polgárokért-falunapok keretei között újra teret kapott a lekéri helytörténész, Juhász Gábor, aki az elmúlt években számos Alsó-Garam menti község történetére derített fényt; a Farnaddal kapcsolatos kutatásait 2021. augusztus 7-én a helyi művelődési otthonban osztotta meg.

Juhász Gábor
Fotó: Kaszmán-Saróka Liliána

Az időutazásban egészen a késői kőkorszakig tekintett vissza, ugyanis – mint kiderült – már ekkor lakott terület volt a vidék. Ezt bizonyítja néhány lelet, amelyek közül az egyik – egy háromszög alakú kőbalta – 1965-ben egy farnadi lánynak köszönhetően került a lévai múzeumba. A prezentáció során szóba jött a Farnad szomszédságában megtalált község temetkezési helyei révén csekeinek nevezett bronzkori kultúra is.

Farnad első írásos emléke 1156-ból származik. Ez egy tizedjegyzék, amiben megörökítették, hogy az érsek a káptalannak adja a régió mintegy hatvan településéből begyűjtött adót. Ezen községek közül Farnad a negyedik legjövedelmezőbbnek számított. A helységet ezt követően az esztergomi érsekkel és a Hont-Pázmány nemzetség bényi ágával összefüggésben említik 1293–1295-ben”

– foglalta össze az előadó, aki hangsúlyozta, hogy manapság csakis azért ismerhetjük a régi templom létét, mert a 14. század legelején a pápa megadóztatta az összes európai plébániát, s erről feljegyzések maradtak fenn.

Az 1156-os első írásos említéstől kezdve egyre több dokumentumban lelhető fel annak a kis közösségnek a neve, melyet nem kíméltek a középkori századok sem;

számtalanszor pusztították el. 1241–42-ben a tatárjárás ereje Farnadon is végigsöpört; 1311-ben a sárói származású Vörös Bede nevű rablólovag gyújtotta fel a házakat. 1543-ban a törökök Esztergom bevételével a környéket is kizsigerelték, így az Esztergom vármegyéhez tartozó falu sem kerülhette el a pusztulást; 1683-ban a lengyel–oszmán harcok során kihalt a település, ami még 1664-ben is mint város volt feltüntetve a korabeli feljegyzésekben.

Amint azt Juhász Gábor elmondta, egy 1369-es feljegyzésből tudjuk, hogy Iklad, amit ma már szőlőhegynek neveznek, korábban egy működő település volt egészen a török korig. A helytörténész szerint a tágabb régióban egyedülállónak számított, hogy a középkori Farnadnak két katolikus temploma is volt, az egyik Szűz Mária, a másik pedig (a jelenlegihez hasonlóan) Szent Péter és Pál tiszteletére volt felszentelve. Érdekességként arra is felhívta a figyelmet, hogy Farnad község ugyan Esztergom vármegye része volt, a földjeinek bizonyos részei azonban már Bars vármegye részét képezték; az 1770-es évekig a falut átszelő patak jelentette a határt a két vármegye között.

A törökök idejéből származó adóösszeírások azt mutatták ki, hogy a farnadi lakosok a környék többi településéhez képest sokkal több adót fizettek. Ez arról tanúskodik, hogy egy főt tekintve sokkal többet termeltek a helyiek, mint máshol. A Mária Terézia-féle rendeleteknek köszönhetően anyagi szempontból is elkezdett stabilizálódni a falu élete. II. József türelmi rendeletének következményeként az evangélikus és a református közösség is megtalálta biztonságos helyét a községben.

Meglepő adat, hogy egészen 1869-ig Farnadnak több háza és több lakosa volt, mint Zselíznek.

A 18-19. századi fejlődési folyamatot az lassította le, hogy Esztergom érsekségéhez tartozva nem tudtak haladni az ipari forradalom újításaival, illetve a 20. század elején tervezett vasút megépítése is elmaradt. Az is kiderült, hogy a mai Lévai járást tekintve Farnad a kilencedik volt a sorban, ahol posta kezdett el működni 1872-ben.

Sisi, vagyis Erzsébet királyné halála után két hónappal, 1898. november 19-én egy olyan rendeletet hoztak, mely szerint a falvaknak fákat kellett ültetniük Erzsébet királyné emlékére. 2,8 millió fát ültettek így ki az egész Monarchia területén”

– mondta Juhász Gábor, majd idézett az 1899-es Erzsébet királyné emlékfái című kiadványból:

Farnad község elöljárósága a községház előtti Erzsébet téren 14 drb magas, 4 drb alacsony gömbákáczot, 10 drb vadgesztenyét, 14 drb hársfát, 4 drb juhar- és 9 drb bálványfát ültetett s ebből egy ligetet alakított.”

A falu szívében még ma is megtalálható az az emlékmű, amelyet – Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójának apropóján, a szabadságharcban elesettek emlékére – 1902-ben emeltek. Ez az a tér, amit ebben az időben neveztek el Erzsébet térnek; az elmúlt évtizedek során ez a név kikopott a használatból.

Végezetül szó esett még az óriási emberáldozatokat követelő világháborúkról, valamint a helyi zsidóság sorsáról. Juhász Gábor beszámolt róla, hogy jelenleg a tágabb régió 55 települését górcső alá véve igyekszik kidolgozni a zsidóság történetét, s hogy ebből a célból a napokban a farnadi temetőben levő 19 zsidó sírhelyet is megvizsgálta.

Mint mondta, óriási potenciál van a történelmünkben, éppen ezért nem szabad hagynunk, hogy a történetek feledésbe merüljenek. Az érdekes tényeket, adatokat elő kell bányászni, hogy tudják a helyiek, mennyi mindenre lehetnek büszkék.

Megosztás
Címkék